Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

Í3o. országos ülés 19ií április 4-én, kedden. 423 hogy peticziós ügy van folyamatban ellenem a Curia előtt, a mely el fogja dönteni, hogy tényleg és igazán a választók megnyüvánult akaratát kép­viselem-e én itt vagy sem, mégis megmondom nyíltan, hogy Hódmezővásárhelyen is az állami népiskolai külterületi igazgató befolyásolta a külterületi tanítókat a tekintetben, hogy napi­díjakért a kormánypártnak szavazatokat szál­lítsanak. Hock János: Mindenütt! Kun Béla: De tovább menve, t. képviselő­választás lezajlása után, a mikor a hód­mezővásárhelyi t. munkapárt arról gondolkozott, hogy vájjon adjon-e be peticziót ellenem vagy nem, és azután is, a mikor a peticziót már be­adta, egyszerre esak detektívek jelentek meg a város bel- és külterületén. Hiába nyomoztunk utána, hogy vájjon ki küldte ezeket a detektive­ket, ki az a detektív és merre van hazája ? Kér­deztük, de nem mondta meg a szája, mert bizo­nyára magasabb hatalmak tettek lakatot arra és igy neki nem volt szabad nyilatkoznia. De az is tény, t. képviselőház, és tanukkal tudom bi­zonyítani, hogy ezek a detektívek a belterületen, a hódmezővásárhelyi rendőrök segítségével, a külterületen pedig, minthogy ott a csendőrség látja el a szolgálatot, csendőri segítséggel zaklat­ták a reám szavazott békés polgárokat és vonták kérdőre azért, hogy miért szavaztak én reám. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Nagy bűn ! Kun Béla: Ugyanakkor, t. képviselőház, a mikor a detektívek csendőri fedezet mellett jár­káltak a tanyák között, — mert tudomására hozom a t. képviselőháznak azt is, hogy az én 5400 választómnak a fele a külterületen lakik — ugyanakkor a belügyministerium által jóváhagyott alapszabályok mellett működő tanyai olvasókörök, engedélyt kértek tánczmulatság tartására ; a rend­őrfőkapitány azonban ezt az engedélyt nem adta meg azzal az indokolással, hogy nincsen kellő számú csendőre, a ki ezen tánczmulatságoknak a törvényes mederben való lefolyását ellenőriz­hesse. És ugyanakkor, a mikor ezt az engedélyt megtagadták, — a csendőr urak a detektivekkel, a kiket, nem tudom, valami felsőbb láthatatlan kéz küldött a városba, vigan száguldoztak a tanyák között és zaklatták a békés polgárokat. Mindezeket a dolgokat, t. képviselőház, nem azért hozom fel, hogy a t. belügyminister ur ellen itt feljelentéseket és kifogásokat tegyek, a mely kifogások, tudom, hogy kellő válaszszal itt a ház­ban találkozni ugy sem fognak, hanem azért hozom fel, mert szerintem nem az a hibás, a ki ezeket a detektiveket odaküldötte, hanem maga a rend­szer, a melynek eszközei azok, a kik ma Magyar­országon a hatalmat gyakorolják. Az uj jobb állapot érdekében tehát meg kell magát a rendszert változ­tatni és akkor el fognak e rendszer exponensei is tűnni az ország közigazgatásának teréről. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.} Ebből a szempontból is kö­vetelem az általános, egyenlő és titkos választói jogot, a mely frissítést és újuló erőt fog adni az elernyült tagoknak, a mely az igazi népszabad­ságot, a jogegyenlőséget fogja diadalra juttatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pál Alfréd munkapárti t. képviselőtársam tegnap igazán meleg szivre valló értekezéssel szólott a községi ügy rendezéséről. Látszik beszédéből, hogy mint főszolgabíró évek hosszú során tapasz­talta azokat a hiányokat, a melyek a megyei, községi élet terén pótlásra várnak és üdvös gondo­latai vannak arra nézve, mikép lehetne ezeket a sebeket gyógyítani. Csupán a következtetés levo­násában nem állt helyes alapon. Midőn ugyanis felsorolja a belügyi közigazgatás terén orvosíandó kiáltó sebeket, azt vártam volna tőle, hogy ennek következményeképen nem fogadja el a belügyi költségvetésről szóló törvényjavaslatot ; ő azon­ban a ministerelnök és a kormány iránti vak biza­lomból elfogadta. Én nem vagyok abban a hely­zetben, hogy őt ezen a téren is kövessem. Az általa felsorolt hiányokat én is nyíltan hangsúlyozom, az orvoslást én is követeiéin, de mivel a kormány eddigi működéséből nem meritek reményt a hiányok orvoslására, nem vagyok abban a helyzetben, mint a bő közigazgatási tudással és tapasztalatok­kal rendelkező t. képviselőtársam, hogy a kor­mány iránt a bizalmat megszavazzam. Ha már a körjegyzők és segédjegyzők hely­zetéről szólunk, be kell látnunk, hogy ezeknek az embereknek kis ujj okban kell lennie a magyar közigazgatás tudományának. Ezek az emberek nyolcz osztályt végeztek a gimnáziumban ; köz­igazgatási tanfolyamon szerezték meg képesíté­süket, tanácsadói a polgároknak, a kik ügyes­bajos dolgokban hozzájuk fordulnak. És mégis rendezetlen még az a csekély fizetésük is, a mijük van. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek az emberek gróf Khuen-Héderváry ministerelnök úr­tól, a mikor a segédjegyzők kongresszusának kül­döttsége megjelent előtte, orvoslás helyett csak Ígéretet kaptak. Ezek az emberek, a kik valóban becses elemei a közigazgatásnak, a levegőben lóg­nak és a családalapítás magasztos és nemzeterősitő hivatásától meg vannak fosztva. Én tehát a magam részéről kérem az igen t. belügyi kormányzatot, hogy ezen emberek érde­kében mindent megtegyen, a mi sérelmeik és kíván­ságaik orvoslására szükséges. Iklódi Szabó János t. képviselőtársunk teg­nap meleg szivre valló értekezéssel lépett fel itt a gyermekvédelem ügye mellett. A gyermekvédelmi ügy a belügyi költségvetésnek valóban egyik igen-igen értékes részét -képezi. Hiszen mind­nyájunk előtt nyilvánvaló volt, hogy a jövő Magyar­országot azok alkotják meg, a kik manapság még csak gyermekek, és pedig nemcsak azon gyerme­kek, a kik jobb sorsban, meleg dunyhák között születtek, hanem azok is, a kik a nélkülözés vi­szontagságainak vannak kitéve, (Ugy van! bal­jelöl.) azok a gyermekek, a kikről részben gon­doskodik az állam a gyermekvédelem utján jobb sorsuk megteremtéséről, a melyre nézve a törvény rendelkezéseket ir elő. De azok a gyermekek is

Next

/
Thumbnails
Contents