Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés 1911 márczius 31-én, pénteken. 363 A másik kérdés, a melylyel röviden foglalkozni kívánok, (Halljuk! Halljuk!) a városok igényeinek kielégítése. Itt méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt Szterényi József t. képviselőtársamnak egy pár érvére terjeszkedjem ki, és azoknak részben gyenge oldalára is rámutassak. (Halljuk !) Én nagyon kérném a t. házat, hogy ne akarjuk mi szembeállitani a városi és a községi viszonyokat, és ne akarjuk a kérdést abból a szempontból megítélni, hogy melyik van súlyosabb helyzetben, a városok lakossága-e, vagy a községeké. (Helyeslés.) En azt hiszem, hogy minden számítás, a mely ebben az irányban történik, egyfelől gyakorlatilag czéltalan, mert csak bizonyos kellemetlen érzések feltámasztására vezethetne, de érdemileg sem jár helyes nyomon. Az én t. képviselőtársam statisztikai adatokat sorol fel arra nézve, hogy fejenként több egyenes adót fizetnek a városokban, mint a községekben. De bizonyít ez valamit ? Hát nem kétségtelen tény az is, hogy fejenként nagyobb vagyon és nagyobb jövedelem esik a városokra, mint a községekre ? (Ugy van! Ugy van !) Hát a fővárosban egy főre annyi vagyon és jövedelem esik, mint egy árvavármegyei faluban ? Azt hiszem, ezek a számok semmit sem bizonyítanak, csak olyan hangulatok keltésére alkalmasak, a melyeket pedig, azt hiszem, ő is, én is egyaránt ki akarnánk küszöbölni e kérdés tárgyalásából. (Általános élénk helyeslés.) Ugyanez áll a pótadók emelkedésére nézve is. T. képviselőtársam felsorolja azokat a megdöbbentő adatokat, hogy hogyan emelkedik a pótadó a városokban. De mi, a kik az életet ismerjük, nagyon jól tudjuk, hogy ha nem is egészen abban az irányban, de milyen óriási arányban emelkedtek a pótadók a falvakban is. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.,/Es egyet ne méltóztassék elfelejteni: a városoknál a pótadó emelkedésének sokkal nagyobb része esik olyan beruházásokra, a melyek a községi élet fejlődésével, virulásával, a lakosság kényelmi igényeivel, egészségügyi viszonyaival és gazdasági fejlődésével függenek össze ; míg, fájdalom, a községi pótadók emelkedése legnagyobbrészben adminisztratív kiadások emelkedésével jár együtt. (Igaz! ügy van! a jobb és a baloldalon.) És én azt hiszem, ha ezzel a nagyon komoly kérdéssel foglalkozunk, a bajnak legalább egyik okát a forrásnál igyekezzünk megfogni. Én már régóta folytatok meglehetősen eredménytelen küzdelmet az ellen, hogy a mig mi a legnagyobb gonddal igyekezünk rendben tartani államháztartásunkat ; a mig sokszor szinte komikus gonddal őrizzük a vármegyéket, hogy valahogyan egy fél százalékkal több pótadót meg ne szavazzanak, addig a községek háztartása kardalészára bocsáttatik mindenki számára. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) a kinek valami honmentő reformeszméje van. (Általános élénk helyeslés.) Hiszen valahányszor egy fogalmazó nagyon gondolkozik egy ministeriumban, a,z rendesen pótadó* emelésben érvényesül a községekben. (Igaz ! ügy van! Elénk derültség és tetszés a ház minden oldalán.) Ezek azok a dolgok, a miket nagyon praktikus szemmel kellene nézni; a központi igazgatásnál és a törvényeknél, melyeket hozunk, a rendeleteknél, melyeket kibocsátunk, mindig meg kellene gondolni azt, a mit Napóleon ugy fejezett ki, hogy : mit mond ehhez egy kövér paraszt ott kinn, a faluban ? (Tetszés.) T. képviselőtársam továbbá azt mondta, hogy a városok tulaj donképen nem államsegélyt kérnek, hanem kérik azt, hogy az állam térítse meg nekik azon állami természetű közszolgáltatások költségeit, a melyeket a városok végeznek. Hát kérem, itt tökéletesen ugyanaz a helyzet a községekre nézve is. Hiszen a községek is nagyrészben végeznek állami természetű munkákat, (Igaz ! ügy van I a szélsóbaloldalon.) és ez ugy a községeknél, mint a városoknál is indokolttá teszi az állani segitő intervenczióját. Hanem attól aztán óvnék mindenkit, hogy mi azt a teoretikus megkülönböztetést állami és nem állami természetű közszolgáltatások, adminisztratív teendők, stb. között átültessük az életbe. (Helyeslés.) Ez a megkülönböztetés nagyon szépen fest a teóriában, de abszolúte nem vihető keresztül az életben. (Ugy van ! Helyeslés.) Szorosan vett községi és állami kiadások között még inkább lehet, de a középkorú helyhatósági kormányzati intézkedések és állami intézkedések között abszolúte lehetetlen olyan belső megkülönböztetést tenni, a mely lehetővé tegye, hogy ezt a kettőt a gyakorlatban elkülönítsük egymástól. De nem is járnánk el czélszerűen. Nem járnánk el czélszerűen, mert akkor egymás mellett kettős adminisztratív gépezetet kellene kifejlesztenünk, a mi számtalan hátránynyal járna. De nem járnánk el czélszerűen az állami adminisztráczió hatékonysága és az önkormányzat hatékonysága szempontjából sem. (Halljuk! Halljuk !) Az az állami adminisztráczió nem nyerne semmit azáltal, ha azok az u. n. szorosan vett áüami ügyek bízatnának csak a tisztviselőjére, t. i. azok az ügyek, a hol katonát vesz és adót hajt be és bírságol, és rendet tart és rendészetet gyakorol: ellenben a közszolgálatnak mindazok az ágai, a melyek érdekgondozással járnak, az államtól elkülönítve, helyhatóságokra bízatnának. Az a közigazgatási tisztviselő csak akkor fogja a maga hivatását betölthetni, ha az ő kezébe összefoly mind a kettő, ha ő az egyik kezével bírságol, büntet és sújt és rendet tart, a másik kezével pedig ápolhat és építhet, és csak az a tisztviselő nyer olyan pozicziót a társadalomban, a mely azután lehetővé teszi, hogy ne csak brutális hatalmi szóval, de erkölcsi tekintélylyel is tudja a rendet a maga működési körében fentartani. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De másrészről megzsibbasztanók vele az önkormányzatot is, mert én az önkormányzatot nem. valami olyan egyleti vagy jótékonysági 46*