Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. 371 Mielőtt'tovább mennék, t. képviselőház, minden maliczia nélkül, egy kérdést vagyok bátor intézni a mélyen t. belügynxhuster úrhoz. Azt, hogy vájjon mit csinál a czigánybiztos 1 Mert látok erre nézve egy tételt a költségvetésben, de őszintén beszélve, nem tudom, hogy ez az ur mit csinál. A mit a tegnapi nap folyamán Hammersberg László t. képviselőtársam a főispáni intézményre vonatkozólag elmondott, azt minden tekintetben aláírom, és nagyon kérem a t. belügyminister urat, hogy méltóztassék annak az orvoslásáról valamiképen gondoskodni, hogy ezek a főispáni nyugdijak ilyen horribilis módon ne emelkedjenek, a mint azt a mostam költségvetésben is tapasztaljuk. Pop Cs. István : El kell törölni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Preszly Elemér : Ha már szükség van ezekre a főispánokra és a politikai rendszerváltozás alkalmával neMk az állásukat el kell hagyni, nem lehetne-e esetleg olyan intézkedést provokálni, mint azt Németországban látjuk a katonaságnál is, hogy kevésbbé exponált politikai téren alkalmaznák őket ép ugy, mint a többi állami hivatalnokokat. A választói jog kérdésében egész röviden csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy e kérdésnek sürgős megoldása valamennyiünk érdeke ; érdeke az országnak, hogy a helyzet minden téren tisztázva legyen, hogy a nyugalom, a mely e kérdés megoldásáig helyre nem állhat, minél előbb helyreálljon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt még egy kérdést vagyok bátor felvetni és ez a függetlenségi pártnak és a függetlenségi politikusoknak helyzete ezen reformmal szemben. Mindenesetre lesznek függetlenségi párti politikusok, a kik a kormány beterjesztendő javaslatát pártolni fogják, lesznek, a kik azt ellenezni fogják. Azonban ez a reform nem eredményezheti azt, hogy a függetlenségi párt vagy annak egy része bármiféle fúzióba lépjen más pártokkal, mert e reform is csak azt eredményezheti, a mi az egyházpolitikai harczok idejében történt, hogy t. i. a függetlenségi párti politikusok liberális irányú szárnya támogatta a kormány reformját, egy másik része pedig ellenezte. E reformnál különben is nekünk, függetlenségi párti politikusoknak, az etikai súlyt e reform hirdetésére csak az adja meg, hogy mi ettől a közállapotok javulását és a választók számának emelkedésével a függetlenségi politika diadalát reméljük. A mi a nemzetiségi kérdést illeti, én őszintén mondom, fájdalommal láttam azt, hogy a nemzetiségi kérdés tekintetében a magyarság helyzete tervszerűleg napról-napra visszaszorul; a magyarság hadállása határozottan meggyengül. A t. ministerelnök ur múltkor egy beszédében kijelentette, hogy neki a nemzetiségi kérdésben nincs még előre megállapitott programmja. ö várja, hogy hozzá idővel békítési kísérletekkel jöjjenek; ő erre nagyon szívesen vállalkozik. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy például a horvátoknak napról-napra konczessziókat tesz. Gróf Tisza Istvánnak e parlamentben való szereplését, azt lehet mondani, a nemzetiségi kérdés dominálja. Es bár készséggel elismerem az ő hazafias intenczióit és azt, hogy ő álláspontjában az egységes magyar nemzeti állani gondolatát egy perezre sem téveszti szem elől, de épen a románokkal folytatott tárgyalásának eredménytelensége igazolta azt, hogy ezekre a tárgyalásokra abszolúte semmi szükség nem volt, igazolta azt, hogy nem helyes az a magyar nemzetiségi politika, a mely a nemzetiségeknek az egész vonalon konczessziókat tesz. Annak igazolására, hogy mennyire nem volt szükség a Tisza István által kezdeményezett békeakczióra, vagyok bátor a t. házzal röviden ismertetni azt a memorandumot, a melyet a román békevezérek adtak át a tárgyalás anyagául Tisza Istvánnak, Ezt megelőzőleg legyen szabad megemlékeznem arról, hogy Tisza István legutóbbi beszédében is ezt a Mihu Jánost, a békeakezió vezetőjét, mint egy nemes íntenczióktól áthatott embert tüntette fel. Ezzel szemben legyen szabad idéznem azt, hogy bár közjogi kérdésekben ez a Mihu János nem áll a naczionalisták álláspontján, de nem közjogi kérdésekben épen olyan naczionalista, mint a nemzetiségi képviselők. Erre nézve legyen szabad hivatkoznom Mihu János egy vezérczikkére, a melyben ő a nem közjogi kérdésekben az egész nemzetiségi programmot fentartja és hirdeti és annak megvalósítását követeli. Abban az emlékiratban, a melyet a románok gróf Tisza Istvánnak adtak át, nem kivannak, egyebet, mint azt, hogy törvényben ismerje el a magyar országgyűlés a román pártot, mint politikai tényezőt, nem kivannak egyebet, mint azt, hogy csinálják meg a választókerületek ujabb és igazságosabb kikerekitését, hogy ilykép legkevesebb 50 tiszta román választókerület létesüljön, nem kívánnak egyebet, mint hogy a román nyelv hivatalos használata szóval és írásban a közigazgatásnál és a bíróságnál elismertessék, hogy a románlakta vidékeken román közhivatalnokok alkalmaztassanak, hogy a közhivatali állások, a melyek kizárólag románokkal töltetnek be, számszerint limitáltassanak, hogy a koronánál három uj görög-keleti püspökség létesítése inicziáltassék, hogy a hitoktatás kizárólag a nép nyelvén eszközöltessék, és még nagyon sok ilyen teljesíthetetlen követelést, a melyeknek, hacsak egy részét teljesitenők is, már ez a magyar nemzeti államot megbontaná, és az a sziklafal, a melyre gróf Tisza István beszédében hivatkozott, ezeknek a kívánságoknak a teljesítésével feltétlenül leomlanék. Ezzel szemben azt látjuk, hogy pl, Szmrecsányi t. képviselőtársam, mint a tótok Szent Györgye (Derültség.) ujabban a tót birói végzéseket kéri és követeli, azt látjuk, hogy pl. Szterényi József t. képviselő ur tegnap itt a szászok érdekében egy hatalmas védbeszédet tartott. 47*