Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

422 135. országos ülés 1911 április k-én, kedden. hogy Blanár Béla t. képviselőtársamban és a többi városi t, képviselőtársaimban is, kik a városi és törvényhatósági autonómiának a központi kormányhatalomtól való függetlenítése érdekében szólaltak fel, mindenkor bátor és szókimondó harczosokat fogunk találni. T. ház ! Ha már a közigazgatásról van szó, nem|hallgathatom el azt a nézetemet, hogy a közigazgatás reformját feltétlenül szükségesnek tartom. Tudjuk, hogy a közigazgatási tisztviselők nagyrészben a kormányhatalom mindenkori viselőjétől, tehát az államhatalom kizárólagos erejétől és sokszor az erőszaktól függnek. Szivvel-lélekkel üdvözölnék tehát olyan törvényjavaslatot, mely a tisztviselők függetlenitésének érdekében azt mondaná ki, hogy a tisztviselők végső fokon ne a belügyminister hatásköre és hatalma alá lennének rendelve, hanem a független közigazgatási bíróság hatalma és igazságos birói Ítélkezése alá. Baross Gyula: Mi lesz a ministeri felelősséggel ? Kun Béla: Ugyanis a mai körülmények között az történik meg, hogy az a névszerint tulajdonképen autonóm tisztviselő voltakép nem más, mint az államhatalomnak mindenkor engedelmeskedni tartozó végrehajtó közeg. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kun Béla: Ugyanis papiroson megvan a mi szabadságunk és alkotmányunk; azonban nagyon jól tudjuk, hogy a mikor a közigazgatási bizottság fegyelmi ügyekben ítél, ennek a közigazgatási bizottságnak fegyelmi választmányát a főispán, tehát a központi államhatalom exponense alkotja meg a maga képére. Kinevezés utján ugyanannyi tagot tesz be a közigazgatási fegyelmi választmányba, mint a mennyit az autonóm szervezet választ és a szavazategyenlőség esetén a döntő szót képviselő elnök mindig a főispán, a mindenkori államhatalomnak végrehajtója. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A döntő súly, túlsúly tehát igenis a főispánnál van. A végleges szót pedig minden fegyelmi ügynél, a milyen fegyelmi ügy a törvényhatósági tisztviselőknél akkor is keletkezik, a mikor saját legjobb meggyőződésük szerint a vármegyének vagy a városnak autonóm szabadsága érdekében járnak el, mindig a mindenkori belügyminister mondja ki. Ebből kifolyólag igenis szükségesnek tartom a közigazgatásnak olyan reformját, a mely tekintet nélkül arra, hogy kik vannak most és kik lesznek a jövőben kormányhatalmon, mindig a nemzeti élet évezredes hagyományaiból és tanulságaiból táplálkozva, azt az elvet igyekszik érvényre juttatni, hogy a pártpolitikai tekintetektől független bíróságnak kell ítélkeznie a tisztviselőknek minden egyes ügyében, a mely a felsőbb fórumok elé kerül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen értelemben igenis helyesnek és szükségesnek tartom a közigazgatás reformját. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T, képviselőház! A tegnapi nap folyamán Szmreesányi György és Sümegi Vilmos t. képviselőtársaim beszéltek a tisztviselőknek a választásoknál a központi kormányhatalom által való presszionálásáról. Ezzel a kérdéssel, — magam is azt gondolom — hogy post festa, ünnepek után vagyunk. Nem szándékozom felbolygatni azokat a visszaéléseket, a melyeket a választások alkalmával elkövettek ; nem szándékozom azokra sem kitérni, a miket tegnap Nagy Sándor igen t. képviselőtársam velünk szemben felvetett, hogy hiszen a választási visszaélések tekintetében az ellenzéki pártoknál is történtek egyes dolgok. Annyit azonban tárgyilagosan mindenesetre jelezhetünk, hogy százszorta nagyobb visszaélések történtek arról az oldalról, a mely a kormányhatalmat képviseli, mint esetleg az ellenzék részéről. És ha régebben a koaliczió, vagy a Tisza István ur ministerelnöksége alatt véghez ment választásoknál egyes ajánlóleveleket küldöttek a kormány részéről Szmreesányi György t. képviselőtársamnak, azok csak szelid ajánlólevelek voltak. De merem hangsúlyozni és bizonyítani azt, hogy ugy a koalicziós választás, mint a Tisza István-féle 1905. évi választás erőszakosság tekintetében távolról sem közelitette meg azt a választást, a melyet az igen t. munkapárt rendezett az 1910. évben. Hiszen a magyar zsurnalisztikának egyik megboldogult férfia, a 67-es alaphoz mindig ragaszkodó Tóth Béla irta egyik esti levelében, hogy a Tisza-féle választások tiszta választások voltak. Hogy ilyen tiszta választások voltak-e az 1910. évben lefolyt munkapárti választások is, arra nézve én kérdést felvetni és feleletet adni nem akarok. Feleljenek az igen t. munkapárti képviselőtársaim saját szivük és lelkük meggyőződése szerint. Azonban tény, — és itt saját meggyőzőződésemnek és azt hiszem, pártom véleményének is adok kifejezést — hogy az igazi nemzeti közakarat az 1910. évi képviselőválasztásoknál nem nyilatkozhatott meg. Elfojtotta a bor, a pálinka, a zsarnoki erőszak, a mely ráfeküdt a nemzetre. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbjelöl.) Ily körülmények között nem kicsinyes pártszempontokból, hanem abból az általános tanulsági szempontból nézvén a dolgot, bogy mindnyájunknak egy tisztább választásra kell törekedni, a mely az igazi nemzeti közakaratot valódi érvényesülésre juttatja, igenis, határozottan hangsúlyozom és követelem pártom nevében az általános, egyenlő, titkos választójog reformját, a mely a népmilliókat juttatja be az alkotmány sánczaiba és lehetővé teszi, hogy az országban az valósuljon meg, az igazi lényeg szerint, a mit valóban a nép akar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Sümegi Vilmos t. képviselőtársam tegnap szóvá tette itt a képviselőválasztásokkal kapcsolatban az állami tanítóknak korteskedés czéljaira való bevonását. A t. munkapárti túloldalról ezzel szemben történtek bizonyos megjegyzések. A magam részéről e megjegyzésekkel szemben legjobb hitem, meggyőződésem és tapasztalatom szerint Sümegi Vilmos t. képviselőtársam álláspontját igazolom. Eltekintve attól, %. ház,