Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

386 133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. sitani, de a múltkor itt a házban is tényeket hoztak fel, a magam tapasztalatából is tudok eseteket, hogy akárhányszor előfordul, hogy a csendőrségnek egyes tagjai olyan brutalitással intézik a maguk dolgaikat, a mely a XX. században semmi esetre sem méltó a magyar államhoz. Szterényi József: Egyik legjobb intézményünk! Pető Sándor : Vannak visszaélések ! Szterényi József: Vannak. Huszár Károly (sárvári) : Milyen lehet akkor a többi intézményünk, ha ezt méltóztatik a legjobbnak mondani 1 (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Akárhányszor megtörténik — és mi minden konkrét esetben módot és alkalmat fogmik találni arra, hogy azt a belügyminister urnak személyesen is megmondjuk — hogy találkozunk olyan csendőri közegekkel, a kik a saját egyéni képességük primitív voltánál fogva a kezükbe adott nagy hatalommal visszaélnek és nem annyira a törvény erejével, mint inkább brutális nyers erejükkel igyekeznek érvényt szerezni a maguk akaratának. Én hiszem és remélem, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a belügyminister úrban meg lesz a hajlandóság arra, hogy e tekintetben is lényegesen előbbre vigye a dolgokat. t, Utolsó pontként bátor vagyok még (Zaj. Elnök csenget.) gróf Tisza István beszédének arra a részére reflektálni, a melyet a nemzetiségi kérdésről mondott. (Halljuk ! a jobboldalon.) Gróf Tisza István azzal vádolta pártomat, (Ellenmondás a jobboldalon.) nem is méltóztatik tudni, hogy mit mondok . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Egymagában van ! Egyedül van ! Derültség. Elnök csenget.) . . . azzal vádolta meg az én pártomat, illetőleg pártom két képviselőjét, hogy, szerinte öntudatlanul, a magyar nyelv jogát kiszolgáltatták a nemzetiségieknek, és módot és alkalmat adtak arra, hogy a külföldi -árulkodások, a melyek a magyarság ellen folynak, anyagot kapjanak a néppárti képviselők kijelentései révén. Ezt pártom részéről a leghatározottabban visszautasítom, mert egy perezig sem gondoltunk arra, hogy mi a magyar nyelv jogát, akár Szmrecsányi, akár Rakovszky, akár a néppárt, nem gondoltak egy perezig sem arra, hogy a háttérbe szorítsák a magyar nyelvet, mi csak azt kivántuk, a mit a munkapárti képviselők valamennyien a Felvidéken szintén Ígértek a népnek. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nem voltak ott az urak, de mi tudjuk és adatokat fogunk szolgáltatni, hogy Ígérték, hogy a bírósági végzéseket, a melyeket magyarul hoznak és adnak ki, azt kívánjuk, hogy az illető népnek nyelvén is adassanak ki, hogy ez által lehetetlenné tétessék az, hogy egyesek, a kik ott a községekben vannak, hivatásszerűen foglalkozzanak azzal, hogy a nem a nép nyelvén kiadott bírósági végzéseket félremagyarázzák, rosszul értelmezzék és ezzel módot és alkalmat adnak arra, hogy a nem magyar ajkú állampolgárok jogait akárhányszor lényegesen megsértsék. Barta Ödön: Amerikában tót nyelven adják ki ? Mégis szeretnek a tótok Amerikába menni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári) : Nem szabad Amerikát összehasonlítani a mi állapotainkkal, és azt hiszem, hogy a magyar államnak abból kára, hogy a hivatalos nyelv a magyar, és hogy azokat az iratokat másolatban mellékelik, mondom, hogy abból a magyarságnak kára nincs, és csak olcsó kortesfegyver és kortesfogás az, hogy a túloldalon épen az a gróf Tisza István igyekezik nagy hazafias érdekeket szerezni e kérdésben való opponálással, a mely gróf Tisza István az oláhoknak, az oláh nemzetiségeknek vezető embereivel tárgyalásokat folytat. (Mozgás.) Hiszen magának a t. túloldal emberei közül akárhányszor difhkultálták, hogy a románokkal mint faj tárgyalásokba bocsátkozott valaki. Gróf Tisza Istvánnak legkevesebb joga van e tekintetben a néppártnak szemrehányásokat tenni, mert mi fajokkal, mint fajokkal nem tárgyaltunk soha, mi csak kívánjuk, hogy a közigazgatásban, az adminisztráczióban lehetővé tétessék, hogy jogsérelem senkit ne érhessen, akárrninő anyanyelve legyen is. Meg vagyok győződve arról, hogy azon nem magyar nyelven beszélő magyar állampolgárok sokkal nagyobb ragaszkodással lesznek a magyar állam iránt, sokkal jobban megbecsülik az állam tekintélyét, ha ezt a könnyebbséget megszerezzük nekik, a mi a magyarságnak semmiféle jogcsorbitását nem jelenti. Mélyen t. ház ! Bátor vagyok már itt is ezzel kapcsolatosan felvetni azt a kérdést, hogy nemzetiségi részről is épugy túlzás forog fenn, mint a milyen gróf Tisza István álláspontja is. Ebben az országban nemzetisége miatt senki sincsen háttérbe szorítva. Látjuk minden ponton és a közélet minden vonalán, művészetben, tudományban, gazdasági életben a különböző népfajokhoz tartozó egyéneket, a kik mint jó állampolgárok, a művelődés, a boldogulás, a jólét útját mindenütt nyitva találták maguk előtt, azok is, a kik azokhoz tartoznak, mint mi, a kik szeretnők, hogy e kérdés a bírósági végzéseknek a nép nyelvén másodpéldányban való kiállítása lehetővé tétessék, mondom, mi is abban a véleményben vagyunk, hogy a nemzetiségiek részéről túlzás, ha azt hiszik, ha azt hirdetik a külföld felé, hogy ez országban szűkkeblű magyar faj uralom van, a mely a többi fajt lekötve tartja. Magam is olyan családhoz tartozom, mely németajkú, de soha ebben az országban nem éreztem a hátrányát és az, hogy én e haza hű polgárának vallottam és tartottam magamat, teljesen elegendő volt, hogy az élet versenyében semmiféle hátrányt ne szenvedjek. A mi én reám áll, az áll mindenkire és azért nagyon kérem azokat, kik a nemzetiségi jelszavakkal harczolnak, méltóztassék mérsékelni magukat e téren. Ha ők is csak a teljes igazságot mondanák, akkor nem volna itt a házban és a magyar társadalomban észlelhető