Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

424 135. országos ülés i9íi április 4-éh, kedden. képezik a nemzeti jövő alapját, a kikről nem gondoskodik a gyermekvédelem a mai törvényes formák keretei között. A gyermekvédelmi ügy manapság ugy áll ugyanis, hogy az állam a gyermekeknek csak egy részét veszi gondozásba, veszi védőszárnyai alá, kiegészitve azt a társadalmi tevékenységet, a mely a gyermekek megmentésére Magyarország egyes közéleti köreiben folyik. Hiszen tudjuk, liogy a gyermekek nagy része ma is OTVOSÍ gyógykezelés nélkül hal meg. Tudjuk, hogy az állami gyermekvédelmi intézmény segitése alá jutni bizonyos protekcziót tételez fel, bizonyos utánjárásoknak az eredménye. Ilyen körülmények között, a mikor a kivándorlásnak pusztító hatását is látjuk, igazán nagyon jogos kivánság az. hogy az állami gyermekvédelem tényleg arra az alapra helyeztessék, a mely az igazságnak megfelel, hogy necsak protekczió folytán jussanak egyesek az állami gyermekvédelem üdvös hatása alá, hanem mindenki, a ki a magyar földön született és támogatásra szorul, érezhesse és szivéhez, lelkéhez ölelhesse az állam jótékony kezét. (Helyeslés a baloldalon.) Tényleg ugy állunk, t. ház, hogy erre az állami belügyi költségvetés keretében nincs elég pénz. Én a magam részéről nem tudok mást ajánlani, kivánni és kérni, mint azt, hogy a mikor az óriási hadügyi költségek kielégítéséről van szó, akkor a mi ministereink teljes gerinczezel és a nemzeti önérzetből sarjadzó elszántsággal és határozottsággal vágják oda az összbirodalmi politikának érvényesítését kivánó fő-fő korifeusok elé, hogy ha több katonát akarnak a nemzettől, akkor elsősorban szükséges az, hogy a katonát adó nemzeti anyagot erősítsük, gondozzuk és fejleszszük, ez pedig máskép nem érhető el, mint ha azokra gondolunk, a kik most gyermekek, de majdan mint ifjak és tetterős férfiak tényleg erővel és elszántsággal ennek az országnak előnyére, hasznára, boldogulására és harczi tekintetben is megvédelmezésére fognak közremunkálkodni. (Helyeslés a baloldalon.) Az állami gyermekvédelemre nézve en a magam részéről teljes szivvel pártolom Iklódi Szabó János igen t. képviselőtársamnak azon nézetét, hogy az állami gondozásba vett gyermekek tizenöt éves korukon felül is gondozás alatt maradjanak. En nagyon kérem a kormányt, pártolja a vele egy elvi alapon álló munka párti képviselőtársunknak ezt az óhajtását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kívánom ezenkívül azt, hogy a hol a községekbe és városokba szinte seregestül ontják az állami ellátásban részesítendő gyermekeket, ott megfelelő iskolákról is gondoskodás történjék. Mert a helyzet manapság Magyarországon az, hogy olyan községekben és városokban, a hol 2—3 száz ol}

T

an gyermek van, a kik az állam gondozását igénybe venni kénytelenek, a meglévő állami és felekezeti iskolák elégtelenek arra, hogy ezeket a gyermekeket is befogadják és a nevelés szempontjából őket is tovább képezzék. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Félmunkát végzünk, ha ezeket a nehéz családi körülmények közt sínylődő gyermekeket, állami gondozásra szoruló gyönge csemetéket, védelmünkbe veszszük ugyan, de iskola hiányában (Igaz! Ugy van! balfelől.) nem gondoskodunk egyszersmind arról is, hogy kellő nevelést kapjanak. Szerintem tehát a gyermekvédelemnek nagyon fontos kiegészítő része az; hogy azok a gyermekek, a kik az államnak védelme alatt gondozást kapnak és a községekben és városokban elhelyeztetnek, kellő nevelést és iskolai oktatást is nyerjenek, ennek folytán uj iskolák felállításától sem szabad elzárkózni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az állami g3^ermekvédelemnek egy másik, nagyon fontos kiegészítő része az u. n.. csecsemő- és gyermekvédő egyletek felállítása, azoknak az állam részéről való istápolása. Vüágért sem mondom azt, hogy az állam intézzen ebben az országban mindent, a mi a nép javát czélzó intézkedés és intézmény, A magam részéről is feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azok, a kik a társadalmi, megyei és a városi közéletben irányadó szerepet vindikálnak maguknak, a humanitárius intézmények előbbrevitele tarén is találják meg kötelességüket és feladatukat. Feltétlenül szükségesnek tartom azonban azt is, hogy a mikor ilyen humanitárius társadalmi téren nemesen működő intézetek keletkeznek, gyámolitsa azokat* az állam is a maga jótékony befolyásával, a maga nagyobb erejével, anyagi segítségével. (Helyeslés balfelől.) Es itt — nem azért, mert épen Hódmezővásárhely

(

képviselője vagyok hanem mert tényleg értékes jelét találom ebben a városban annak, hogy társadalmi téren is mint lehet a gyermekvédelemre üdvöset és hasznosat alkotni, — felemlítem azt, hogy nálunk, Hódmezővásárhelyen, létesült ilyen csecsemő- és gyermekvédő egylet, mely czéljául tűzte ki magának, hogy necsak a szülőket oktassa és lássa el tanácsokkal, hogy miként lehet és kell gyermekeiket nehéz sorsban is nevelni, hanem anyagi segítséget is adván mindazoknak, a kik arra rászorulnak, mindannyiukat, a kik magyar anyák és magyar apák, abban a köztudatban és közérzésben igyekszik nevelni, hogy a mikor egyegy magyar gyermeket mentünk meg a jövendő számára, akkor egyszersmind a magyar nemzeti fenmaradás, szabadság és előrehaladás egy-egy erős oszlopát biztosítjuk azok személyében. (Igaz ! Ugy van! Elénk helyeslés a bal- és a- szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ennek a Hódmezővá'sár^ helyen működő csecsemő- és gyermekvédő egyletnek megalapítója és vezetője épen' egy munkapárti vezérférfiu, Bereczk Péter gyógyszerész, a ki, igazán mondhatom, szivvel és lélekkel karolta fel a gyermekvédelem ügyét. Ennek a nem régen megalakult egyletnek egy kérvénye van a belügy-