Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

398 13h. országos ülés 1911 április 3-án, hétfőn. fel a nevek felemlitésével, azt vetették a szememre, hogy személyeskedem; most pedig, mikor általánosságban beszélek, mikor nem nevezek meg senkit, sőt emlitem a tiszteletreméltó kivételeket, most ez a rossz. Engedelmet kérek, annak a tisztviselői karnak a tekintélye nagyon gyenge lábon állhat, ha az én beszédem a nép előtt azt leszállithatja. Egy hang (a közéfen) : Nem szállítja le ! (Zaj.) Szmrecsányi György: Ha nem szállítja le, akkor minek emelik ezt a vádat ellenem. De ha már erről van szó, akkor azt ajánlom a t. urak figyelmébe, hogy gondoskodjanak arról, hogy a megyei tisztikar két harmadrésze ne használtassák fel a választásoknál a korteskedések czéljára, mert ez az, a mi a nép előtt a tekintélyt rontja. Gr. Pongrácz János: A koalíczió idejében te jöttél a kerületbe levéllel, hogy te vagy a hivatalos jelölt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Pongrácz t. képviselőtársam azt mondja, — nem tudom ugyan, hogy milyen kapcsolatban van ez azzal, a mit mondtam — (Zaj.) hogy én 1906-ban koalicziós ajánlólevéllel jelentem meg a kerületben. Hát vegye az én t. barátom tudomásul, hogy én ilyen ajánlóleveleket birtokomba soha nem vettem, ha lett is volna birtokomban, de különben nem találtam volna benne semmit, mert az nem a tisztviselőknek szólt, hanem a pártvezetőségnek és nagyon jól tudjuk, hogy 1906-ban a felvidéki tisztviselők között néppárti nem volt. Igaz, hogy volt 1906-tól a koalicziós rezsim bukásáig, akkor az egész vármegye néppárti volt. .. Gr. Pongrácz János: Az nem áll! Maga sem hiszi ! Szmrecsányi György : . .. azóta pedig munkapártiaknak vallják magukat. Hát ezeknek nem szólhatott. De én soha ilyen levéllel nem jártam és nem is fogok járni. Kovácsi Kálmán: Te is voltál koalicziós kortes ! Együtt korteskedtünk ! (Derültség.) Gr. Pongrácz János : De nem a néppártra! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Kovácsi képviselő urat, legyen csendben. Gr. Pongrácz János : Tessék megkérdezni a ... Elnök (csenget) : Kérem gróf Pongrácz János képviselő urat, szíveskedjék a szónokot csendben meghallgatni. Szmrecsányi György: Parallel konverzácziót nem folytatok tovább. Ha a tisztviselők tekintélyéről van szó, figyelmükbe ajánlom azt a szégyenletes dolgot, hogy még most is, mikor már közel egy éve múlt a választásoknak, még most is találkozunk az üldözések mindenféle fajtájával, a melyekkel főszolgabirák stb. büntetik áz ellenzékre szavazott népet. (Zaj.) Ha az a nép azt fogja látni, hogy az ő hivatott vezetője, az a tisztviselő a pártok felett áll, a politikába nem avatkozik bele, akkor meglesz a tekintélye, de ha azt látja, hogy ide-oda ránczigálják, ma ez a rezsim, holnap az a rezsim, akkor ne kívánja senki, hogy a nép tisztelettel tekintsen rá. Azonban gróf Tisza István tovább megy és azzal támad meg engem, hogy én odaállok a külföldön dolgozó agitátorok koronatanujaként. (Zaj a jobboldalon.) Ipsissima verba benne van a naplóban. Ezt az állítását onnan meríti, mert én azt kívántam, a mint már előbb is voltam bátor említeni, hogy a birák, a kiket a tót vidékekre neveznek ki, kell hogy tótul beszéljenek. (Fölkiáltások a jobboldalon: Tudnak is!) Nagyrészt tudnak, de sokan nem tudnak és itt van a hiba. Id. Erdély Sándor: Nincsen tótul tudó! Szmrecsányi György: Nekem személyes ismerőseim vannak Szegeden és az Alföld egyéb városaiban elhelyezve, akik kitűnően beszélnek tótul. Mikor én ezt kifogásoltam és rámutattam arra, hogy ez is olyan vád, a melyet a külföld előtt ellenünk felhoznak és erre Ugron Zoltán képviselő felszólalt, mondván, hogy hiszen tulajdonképen nincs is joga annak az embernek másképen mint magyarul beszélni, mert a hivatalos nyelv a magyar. Ekkor elővettem az 1868: XLIV. t.-czikket és annak 6. és 7. §§-aiból kimutattam, hogy mindenkinek joga van saját anyanyelvén a bíróval közvetlenül tárgyalni, ha pedig nem tud, akkor fölesketett tolmácsot kell alkalmazni, Már most gróf Tisza István erre ngyelmembp ajánlotta, hogy olvassam el a törvény 13. §-át, s akkor nem fogok olyan lapsust elkövetni, olyan közjogi tudatlanságot elárulni, hogy a magyar bíróság kizárólagos nyelve a magyar. Én meg gróf Tisza István t. képviselőtársamat arra kérem, és azt ajánlom, hogy ha már itten ilyen súlyos vádakkal áll elő én ellenem, vegye magának a fáradságot és olvassa el beszédem erre vonatkozó passzusát, a mely magában rejti a czáfolatot. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Ugron beszédére a következőket mondottam (olvassa): »T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. T. barátom azt mondja, hogy a bíróság nyelve a magyar. Senki ezt kétségbe nem vonja, legkevésbbé vonom pedig én kétségbe, mert eszem ágában sincs ellenkező állítást megkoczkáztatni« stb. Ugy látszik, gróf Tisza Istvánnak elkerülte a figyelmét beszédem ezen passzusa, nagyon kérem, hogyha ilyen vádakkal áll elő, alaposan méltóztassék magát tájékozni, s ilyen körülmények között felületes vádját én a tényeken alapuló állításommal utasítom vissza. (Helyeslés baljelöl.) Énnekem semmi szükségem nincs arra, hogy eljárásomat akár a házban, akár a házon kivül bővebb magyarázat tárgyává tegyem. A ki ismer, tudja, hogy három czikluson keresztül kivettem részemet a becsületes parlamenti munkából és a ki ismeri működésemet kint a vidéken, annak eszeágába se jut, hogy ilyen dolgokkal álljon elő ellenem. A mint a múltban megtettem, hogy mindig leplezetlenül, legjobb tudásomhoz képest, megmondtam az igazságot a velem született őszinte-