Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-134
yii április 3-án, hétfőn. 399 Í3.4. országos ülés 19 segnél és nyíltságnál fogva, a jövőben is meg fogom ezt tenni, s midőn kijelentem, hogy ilyen vádakat visszautasítok, s hogy magamat semmiféle, bárhonnan jövő ilyen terrorisztikus fellépéssel befolyásolni nem engedem, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Blanár Béla ! Blanár Béla: T. képviselőház ! A parlamenti illem bevett szabályainál fogva, de ettől eltekintve, az ügy fontosságánál fogva is, feltétlenül ki kell terjeszkednem előttem szólott t. képviselőtársam, Szmrecsányi György beszédére. (Halljuk ! Halljuk!) Minden bizonynyal áll az, hogy van egy rendelet, sőt törvényünk van, a melynek értelmében, a midőn kézbesitenek valamely akár birói, akár közigazgatási határozatot, az ezen határozat nyelvét nem értő félnek meg kell azt magyarázni. Miután ilyen törvény, ilyen utasitás, ilyen rendelet van, tehát, az egyes adott esetekben talán előfordulhatott, hogy nem magyarázták meg, de törvényeink, rendeleteink értelmében meg kellett volna magyarázni. Hock János: Az a baj, hogy nem hajtják végre ! Blanár Béla: A végrehajtás felett feltétlenül őrködni kell. Ha ilyen eset előfordul, panasz tárgyává kell tenni, majd orvosolják. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden bizonynyal helyes az is, hogy nemzetiségi vidékeken a köztisztviselők általában annak a népnek, nemzetiségnek nyelvét értsék. (Helyeslés.) Hiszen a közszolgálat érdekében áll, hogy a felekkel közvetlenül érintkezzenek. A midőn ezt elismerem, viszont azt, hogy a biróság vagy közigazgatósági hatóság végzéseit külön másolatban még azon a nyelven is kiadja, a melyen az illető, a kinek kézbesiteni kell ért és beszél: először is technikai okokból kivihetetlennek tartom. Honnan tudja az a biróság, hogy az illető, a kinek kézbesitik a végzést, román, szerb, tót, vagy micsoda % Szmrecsányi György; Fakultative kell megoldani ! Blanár Béla: Talán a név után következtessen ? Hiszen megeshetnék igy, hogy nekem, a ki nem tudok tótul olvasni, esetleg egy tót végzést kézbesitenek, viszont megeshetnék, hogy Szmrecsányi t. barátomnak, a ki tud, esetleg nem kézbesitenének. Azt, .hogy egy bizonyos területen minden végzést két nyelven kézbesítsenek, a magyar állam, a magyar nyelv egységével összeegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György: És a tót és magyar nyelvű adókönyvek ? Erre tessék felelni! Blanár Béla : A mi a nemzetiségi kérdést illeti, ha már erről van szó, az én meggyőződésem és hitem az, hogy feltétlenül csak kölcsönös megegyezés és megértés utján lehet ezeket a dolgokat rendezni. De ehhez is a legelső feltétel, hogy a nemzetiségek tudják megérteni és értsék meg azt, hogy ebben az országban az egyedül államalkotó nemzet a magyar. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés és jelkiáltások a jobboldalon : És nem a tót !) » Ezen kitérés után, t. képviselőház, a belügyi költségvetésről lévén szó, szabadjon nekem is röviden szólanom a közigazgatásról. (Halljuk! Halljuk !) Valamennyi szónok a vita egész folyamán konstatálta, hogy a mi közigazgatásunk sok tekintetben és sok téren igazán nagyon jó. Bizonyos az is, hogy összehasonlíthatatlanul jobb, mint ezelőtt volt, sőt sok helyütt kitűnő. Azonban, hogy egyáltalában jó volna, azt aügha lehetne állítani. A közigazgatás jqsága nálunk kizárólag a személyektől függ, azokon fordul meg. (Zaj a baloldalon.) A rendszer, az többé-kevésbbé elavult és meg nem felelő, ugy a községeknél, mint a vármegyékben és a városokban. Valamennyien egyetértünk abban, hogy bizonyos reformra, bizonyos uj átalakításra volna szükség. Ezen reform alapeszméire nézve azonban épen Hammersberg László t. képviselőtársam felhozta beszédében azt, hogy a vármegyéknél elsősorban azt kellene elősegíteni és annak lehetőségét kellene erősíteni, hogy a tisztviselők nagyobb jjolitikai tevékenységet fejthessenek ki, hogy, mint az alkotmány védőbástyái, jobban működhessenek. •• • Akárhogy nézzük ezt a dolgot, én egyénileg, saját meggyőződésem szerint ugy vagyok vele, hogy ideálom nem a politizáló és olykor rezisztáló, de a közigazgató vármegye. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hammersberg László: De mikor kell, tudjon rezisztálni. Blanár Béla : Bizonyos az, hogy a régi időkben, a maga korában a vármegyei szervezet nálunk egy, a többi népeket e tekintetben talán megelőző helyes közigazgatási, helyes alkotmányos szerv volt. Bizonyos az is, hogy ideális dolog volt, midőn az összes értelmiséget és vagyont összefoglaló vármegyei közönség saját kebeléből hat esztendőre megválasztotta a tisztviselőket, a kik aztán 6 év multával számot adtak sáfárkodásukról, s ha megfeleltek, megmaradtak, ha nem feleltek meg, ujakat választottak helyükbe. Mondhatom, ez az állapot a régi időkben, az akkori viszonyok között, majdnem ideális volt. (Felkiáltások balfelől : Majdnem !) Azonban változtak az idők és a vármegye ma már nem a régi. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Hammersberg László : Ki az oka ? Blanár Béla : Főleg pedig a vármegye közönsége nem a régi már, a belső tartalom változott. Hammersberg László: De mennyira a régi maradt! Blanár Béla: Ma már a tisztviselők teendője nem nobile offioium, hanem életpálya. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ilyen körülmények között azt, hogy hatévenkint az a tisztviselő mindig odaáUjon azok elé, a kik felett bíráskodást gyakorol, a kinek összes ügyeit intézi, s azoknak,
