Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

420 135. országos ülés 1911 április h-én, kedden. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház! Van szerencsém törvényjavaslatot benyújtani az 1910: XIX. t.-cz. hatályának további két hónapra való meghosszabbításáról. (írom. 254). Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy ez a törvényjavaslat kiosztassék és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat az 1911. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és állami kiadásokról szóló 1910. évi XIX. t.-ezikk hatályának 1911. június végéig való kiterjesztéséről, indokolásával együtt, ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és sürgős tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik most a napirend értelmében a szabadalmazható találmányoknak, a mintáknak és védjegyeknek kilállitásokon való időleges oltalmáról szóló, a kereskedelemügyi minister által benyújtott törvényjavaslat, illetőleg a közgazdasági bizottság erre vonatkozó jelentésének (írom. 240, 251) tárgyalása. Az első szót a közgazdasági bizottság előadóját illeti. Mocsáry Sándor előadó: T. ház! Az ipari jogvédelem, mint méltóztatnak tudni, az 1863-iki bécsi kiállításból indult ki és az 1878-ik évi első párisi nemzetközi iparjogvédelmi kongresszuson át eljutott ugyancsak Parisba az 1883. évi márczius 20-án tartott Unió konferencziához, a mely megalkotta a »Convention International pour la Protection de la Propriété Industrielle<< nevezetű Uniót. Ennek az Uniónak 1884-ben, vagyis az Unió megalakulását követő évben, az államok sorából 11 tagja volt, a legközelebbi múltban, a melyről a kimutatás szól, már 28 állam lépett be e nemzetközi Unióba és azt mondhatjuk, hogy ma körülbelül egész Európa benne van az Unióban, az európai Oroszország, Törökország, Románia és Montenegró kivételével — de benne van Japán, Mexikó, az Északamerikai Egyesült-Államok, sőt az ausztráliai államszövetség is. Ezen Unióba a magyar szent korona országai 1908: LII. t.-czikkel léptek be, vagyis hazánkra nézve az Unió határozmányai 1909. január 1-ével lettek kötelezők. És midőn az Uniónak határozmányai hazánkra nézve kötelezőkké lettek, itt egy nemzetközi obligót vállalt magára az ország, és ennek, az Uniónak egy erre a törvényjavaslatra vonatkozó pontja, t. i. a 11. pont, a mely azonban módosítva lett a brüsszeli pótegyezmény VII. czikke által, szószerinti szövegében azt mondja, miszerint »a magas szerződő felek mindegyike, az illető állam törvényeinek megfelelően, időleges oltalmat nyújt a szabadalmazható találmányoknak, mustráknak, vagy mintáknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azon termékekre nézve, a melyek a szerződő felek bármelyikének területén rendezett hivatalos, vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállításokon közszemlére tétetnek«. . . Ámde, a mint bölcsen méltóztatik tudni, a találmányszabadalmakról szóló 1895: XXXVII. t.-czikkben, illetőleg 3. §-ának második pontja szószerinti szövegében ugy szól, miszerint »nem tekinthető újnak és igy a törvény 1. §-a szerint nem szabadalmazható a találmány, ha a bejelentés idejében kiállítás utján oly ismeretessé vált, hogy a szakértő által használhatása lehetségessé vált«. Itt tehát, mint méltóztatik látni, a két törvény közt határozott ellentét van, mert míg az Unió határozmányainak elfogadásával mi természetesen az idézett XI., illetőleg VII. czikknek magunkra nézve kötelezővéválását elfogadtuk, addig ezen régebbi, a találmányi szabadalmakról szóló törvényünkben egy olyan találmány, minta vagy védjegy, a mely a kiállításokon már elvesztette, hogy ugy mondjam, ujdonsági jellegét, nem szabadalmazható, s igy ezáltal határozott hátrányban van. Ennek a törvényjavaslatnak, mélyen t. képviselőház, semmi más czélja nincs, mint hogy egyrészt azt a nemzetközi obligót, a melyet az 1908. évi LII. t.-czikkben magunkra vállaltunk, beváltsuk, másrészt pedig, hogy a kiállításokon bemutatott találmányoknak, mintáknak és védjegyeknek ezt az időleges oltalmat megadjuk. Azáltal, hogy ezeknek a találmányoknak, mintáknak és védjegyeknek ezt az időleges oltalmat megadjuk, természetszerűleg hozzájárulunk ahhoz, hogy a kiállításaink látogatóttabbak legyenek, hogy kiállításainkon bizonyos félelem nélkül bemutathassanak a feltalálók olyan dolgokat, a melyeknek kiállításától eddig természetszerűleg, miután ezen időleges oltalomban nem részesültek, tartózkodniuk kellett. Tehát, mélyen t. képviselőház, ennek a törvényjavaslatnak kettős czélja van : t. i. a már említett ujdonságrontó hatás eliminálása először, másodszor pedig a bejelentés elsőbbségének védelme. Ugy kell t. i. felfognunk ezt a dolgot, hogy — mint az Unió az ő eredeti szövegében megem. liti — ez a »protection temporaire« nem valami pótszabadalom, hanem ez igenis a szabadalmi jognak védelme. Az Unió határozmányai szerint hivatalos és hivatalosan elismert kiállítások esetében forog fenn tulaj donképen az a védelem, míg ellenkező esetekben nem. A mi törvényjavaslatunk azonban nem emlit meg egyátlalában hivatalos és hivatalosan elismert kiállításokat, hanem ebben i a tekintetben nagyon helyesen a mindenkori kereskedelmi kormányra bizza annak megítélését, hogy mely kiállítások fognak részesülhetni ezen előnyökben. Ennek, mélyen t. képviselőház, az én szerény felfogásom szerint határozott előnye van, minthogy először is ez a kifejezés, a mely hivatalos és nem hivatalos, illetőleg hivatalos és hivatalosan elismert kiállításokról beszél, egy nagyon elasztikus fogalom, mert arra nézve egyetlen állam törvényhozásában, de magának az Uniónak határozmányaiban sem találunk semmi, féle határozott kijelentést vagy határozott for-