Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

32 119. országos ülés Wíi márczius 10-én, pénteken. Többek között beszéltek a párbajról a hadseregben. Örömmel jelenthetem azt, hogy ha valahol lépések történtek a tekintetben, hogy ezt az abuzust, ezt az abnormis dolgot valahára elimináljuk, mondhatom, ez Ausztriában és Magyarországon megtörtént, a mennyiben nálunk moät vajmi ritkán fordul elő a párbaj, mert minden egyes ügyet, mint becsületbeli ügyet először a parancsnoknak, másodszor pedig a becsületügyi bizottságnak kell bejelenteni és ezek minden egyes esetben konsziderálnak a felett, vájjon kell-e az illetőnek kiállni a sikra, vagy sem, még pedig azon alapelv megtartása mellett, hogy ott, a hol bizonyos rosszindulatot, vagy negédességet látnak, az a törvény rendes utján lesz megtorolva, és nem kénytelen az illető ilyen negédességből, vagy rosszindulatból történt provokáezióért sikra szállni. (Helyeslés.) Ha ezt a polgári társadalom utánozni fogja, azt hiszem, ez a mánia lassanként minálunk is meg fog szűnni. (Elénk helyeslés.) Kovács Gyula képviselő ur itt beható közjogi fejtegetést tartott és szocziális eszméket vetett fel. Ö a világbékét akarná statuálni. Meg vagyok győződve, hogy mi mindannyian, a kik katonák vagyunk, szivesen fogunk az ekéhez és kapához nyúlni, ha ez az eszme meg fog testesülni ; addig azonban, az én felfogásom szerint, míg az emberekben vér és ideg van, legalább belátható időben a világbéke mégis csak fantazmagória marad, és ezért az ő határozati javaslatát nem tudnám teljesen magamévá tenni, legalább a sikerre való kilátással nem. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam hozzám kérdést intézett a honvédség fejlesztése tekintetében. Köteles nyíltsággal van szerencsém kijelenteni azt, hogy az egész véderő fejlesztésében épen a honvédség az, a mely leginkább fejlesztetik, és pedig a mostani állományhoz képest 100%-kal, holott a közös hadsereg intenziv fejlesztésére szükséges létszámemelés a 17%-ot sem éri el. A honvédség fejlesztését ugy kontempláljuk, hogy a mostani 12.500 főnyi ujonczjutalék helyett 25.000 főt kérünk, ugy hogy a békelétszám, a mely most 28.000 főre terjed, már 60.000 főt fog elérni. Hogy ezen belül a tüzérséget szervezzük, az természetes, a mint méltóztatnak tudni, és erről többet beszélnem nem szükséges. Gr. Batthyány Pál: ígéret! Hazai Samu honvédelmi minister: Ez nem ígéret, hanem tény és be fog következni. (Élénk éljenzés és taps jobbfelól.) A mi pedig a gyalogság és a lovasság fejlesztését illeti, ez abban áll, hogy — a mint méltóztatnak tudni, — mostanig végtelenül kicsiny, cse• kély békekeretekkel rendelkezett a honvédség, és ha annak idején háborúba kellett volna mennünk, tekintettel arra, hogy épen a honvédség legnagyobb részét tisztán póttartalékosok képezték, félős volt, • — nem volt kizárva az az eshetőség — hogy annak idején egy véres háborúban a honvédség nem fogja megállhatna helyét. Hogy ez épen nemzeti szempontból mit jelent, azt nem szükséges tovább magyaráznom. (Ugy van! jobbfelól.) Polónyi Géza: Azt jelenti, hogy nem kell Fabriciusokat nevelni. (Nagy zaj jobbfelól.) Elnök : Csendet kérek ! Darvai Fülöp : Ez nem tartozik ehhez a kérdéshez. Objektív fejtegetések ezek. Hazai Samu honvédelmi minister: Kérdést intézett továbbá hozzám a t. képviselő ur a tekintetben, vájjon tényleg betérj észt j ük-e a véderőj avaslatot és a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslatot. E tekintetben, a mint méltóztatnak tudni, a kormányprogrammban, többféle deklaráczióban érintetett az, hogy a kilenczes bizottság programmjához képest a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslatot igen is be fogjuk terjeszteni; és a mikor beterjesztjük, ezzel az van mondva, hogy a kormány ezt a beterjesztett törvényjavaslatot a maga egészében az országra nézve üdvösnek tartja. (Helyeslés jobbfelól.) Áttérek most arra, a mi tulaj donképen a mostani felszólalásokban az úgynevezett verbum régens volt, t. i. a fejlesztés költségeinek megbeszélésére. A t. képviselő urak tényleg ijesztő nagyságának tartják a költségeket és azt mondják, hogy ezeket mi nem bírjuk el. Ijesztő nagyságúnak azért látszik ez, — a mint már előbb is bátorkodtam említeni — mert először is függ ez a számcsoportositástól, függ attól, hány esztendőre kontempláljuk az egészet és összeadjuk-e vagy sem az évek sorozatát és függ attól, vájjon az összbirodalom eszméjét tartjuk-e szem előtt, vagy pedig egyenesen csak a Magyarországra vonatkozó részt állítjuk a publikum elé. Justh Gyula: összbirodalom? Polónyi Géza : Ez nyelvbotlás. Hazai Samu honvédelmi minister: Bocsánatot kérek, ebből ne tessék semmiféle gravameut csinálni, mert nem akartam semmiféle közjogi dolgot érinteni itten, csak azt akartam mondani, hogyha mi azt mondjuk, hogy pl. a közös hadsereg 100 millióba kerül, akkor természetesen a mindkét államra eső rész foglaltatik benne. (Helyeslés jobbfelól.) Polónyi Géza: Tudtuk, hogy nyelvbotlás! (Felkiáltások a jobboldalon: Ne zavarják !) Hazai Samu honvédelmi minister: Köszönöm, hogy épen alkalmat adott a t. képviselő ur az iménti kijelentésre, hogy ebben semmiféle gravamen nincs. A mi ezeket a kiadásokat illeti, szabad legyen egy kicsit erre kitérnem. Nekem azt kell kérdeznem voltaképen, hogy mi a katonaság czélja? Ha a katonaságról fogalommagyarázatot akarok adni, még pedig politikai értelemben, azt kell mondanom, hogy a katonaság az állam akaratának érvényesítője külállamokkal szemben. Ha ez helyes, akkor helyes az az érvelés is, hogy a költségek megállapításánál, illetőleg a fejlesztésnél elsősorban mértékadó az állam politikai helyzete, illetőleg azon viszonyok, a melyek a külállamoknál