Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

márczius 3Í-én, pénteken. Söá 132. országos ülés 1911 leküzdeniük, hogy az alispáni állásba eljuthassanak. Indokoltabb tehát, t. ház, hogy a nagyobb vármegyék alispánjai kerüljenek az V. osztályba, mint a kis vármegyékéi. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A többi állajaotra nézve ugy gondolom, hogy az igazságos arányt megtalálhatjuk. Az én nézetem szerint már most két csoportra oszthatjuk a tisztviselő kart: azokra, a kik a VII., VIII. és VI-ba kerülnek és azokra, a kik a X., IX. és VlII-ik osztályban vannak. A mi az első csoportot illeti, t. i. a főszolgabirákat és a főjegyzőket és az első aljegyzőket, — a hol ismét a főjegyzők a VlII.-ba kerülvén, ez különbséget tesz közöttük, mert különben nincs közöttük különbség — ezekkel az én kalkuláczióm az, hogy ezekből az állásokból körülbelül 20% jut a VIII., 50% a VH-ik és 30% a VlII-ik osztályba. Azért több a VH-be mint a VHI-ikba, mert a főjegyzők nem jutnak a VIIIikba, hanem csak a Vll-be. E szerint jutna körülbelül 180 állás az V. és Vll-ikbe és ez megosztatnék a vármegyék között akként, hogy a kis vármegyékben két állás jutna a Vl-ikba, a közép vármegyékben három, a nagy vármegyékben egy az V-be, és három a Vl-ba. Ugy, hogy körülbelül megmaradna a kellő arány az illető vármegye tisztviselői létszáma és a fölötte lévő nagy állások között. Sub rosa jegyzem meg, hogy legkedvezőbb az arány a kis vármegyéknél, és ebben némi rekompenzáczióját láthatják annak, hogy alispánjuk nem jut fel az V. osztályba. A tisztviselők másik csoportja, az aljegyzők és szolgabirák, három egyenlő arányban osztatnának be a X., IX. és VIII. fizetési osztályba. Az 1910. évi vármegyei tisztviselői költségvetések szerint ez a beosztás összesen 1491 állásra vonatkozik. Ezek közül 180 jutna a VI., illetve kis részben az V-ikbe, a többi 1311-ből 293 a Vll-be, 457 a VlII-ba, 281 a IX-be és 280 a X-be. Vagyis, hogy már most nagyobb arányokban beszéljek, valamivel több mint egy ötödrész jutna ugy a Vll-be, mint a IX-be. és X-be és kevesebb mint két ötödrész jutna a VlII-ba. Ha én már most akármelyik vármegyének tisztviselői létszámát nézem, azt én ezen kulcs szerint meglehetősen egyenlő arányban, meglehetős igazságosan be fogom a különböző osztályokba oszthatni. Méltóztassanak bármelyik vármegye létszámával a kísérletet megtenni, körülbelül egyformán meg lehet az igazságos beosztást találni. Tehát a vármegyei tisztviselők egyes státusai között nagyobb aránytalanságok nem fognak előfordulni. Ha már most ezt a tervezetet összehasonlítom egyéb tisztviselői ágazatok előlépési viszonyaival, akkor, hogy egy pár példával szolgáljak, azt találom, hogy mig az egyetemi kvalifikáczióval biró összes állami tisztviselőknél 2.2% jut az V-be, 9.3% a Vl-ba, 18.3% a Vll-be, 24.6% a VHI-ba, 21.7% a IX-be és 20.5% a X-be ; mig a bíróságoknál 3.2% az V-be, 11.2% a Vl-ba, 22.4% a Vll-be, 23.7% a VlII-ba, 17% a IX-be, 22.5% a X-be; addig e javaslat szerint a megyei tisztviselőknél nem egészen 1% jutna az V-be, 11% a Vl-ba, 20% a Vll-be, 30.6% a VlII-ba, 18.7% a IX-be, 18.7% a X-be. Tehát az V. és VI. osztályoknál együtt körülbelül annyi, mint az állami tisztviselők egész átlagánál, kevesebb azonban, mint a biróságnál, a hol — megjegyzem, eltérőleg a rendes számitásoktól — bele vettem a királyi táblákat és a királyi Curiát is, mert hiszen az illető tisztviselők előlépési viszonyainak szempontjából ezek okvetlenül tekintetbe veendők. (Ugy van I jobbfelől.) Körülbelül ugyanannyi, mint ezeknél a középfokozatokban, valamivel kevesebb a X. osztályban, a mi azonban csak látszólagos előny a megyei tisztviselőkkel szemben, a mit teljes mértékben ellensúlyoz az, hogy a megyei szolgálatban sokkal több közigazgatási gyakornok van, mint a mennyi segélydijas gyakornok van az állami szolgálatban, ugy hogy a bíróságoknál a gyakornokok a tisztviselőknek 9%-át, a vármegyénél 16%-át teszik ki. Ha tehát az alsó rétegek figyelembevételeként a gyakornokokat és a X. fizetési osztályt együtt veszem számításba, akkor valamivel hátrányban fognak állni a megyei tisztviselők a bírósági alkalmazottakkal szemben, ugy hogy nagyban és egészben a vármegyei tisztviselők beosztásának ez a kombinácziója megfelel ugyanannak az aránynak a magasabb és kisebb állások között, mint a melybe a pénzügyi tisztviselők fognak jutni az ott most folyamatban levő státusrendezés befejezése után. T. képviselőház ! Ennek keresztülvitelére először törvény, másodszor pedig pénz szükséges. A törvény előkészítése bizonyos időt, de nézetem szerint nem tulhosszu időt igényel és ha az én t. barátom, a ministerelnök ur oly szíves lesz ezt az alapot elfogadni, meg vagyok győződve, hogy pár hónap alatt elkészülhet egy olyan törvényjavaslat, a mely ezt a státusrendezési munkálatot teljes megnyugvásra viszi keresztül. A mi a pénzügyi következményeket illeti, a vármegyei tisztviselők szabályzata 1,030.000 korona költséget involvál : az én kombináczíóm valamivel kevesebb, ugy hogy a miihón alatta marad. Azt hiszem, hogy ha egy miihóra kontempláljuk az egész reformot, abba belefér még valami, a mivel nézetem szerint egy flagráns anomáhát küszöbölünk ki, belefér a főispánoknak utiátalánynyal való ellátása is, mert az a mai viszonyok között, a mikor a főispán minden tekintetben az V. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselő, teljesen abszurd és tarthatatlan állapot, hogy a főispánnak útiköltsége nincs. (Ugy van! jobbról.) Es megjegyzem, hogy gyakorlati szempontból teljesen czélszerűtlen és helytelen állapot az is, hogy hovatovább odajutunk, hogy minden aüspán anyagi áldozatot hoz, ha a főispáni állást elvállalja, (Ugy van ! jobbról.) a mi nagyon sokszor komoly nehézségeket okoz abban a tekintetben, hogy a legalkalmasabb ember ülhessen egy vármegye alispáni székébe. (Ugy van! Ugy van! jobbról.)