Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-134
400 1U. országos ütés Í9Ü április 3-án, hétfon. mintegy kegyétől függjön, mondom a vármegye mai állapota és a vármegyét ma alkotó közönség mellett ezt aligha tarthatnám helyesnek és megengedhetőnek. (Zaj balfelól.) Újból hangsúlyozom, t. képviselőház, hogy én egyéni nézetem szerint a vármegyékben elsősorban a közigazgatásra fektetném a fősúlyt, a^vármegyét közigazgatási szervvé akarnám tenni. Hogy hogyan és a részletkérdések minő megoldása mellett történjék ez, arról most kár beszélni; erre ugyanis lesz alkalmunk annak a reformnak tárgyalásakor, a melynek mielőbbi megvalósítását valamennyien kívánjuk és,a melyet ideig-óráig el lehet ugyan halasztani, de a mely elől kitérni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Addig is, mig erről a végleges rendezésről lesz alkalmunk szólni, legyen szabad itt egy-két kérdést felhoznom, a melyek már most megoldhatók. Az első ezek között a vármegyei tisztviselők fizetésének, rendezése, a mit helyesnek, szükségesnek és megfelelőnek tartok. (Helyeslés balfelól.) Huszár Károly t. képviselőtársam azt mondotta ugyan a múltkor, hogy előbbrevaló a tanítók fizetésének rendezése, de méltóztassék elhinni, hogy ugy áll a dolog, hogyha az egyiket toljuk előtérbe, a másikról pedig azt mondjuk, hogy nem olyan sürgős, holott mind a kettő feltétlenül nagyon szükséges, akkor megeshetik, hogy tulajdonképen az egyik csoport sem kap semmit. Ha szó van bizonyos státusrendezésről, azt keresztül is kell vinni, tekintet nélkül arra, hogy vannak-e más státusok, a melyek ép ugy megkívánják a jogos igényeik kielégítését. Kétségtelen azonban, hogy a státusrendezóst valamennyi kategóriánál minél előbb keresztül kell vinni, mert tisztviselői karaink mindegyike rá van szorulva. De ha e státusrendezés kétségtelenül szükséges, azzal kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tartanám a közigazgatási szakképzés kérdésének megoldását is, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy ne fordulhasson elő többé az az eset, hogy az egyetemet alig hogy elvégzett ifjú szolgabiróvá választatik meg, a ki itél magánjogi ügyekben, kihágási ügyekben, nyomozásokat folytat stb., holott olyan egyénre, a kinek a közigazgatás terén még semmi gyakorlata nincs és igy a mai kor igényeinek meg nem felelhet, az ilyen nagy felelősséggel járó munkakört nem lehet rábízni. Az 1883 : 1. t.-czikk rendszeresítette a közigazgatási szakvizsgát, azonban a törvénynek ezt a részét mindeddig életbe nem léptették. Ha a vármegyei tisztviselőknek biztosítjuk a kellő megélhetést, akkor joggal megkívánhatjuk azt is, hogy megelőző gyakorlat után tegyék le a gyakorlati szakvizsgát. (Helyeslés.) A közigazgatási szakképzésre vonatkozólag azonban más nézetem is van. Én talán helyesebbnek tartanám a teljesen különálló közigazgatási szakképzést. E téren az 1900 : XX, t.-czikk már tett bizonyos lépéseket. Felállította a közigazgatási szaktanfolyamot, a mely egy esztendeig tart és a melynek elvégzése után jegyzői vizsgát tesznek azok, a kik a gimnázium nyolcz osztályát elvégezték. Ez a szaktanfolyam az országban mindenütt megfelelt, s igazán áldásos tevékenységet fejtett ki. Minthogy tehát van már ilyen szaktanfolyamunk, ezt esetleg két évre lehetne fejleszteni; ennek elvégzése után kapná meg az illető a jegyzői képesítést; akkor azután ismét bizonyos ideig tartó gyakorlatra mehetne és egy felsőbb közigazgatási szaktanfolyamot végezne egy, esetleg két esztendeig, így azután volna külön közigazgatási szakképzésünk, a melyet a ki elvégez, arra bátran rá lehetne bízni ugy a vármegyei, mint a városi közigazgatási teendők ellátását. A vármegyei közigazgatásra vonatkozólag még egy kérdést kívánok felvetni. Szuhányi Ferencz képviselőtársam a körjegyzők helyzetét hozta itt fel (Mozgás. Halljuk! Elnök csenget.) és utalt arra, hogy bár sok a munkájuk, fizetésük nagyon kevés. A fizetésük minden bizonynyal kevés ; 1600 K-ból tisztviselő a mai világban meg nem él. Teendője igazán nagyon sok, de persze a teendői között ott van a magánmunkálatok végzése is. Ezeket valahogy szabályozni kell. Nem a vidéki ügyvédek magánérdekéből szólalok fel, mert hiszen azok eltiltani akarnák a magánmunkálatokat teljesen, de én közérdekből tartom szükségesnek, hogy legyen minden faluban egy olyan ember, a kihez bizalommal fordulhasson az ott lakó, hogy kisebb beadványait elintézze kellő szakértelemmel a jegyző. Nem ezt tartom én meg nem felelőnek, hanem azt, hogy a jegyző a magánmunkálatokért díjazást szed és igy versenyre kel a szakképzett ügyvéddel. Hagyassék meg a magánmunkálat, azonban emeltessék fel a jegyző fizetése megfelelőleg és a végzett magánmunkálatokért bélyegjegyekben stb. miaisteri rendelet szerint kapja meg azt, a mi neki jár. Ha igy fogjuk fel a kérdést, anyagilag jól járnak a jegyzők is és a verseny a magánmunkálatok után az állami pénzügyeknek alig-alig lesz terhére. Midőn a vármegyei tisztviselők fizetésével foglalkoztam, feltétlenül kötelességemnek ismerem, hogy a városi tisztviselők fizetésrendezéséről is szóljak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Blanár Béla: Teljesen érdekeletlen lehetek, mert hiszen az a város, a melyet képviselek, már régen megoldotta a tisztviselők fizetését; megadta azt, a mit a ministeri rendelet értelmében kívánhatnak. A midőn a városi tisztviselők fizetésrendezéséről szólok, elsősorban a komáromi körirattal kívánok foglalkozni. Szterényi, b. Mannsdorff és Óváry Ferencz t. képviselőtársaim foglalkoztak ezzel a körirattal és azt elitélték. Én is igy voltam vele, a midőn megkaptam azt és mint meg nem felelőt helytelennek, a legrosszabb módnak találtam arra, hogy igényeiket ily módon teljesítsék a városok. Érdeklődtem azonban a dolog iránt és megtudtam a következőt. A belügyminister ur rendelettel állapította meg azokat a fizetéseket, a melyek a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban mint mini-