Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-133
370 133. országos ülés 1911 április 1-én, szombaton. ma már nem fedik egészen a városi igények kielégítését. Sokkal gyorsabb, sokkal mozgékonyabb a városok élete, mint a megyei törvényhatóságoké, s maga ez a körülmény is szükségessé teszi, bogy nem, mint a múltban egy törvényben, hanem külön, önálló városi törvényben szabályoztassanak mindazok a kérdések, melyek az egyes városok, de a közérdek szempontjából is szükségesek. Hisz felesleges azt vázolnom, hogy a nemzetnek a városokban felszaporodott kulturális és anyagi tőkéje a városokra mind nehezebb és nehezebb feladatokat ró. Egészen más, gyorsabb, változékonyabb a városok élete, mint a megyei törvényhatóságoké. Szükséges, hogy a városok gazdasági autonómiája kiszélesittessék, mert hiszen a gyakorlati élet tapasztalatai tanítottak meg arra, hogy a városok életében előálló, folyton emelkedő igények kielégítésére sem a kontemplált államsegély, sem a városoknak egyedül rendelkezésükre álló pótadó nem lesz elegendő. Okvetlenül ujabb gazdasági tevékenységet kell folytatniuk a városoknak, hogy a városok lakosainak fejlődésével és szaporodásával előálló igények költségei ezen gazdasági tevékenység jövedelmeiből fedezhetők legyenek. (Helyeslés jobbról.) A mostani keretben e gazdasági tevékenységet sikeresen kifejteni nem lehet. Szükséges tehát egy uj városi törvény megalkotása azon czélból is, bogy e gazdasági tevékenység kifejtése, a városoknak szükséges szabadabb mozgása — nagyon természetesen az ellenőrzés kellő módjának megtalálásával — biztosittassék. Ugyanezen alkalommal megoldandó feladat a tisztviselői pragmatikának kérdése is. Legyen szabad itt kitérnem arra, hogy e pragmatika kérdésének megoldását különösen azon szempontból tartom szükségesnek, hogy a bekövetkezhető nemzeti ellenállások idején a teher a tisztviselők vállairól levétessék. Az ellenállás teljesítésére a városok autonómiájában kell megfelelő intézményt találni, de a tisztviselők vállairól ezen igazságtalan terhet, melyet a közelmúltban tapasztalni volt alkalmunk, okvetlenül le kell venni. örömmel üdvözölném a gróf Tisza István ur által tegnapi beszédében felemiitett városi rendőrség államosítását, és támogatnám a kormánynak ez irányú előterjesztését (Élénk helyeslés jobbfelől.) ugy rendészeti, mint közegészségügyi, közigazgatási és főleg nemzetiségi szempontból. (Helyeslés jobbfelől.) Nem kevésbbé fontos a városok érdekéből az eddigi vasúti közlekedési politikának, mely eddig kizárólag a központosítás elvén alapult, kellő irányú megváltoztatása. Lényeges, vitális érdeke a városoknak, hogy egymással közvetlen egyenes összeköttetésbe jussanak, nem pedig olyan nagy időkerüléssel, mint a hogy most tudnak egymáshoz férni. (Helyeslés jobbfelől.) Végül rendkívül szükségesnek tartom az államsegély végleges és törvényben való megalkotását azon nagy és nehéz kérdés megoldása szempontjából, hogy a városi tisztviselőknek különösen a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek jogos és méltányos nyugdíj igén ye megvalósítható legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezeknek előrebocsátása után figyelmébe ajánlom a belügyminister urnak ugy a városok polgármesterei által előterjesztett törvénytervezetet, mint az általam felemiitett, önálló városi törvényjavaslat iránti előterjesztést, magát a költségvetést pedig elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Beszkitl Antal, jegyző: Preszly Elemér! Preszly Eleméi": T. képviselőház! Hogy a belügyi költségvetés tárgyalása során egy erőteljes és egészséges vita fejlődik ki itt, e házban, azt őszinte örömmel és megelégedéssel látom, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a közeljövőnek politikai küzdelmeit, a közeljövőnek politikai tartalmát, ennek a tárczának a megoldhatlan és megoldásra váró kérdései fogják dominálni. Itt van elsősorban a választói jog reformjának a kérdése. Itt van a közigazgatás megoldatlan kérdéseinek a rendezése. Itt van a közegészségügynek, a törvény keretéből kinőtt és sürgős megoldásra váró rendezése. Mindezek olyan kérdések, a melyek a közel jövőben, az ország érdekében, feltétlenül megoldásra várnak. Épen ebből a szempontból, minden szenvedelem nélkül azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a mostani t. ministerelnök ur, a ki a ministerelnökség nagy gondjai mellett még más három tárczának a gondjait is a vállán viseli, fizikailag sincs abban a helyzetben, hogy épen ennek a tárczának, a belügyi tárczának, megoldásra váró fontos kérdéseivel kellőképen foglalkozhassak és épen a közérdek szempontjából megoldásra váró kérdések, teljesen megérett kérdések megoldása szenved e miatt késedelmet. A belügyi tárcza élén feltétlenül szükségünk volna egy államférfiura, a ki egész munkaidejét és munkabírását, egész ambiczióját e tárcza nagy kérdéseinek a megoldására forditaná. Szükségesnek tartom e kérdéssel kapcsolatban a belügyministerium és az országos levéltár épületének kérdését is szóba hozni. Ez az épület nagyon sajnálatos, szánalmas állapotban van, szomorúság arra ránézni, és azt lehet mondani, hogy valóságos Balkán-emlékeket ébreszt az ember lelkében, a mikor ez egyik hivatalból a másikba kell átmennie. Pinczéken, padlásokon és sötét zughelyiségeken kell az embernek keresztülhatolnia, ha a másik hivatalt el akarja érni. Ez az épület nem méltó a magyar államhoz és feltétlenül szükséges, hogy ugy a belügyministerium, mint az országos levéltár épülete mielőbb egy, a magyar állam presztízséhez méltó, épületben legyen elhelyezve. Talán ennek a rossz karban levő épületnek tulaj donitható az, hogy a hivatalnokoknak sincsen kedvük ilyen csúnya helyiségekben dolgozni, és az a nagy restanczia, a mely a belügyministeriumban található, valószínűleg ebben leli magyarázatát:
