Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 április 4-én, kedden. 421 mát, hogy melyek azon kiálütások, a melyek hivatalos vagy hivatalosan elismert kiállításoknak minősíthetők, tehát mondom, a fogalom először is roppantul elasztikus. így pl. — a mint ezt épen a közgazdasági bizottságnak ülésén a kereskedelemügyi minister ur megemlítette, — a turini nemzetközi kiállításra nézve mig egyrészt az olasz állam határozottan kijelentette, hogy nem hivatalos kiállítás, másrészt pedig az olasz államnak segélyével lesz rendezve; így tehát a turini nemzetközi kiállításra is lehetne azt mondani, hogy hivatalos, de azt is lehetne mondani, hogy nem hivatalos kiállítás. Azért az én szerény nézetem szerint nagyon helyes az, hogy annak megítélését, hogy mely kiállítások, illetőleg mely kiállításokon résztvevő találmányok, minták és védjegyek részesüljenek ezen előnyben, a mindenkori kereskedelemügyi kormányra kívánja a mi törvényjavaslatunk bizni. Ez, azt hiszem, annál inkább helyes, mert a folyó év május havában Washingtonban összeülő Uniokonferenczia minden valószínűség szerint ugyanerre az álláspontra fog helyezkedni és ezt a mi javaslatunkat fogja általánosítani. Hasonló védelem illeti meg természetszerűleg, mélyen t. képviselőház, a szabadalmazható találmányokon kívül a mintákat és a védjegyeket is ; de a védjegyeket természetesen csakis az illető kiállított tárgyakra vonatkozólag. A német birodalom már 1903. május 1-én belépett az Unióba és 1904. márczius 23-án hozott törvényével ezen szabadalmi oltalomról máris gondoskodott. Nálunk e kérdés rendezése annál sürgősebb, mert a folyó év május havában egy, remélhetőleg nagyjelentőségű nemzetközi kiállítás lesz Budapesten és pedig vas- és gépipari újdonságokból és szabadalmakból. Ettől eltekintve, de ismét tekintetbe véve a nemzetközi obligót, figyelemmel kell lennünk a már említett turini kiállításra is, mely már a folyó hó végén fog megnyílni. Hogy e javaslat feltétlenül sürgős, és hogy a külföld ezen, törvényben letett igéretünknek a beváltását várja, csak egy példára kívánok hivatkozni, dr. Osterrieth Albert előadására, a ki teljes jóakarattal figyelmeztet bennünket, hogy a német ipari körök máris bizonyos aggodalommal néznek a nálunk májusban megnyíló vas- és gépipari kiállítás elé, mert attól félnek, hogy ezen szabadalmi törvény Magyarországon egyáltalában rendezve még nem lévén, nem fognak találmányaikkal ide hozzánk eljönni. Tekintettel a már körülbelül hároméves nemzetközi obiigóra, továbbá arra, hogy ennek a javaslatnak törvenynyé válásával kiállításainknak jelentősége remélhetőleg és minden valószínűség szerint ugy anyagiakban, mint erkölcsiekben csakis előnyösebb lehet, én igen kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot egészében és részleteiben fogadja el. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Elnök: Kíván valaki e törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni ? (Nem!) Miután szólni senki sem.kíván, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a szabadalmazható találmányoknak, a mintáknak és a védjegyeknek kiállításokon való időleges oltalmáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház elfogadta általánosságban a törvényjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Elsősorban a czim. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Most következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés folytatólagos részletes tárgyalása és pedig elsősorban a belügyi tárcza (Írom. 207) költségvetésének részletes tárgyalása. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Kun Béla! Kun Béla : T. ház ! Nem szándékozom hosszasan a belügyi költségvetéssel foglalkozni, mert lűszen volt és lesz alkalmam a kormány iránti bizalmatlanságom okait kifejteni, de lehetetlen megjegyzéseket nem fűznöm az előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszédeihez. Blanár Béla t. kéj)viselőtársam a városi autonómia szélesítése és a központi hatalomtól való függetlenítése érdekében szólalt fel a képviselőház nyílt színe előtt. Én ellenzéki szempontból is üdvösnek tartom ezt a felszólalást, s abban mintegy biztositékát látom annak, hogy akkor, a mikor a közigazgatás államosítására kerül a sor, Blanár Béla t. városi képviselőtársam és a többi képviselőtársaim, kik városokat, törvényhatóságot képviselnek és igy a közigazgatási élet ügymenetébe mélyebb bepillantást vetettek, azon lesznek, a min én vagyok, hogy t. i. a közigazgatás államositását minden erővel megakadályozzuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megakadályozzuk pedig azért, mert nem lehetetlen, hogy ismét nagy alkotmány védelmi harcz fog következni ebben az országban, mely elő fogja írni azt, hogy mindenkinek, a ki a nemzeti ügy szolgálatában áll, egyúttal a törvényhatóságok, s a városok autonómiájának védelmére is síkra kell szállania és a központosító kormányhatalommal szemben meg kell védenie a városoknak, a törvényhatóságoknak függetlenségét, együttvéve pedig a nemzetnek alkotmányos szabadságát. (Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) En a munkapártról nem teszem fel, hogy bármikor a nemzet ellen fordulna, azonban jöhetnek ismét olyan idők, a mikor a szurony erejével, a minden jogon, a minden alkotmányos érzésen keresztülgázoló erőszakkal törnek ennek a nemzetnek ősi alkotmányára és szabadságára, s akkor ez erőszakkal való szembeszállásnál igen fontos biztosíték az, hogy a városi és a megyei törvényhatóságok kitartanak a nemzetnek évezredes alkotmányában gyökerező jogai és szabadsága mellett. Ebből a szempontból tehát azt gondolom,