Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-119
119. országos ülés Í9Ü m e tekintetben megvannak. Elsősorban ezek mértékadók azon határig, hogy mi a lakosság száma, azután, hogy milyenek a közgazdasági és kulturális viszonyok. Ezt megengedem, t. ház. És itt van az összeütköző pont a katonák és a polgár urak közt, hogy meddig terjeszkedhetünk mi ebben fejlesztésben. Ne méltóztassék rossz néven venni a katonának, a ki, nem is tisztán egyoldalú szempontból, — mert hiszen ő sem egyoldalú nézeteket vall — hanem számbavéve az összes erőforrásokat, a melyek az országban vannak, e mellett a maga szempontjából egy bizonyos ideális állapotra törekszik. Hiszen őt történelmi felelősség terheli, történelmi felelősség annyiban, hogy ő felelős azért, vájjon a háborúban siker koronázza-e működését, vagy sem. És annakidején, a mikor a vesztett vagy nyert csaták tekintetében utólag bizonyos konsziderácziókat tesznek, nem fogják megállapitani azt, hogy miféle mellékkörülmények voltak az inditóokai a vesztett, vagy nyert ütközetnek, hanem rendesen azt szokták mondani, hogy az illető hadvezér, vagy az illető hadsereg volt az oka a szenvedett vereségnek, a mellékkörülményeket azonban sohasem szokták mélyebb mérlegelés tárgyává tenni. Csoda-e, ha e tudatban a katonaság, vagy a hadvezetőség azt kivánja, hogy minél tökéletesebb legyen az a szervezet, a mely hivatva van az ország és az állam biztonságának külállamok ellen való védelmére. Ennek ellenében a polgári társadalom, — hiszen a katonaságnak sok ellensége van, és pedig azért vannak ellenségei, mert pl. sokan, mint épen egyik t. képviselő ur is, a világbékéről álmodoznak, tehát ebből a szempontból máris elvi ellenségei a katonaságnak, mások meg azért, mert a katonaság igen sok terhet ró reájuk ugy a személyes szolgáltatások, mint az adó tekintetében — természetszerűleg nem igen portálják, nem igen szeretik a katonaságot. Már azért sem, mert elvégre az emberi vonásokhoz tartozik az, hogy mi a közelebbi dolgokat hamarább látjuk, mint a távolabb fekvőket, és ennek következtében nem szeretünk, nem akarunk, és nem tudunk a háború után következendő dolgokról mélyebben gondolkodni. Mindezen szempontok azután a polgári társadalmat arra késztetik, hogy bizonyos alkura lépjen és a költségek megállapításánál nem annyira a katonai szempontokat, mint az egyéb, közelfekvő kulturális és közgazdasági szsmpontokat mérlegelje. Hát e tekintetben mi természetesen bizonyos megegyezésre nem igen tudunk jutni, és nem igen tudjuk megállapítani azt a határt, a mely mind a két kivánságnak megfelel. Hogy mégis bizonyos ismérveink legyenek e tekintetben, nem marad más hátra, mint összehasonlítást tenni más államokkal az iránt: hogyan és mikép történnek ott a dolgok. E tekintetben Bakonyi Samu t. képviselő urnak egy mosolyát láttam ellebbenni ajkain, és tegnapelőtti beszédében is alludált arra, hogy én akkor, a KÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. VI. KÖTET. árczius 10-én, pénteken. 33 mikor épen a költségekről volt szó, párhuzamot vontam a külállamok hasonló berendezkedése tekintetében és erre azt mondotta, hogy ez talán nem egészen találó, tekintettel arra, hogy a mi országunk közgazdasági és kulturális tekintetben sokkal hátrább van, mint azon országok. A mikor én azt az összehasonlítást tettem, tudatában voltam annak, hogy ezek az országok fejlettebbek. Én csak abszolút összehasonlítást csináltam, és ebből azt akartam kitüntetni, hogy mi korántsem érjük el azt a hadkészültséget, a melylyel bírnak az illető országok, tekintetbe véve azt, hogy mi tényleg közgazdaságilag hátrább vagyunk mint ők. Azonban eleget teszek a t. képviselő urnak, és méltóztassék megengedni, hogy most összehasonlítást tegyek olyan országokkal, a melyek részben sokkal kisebbek és sokkal szegényebbek, mint mi. (Halljuk ! Halljuk !) De összehasonlítást teszek egyúttal a kulturális intézményekre, jelesen a vallás- és nevelésügyre fordított költségek tekintetében is, hogy lássák, miképen állunk itt is a többi országokkal szemben. Az összehasonlítás tárgyául tehát most már nem a nagyhatalmakat veszem, hanem Belgiumot, a mely neutrális állam, Bulgáriát, mint nagyon kis államot, Dániát, Görögországot, Norvégiát, Portugáliát, Bomániát, Szerbiát, Svájczot, Svédországot: mind apró-cseprő kis államok, ezekkel teszem meg az összehasonlítást, és abból méltóztassék majd megállapítani, vájjon tulköltekezünk-e vagy sem. (Felkiáltások a baloldalon : De ezek önálló államok!) Belgium, a mely neutrális áUam és a melynek lakossága hét millió, a hadiköltségekre fordit 55 milliót, mig Magyarország 20 mülió lakos mellett ad a közös hadseregre és a honvédségre 191 milliót, a miből egy főre esik 9 K. A mi budgetünk szerint a vallás- és nevelésügy terén esik 332 K kiadás egy személyre. Méltóztatik azonban tudni, hogy ez tulaj donképen nem biztos alap, mert nálunk a vallásfelekezetek és a községek hasonlókép igen nagy összeggel járulnak hozzá a kultusztárcza feladataihoz, ugy hogy állithatjuk : ha ez a költség az állam részéről kitesz fejenkint 3 K-t, a valóságban kitesz fejenkint 7—8 K-t is. Tehát Belgium, a mely neutrális állam, melyet egész Európa garantál, ennek daczára költ hadügyére évenként 55 miihót, a mi fejenként 8 K-át jelent. Bulgária 3,800.000 lakossal költ hadügyére 37'8 miihót, a melyből egy főre 16 K esik, szemben a mi 9 koronánkkal; a kultusztárczára fejenként 3-6 K-t ad ki. Dánia 2'7 millió lakossal a hadügyre költ 28 millió K-t, tehát fejenként majdnem 11 K-t, és ez az állam a nevelésügyre 7% K-t áldoz fejenként. Norvégia 2'3 millió lakossal költ hadügyére 33 miihót, vagyis ÍO 1 /^ K-t, nevelésügyre hasonlóképen iy 2 millió K-t. Portugália öt millió lakossal költ hadügyére 55 milliót... (Zaj a baloldalon.) Förster Aurél: Példának jó lesz ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) 5
