Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

133. országos ülés 1911 április 1-én, szombatgn, 387 az az ellenszenv, mely minden apró-cseprő dolognál azonnal megnyilatkozik, mihelyt arról van szó, hogy álcár egy lépéssel menjünk előre a mi nem magyarajku polgártársaink gondozása tekintetében. Visszautasítom a néppárt nevében azt, a mit gróf Tisza István a néppárt két tagjáról mondott. A magyar nyelv ellen mi támadást intézni nem akarunk, jogaiból elvenni nem akarunk, csak azt akarjuk biztosítani a Felvidéken, a tót nép számára is, a minek biztositását ő a románoknak hajlandó lett volna már régen megadni, ha azok azzal megelégedtek volna. A költségvetést nem fogadom el. (Zaj.) Elnök: Miután a tanácskozásra szánt idő letelt, a vitát félbeszakítjuk és áttérünk az interpellácziókra. (Halljuk ! Halljuk !) A legközelebbi ülés ideje és napirendje tekintetében javaslom, hogy a t. ház legközelebbi ülését hétfőn, folyó április hó 3-ikán délelőtt 10 órakor tartsa, napirendjére pedig tűzze ki: az elnöki előterjesztések és irományok bemutatását és a ma félbeszakított vita folytatását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ha igen : ezt határozatképen kimondom. . .; Következnek az interpellácziók. 5|í Szinyei- Merse Félix jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. képviselőház! Budapest fejlesztéséről szóló 1908 : XLVIII. t.-czikk egy kétoldalú szerződés jellegével bir, mely a törvényhozás által törvény formájában szankczionáltatott. Ebben a törvényben egyrészről meg vannak állapítva azok a kedvezmények és támogatások, melyeket az állam nyújt a fővárosnak, viszont ezzel szemben maga a főváros is megadta a maga ellenszolgálatait, a mennyiben a Margitsziget megváltására a fővárosi pénzalap tulajdonát képező telkeket, továbbá a fővárosi pénzalap tulajdonát képező öt millió koronát adta oda. Vagyis, egyrészről a kormány adott kedvezményt és támogatást a székesfővárosnak, másrészről a székesfőváros hozott a maga vagyonából áldozatokat épen a Margitsziget megváltása, továbbá a füvészkert elhelyezése és fentartása érdekében. Ez a törvény 3. §-a megszabja, hogy a ministerium építtesse meg a Váczi-utat Budapest III. kerületével összekötő közúti Dunahidat, Ezen törvényszakasznak megvan az a fogyatkozása, mely tökéletlenné teszi a törvény rendelkezését, hogy t. i. nincs megszabv idő, mikor e hid felépítendő. De hogy a törvényhozás e híd mielőbbi felépitését czólozta, az kétségtelenül kitűnik magának a törvénynek 8, §-ából, mely kijelöli a fedezetét is e hid építési költségeinek, a mennyiben az 1894. évi kaszárnyamegváltásról szóló törvény során elért 5,600.000 korona nyereséget kijelöli fedezetnek; és a törvény 8. §-a megszabja azt is, hogy a költségek többi része előlegezendő a kincstár részéről, és felveendő gyenként a ...pénzügyministerj költségvetés terhére. Ennek daczára azonban és különösen annak ellenére, hogy "Wekerle Sándor akkori iniiiisterelnök ur, a ki e törvényjavaslatával a főváros iránti igaz és nagyjelentőségű szimpátiájának adott komoly kifejezést, e törvényjavaslat tárgyalásánál kijelentette, hogy a III. kerületet a Váczi-ut külső részével összekötő Dunahid felépítése a törvényjavaslat tárgyalásától számítót 4—5 év múlva be lesz fejezve, — a hídépítés máig megkezdve nem lett. Azt hiszem, hogy Wekerle Sándor nyilatkozata kötelezi a mai kormányt is és igy annál csodálatosabb, hogy mind e mai napig a Dunahíd felépítésére semmiféle kezdeményező lépés a pénzügyministerium részéről nem történt, pedig a kereskedelemügyi ministeriumban az összes tervek már elkészültek, a közmunkatanácscsal és a fővárossal egyetértésben az összes szabályozási, kisajátítási, szóval mindazok a kérdések, a melyek egy hídépítésnek előmunkálatai kell hogy legyenek, közös és egyhangú megállapodással befejezést nyertek, de ma még hírét sem hallottuk annak, hogy a pénzügyi kormány e hid felépítéséhez hozzá akarna fogni. Múzsa Gyula: A Boráros-téri hid az első. Pető Sándor: Igaza van t. képviselőtársamnak, ennek a hidnak a felépítése is szükséges, de ennek felépitését törvény nem parancsolta meg, mig az óbudai hid megépítését az 1908. évi törvény, a melyet respektálni vagyunk kötelesek, a mig eltörölve nincs, egyenesen megszabja. Ugy tudom, hogy ennek a hidnak a felépítése, a melyre égető szüksége van nemcsak a harmadik kerületnek, hanem Budajiest V. és VI. kerületi kültelki részeinek is, s a mely Budapest fejlődésének egész uj perspektíváját mutatná, azért késik, mert az úgynevezett hidalapban nincs pénz, vagyis a hidalapnak deficzitje van. Bátor vagyok rámutatni röviden arra, hogy ez nem lehet az oka a hídépítés késedelmének, először azért, mert körülbelül 6 millió K építési költségnek a fedezete törvény által ki van jelölve, másodszor azért sem, mert természetes, hogy a hidalap deficzittel működik, a mikor majdnem tisztán a hidalap jövedelméből fedezik az 1870. évi X. t.-cz. által felvett 24 milliónyi nyereménykölcsön-tartozást, holott az 1870 : X. t.-cz. által oda utalt minden egyéb jövedelem a fővárosi pénzalapba folyik, a mely pénzalap a törvény ellenére teljes titokzatos módon a főváros ellenőrzése alól teljesen elvonva kezeltetik. Ha az 1870 : X. t.-cz. intencziója szerint történnék minden, akkor azok a jövedelmek, a melyek ma a fővárosi pénzalapba folynak be, mint pl. a külföldi társaságok adói, a kisajátításokból, a szabályozásokból elért és a telkek eladásából folyó jövedelmek részben a nyereménykölcsön törlesztésére fordíttatnának, akkor a hidalapnak nem volna deüczitje, ugy a mint az ma van. Különben js 1920-ban megszűnik, a kölcsöné9*