Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

119. országos ülés 1911 márczius 10-én, pénteken. 35 a maga üzletébe, utazik szerteszét, hogy a klientélát megszerezze, ennek következtében már abból a szempontból is, hogy mi annak idején ipart tudjunk teremteni, az előfeltételeket meg kell szereznünk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Különben is azt tartom, hogy nekünk nem szabad abból indulnunk ki, hogy a flottafejlesztés tisztán csak Ausztria érdekeit szolgálja, mert ez közvetve nekünk is javunkra válik. Abban az esetben t. i. ka Ausztriának exportja nagy lesz, én legalább azt hiszem, ott is örömmel fogják látni, ha nekünk is önálló iparunk és kereskedelmünk lesz. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én ezt az eszmét kifejtettem, annak előrebocsájtásával, hogy nem vagyok e téren otthonos, és ha ezt naivitásnak méltóztatnak venni, ezt szívesen fogadom. Az előadottak után kérem a t. házat, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadni, a benyújtott határozati javaslatokat pedig elvetni. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A bizottsági előadó ur kivan szólni. B. Solymossy Ödön előadó: T. képviselőház! Nem akartam felszólalni, nehogy ez által is meghosszabbitsam ennek a sürgős javaslatnak letárgyalását, mégis kénytelen vagyok ezt tenni, azért, mert Bakonyi Samu igen t. barátom tegnapi felszólalásában egészen jóindulatú czélzattal odakonkludált, mintha én, e javaslat előadója, túlságosan ragaszkodtam volna csak magának a törvényjavaslatnak ismertetéséhez és katonásan, szakszerűen, de nagyon röviden beszéltem volna. (Helyeslés jobbfelől.) Perczel Dezső: Beszédeket nem lehet rőfíel mérni! (Zaj balfelől.) B. Solymossy Ödön előadó: Nehogy félreértés legyen, mindenekelőtt azt akarom t. barátomnak tudomására hozni, hogy én nem azért beszéltem röviden, mintha nem volnék büszke arra az állásra, a melyet t. képviselőtársaim bizalmából elfoglalok. (Helyeslés jobbfelől.) Igenis, büszke vagyok erre, s most is hálás köszönetet mondok a bizalomért, de nem akartam hosszabb beszédet mondani azért, mert mint köztudomású, úgyis egy nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalása előtt állunk, a hol majd minden egyes képviselő urnak lesz alkalma felszólalni. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Mert az ma már el nem vitatható, hogy uj véderőtörvényünk benyújtása nagyon is szükséges, már csak abból a szempontból is, hogy egész védelmi rendszerünk ujabb, igazságosabb alapokra legyen fektetve, azonkívül a különféle méltányossági okok, különféle kedvezmények a legmesszebbmenő határig kiterjesztessenek és kidomborittassanak. Olyan feladat ez és olyan fontos ennek a kérdésnek megoldása, hogy akkor, midőn a nemzetre olyan nagy pénz- és véláldozatok terhei hárulnak, kötelességünk a megfelelő mértékben törvényileg gondoskodni azokról az enyhítő intézkedésekről is, a melyek mintegy a sok súlyos teher könnyebb elviselését teszik lehetővé. Ezen a jövőben benyújtandó törvényjavaslat tartalmának nagy hordereje (Mozgás. Elnök csenget.) igenis megköveteli azt, hogy necsak egyes, hanem talán mindazok a képviselők, a kiknek csak legkisebb gyakorlati érzékük is van e kérdés iránt, felszólaljanak, hogy igy az általuk a vitába bevitt eszmék tüzében a törvényjavaslatnak olyan értékes tartalma jegeczesedjék ki, a mely szerint a szegényt és a gazdagot egyformán sújthassa a vér- és pénzáldozat. Különösen nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy ugy az erősebbek, mint a gyengébbek anyagi erői. de a különböző életviszonyok is egyaránt behatóan mérlegeltessenek a tárgyalások alkalmával ! (Általános helyeslés.) Minthogy azt hiszem, hogy ma még egyáltalában nem vagyok arra hivatva, hogy ezen emiitett javaslatokat is közelebbről érintsem, helyesebb volt részemről, hogy tegnap csak egész röviden ismertettem' ezen előttünk fekvő javaslatokat és a véderőtörvényjavaslat benyújtásának idejére tartottam fenn véleményemnek részletesebb kifejezését. (Helyeslés.) De ha már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy a t. honvédelmi minister ur nagyszabású tájékoztató felszólalása után, a melyért, azt hiszem, hogy mindnyájan csak hálás köszönettel tartozunk (Helyeslés jobbfelől.) egy-két t. képviselőtársam olyan megjegyzéseire reflektálhassak, a kiknek beszédére az igen t. minister ur ki nem terjeszkedett. Mindenekelőtt meg kell nyugtatnom Huszár Károly t. képviselőtársamat a tekintetben, hogy, hadügyi költségek, a melyeket mi elsősorban saját hazánk, saját magunk védelmére vagyunk kénytelenek áldozni, épen nem akkorák, a mint ő mondja, hogy maholnap egy vesztett csatával érnek fel. Méltóztassék megengedni, hogy egy-két példát hozzak fel annak illusztrálására, hogy csak egy ütközet is mibe kerül már, szemben a béke biztosításának az áldozataival. (Halljuk !) Kezeim közt van az 1877—78-iki orosz-török háborúra — tehát egy aránylag kisebb háborúra — vonatkozólag a vezérkartól származó összeállítás, a mely szerint az oroszok ekkor 172.000 emberéletet vesztettek, már pedig, azt hiszem, hogy az emberélet a legfontosabb. (Ugy van! jobbfelől.) Itt van továbbá az 1870—71-iki német-franczia háborúról szóló kimutatás, a melyben a németek 28.278 embert veszítettek, sebesültjök 88.543 volt; elveszett — mert a csatatereken igen gyakori eset, hogy egész földerítő csapatok, patrouille-ok elvesznek, eltűntek — 12.879 fő. A francziák vesztesége pedig akkora volt a vezérkari tisztek összeállítása szerint, hogy azt egyáltalában nem is voltak képesek biztosan konstatálni, de mindenesetre sokkal nagyobb volt, mint a németek vesztesége. Huszár Károly t. képviselőtársam tehát nyugodt lehet a tekintetben, hogy igaz ugyan, hogy terheink súlyosak és azokat senki sem szavazza meg örömmel, de mindenesetre.távol vannak attól. 5*