Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

Í32. országos ütés 1911 márczius 31-én, pénteken. 361 jogosult kívánsága a vármegyei tisztviselői karnak lehetőleg mielőbb honoráltassék, csak emeli a minden tekintetben férfias, méltóságos és tapintatos magatartás, a melyet — egyes csekély kivételektől eltekintve — a vármegyei tisztviselői kar nagy zöme ebben, az ő saját egyéni érdekeit oly mélyen érintő kérdésben tanusit. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) T. ház! A tisztviselői egyesület dolgozott ki egy bizonyos javaslatot a státusrendezési czél elérésére. Igénytelen nézetem szerint ez a javaslat pénzügyi tekintetben nem eshetik súlyosabb észrevételezés alá. Talán egy vagy más részletben lehet kifogást tenni ellene, például abból a szempontból, hogy a tisztviselői állásokat már a legalsóbb fokon a IX. osztályba és nem —• mint az állami tisztviselőknél van — a X. osztályba sorozza, de, ismétlem, lényegileg — a mi a pénzügyi konzekvencziákat illeti — kellő mérsékletet tanusit és nem lő túl a czélon. Hogy ez a javaslat nem fogadható el az én igénytelen nézetem szerint sem, ennek nem pénzügyi természetű okai vannak. Ennek döntő oka az a körülmény, hogy a kérdést egységes országos státus felállitásával kívánja rendezni, a mely országos státus felállítása választott tisztviselőknél okvetlenül az automatikus előléptetésnek olyan nagyarányú érvényesítésével járna, hogy az nézetem szerint közszolgálati szempontból, a tisztviselői kar szolgálatának hatékonysága és buzgósága szempontjából igen súlyos észrevételek alá esik. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ma nagyon szép kifejezést használunk erre a fogalomra : az »automatikus előléptetés* kifejezését. Eégebben kevésbbé udvarias szóval és pedig épen a tisztviselői karnak több hivatottsággal és erősebb munkakedvvel biró része Eselsleiternek nevezte ; és én nem hiszem, hogy a magyar tisztviselői kar javának is az legyen a czélja, törekvése és érdeke, hogy az előléptetési viszonyoknál az érdem ne érvényesülhessen. (Helyeslés jobbfelől.) A mint a kinevezett állásoknál ragaszkodnunk kell ahhoz a sarkalatos elvhez, hogy csak a fizetési fokozatokban történik automaticze az előléptetés, de egyik fizetési osztályból a másikba kinevezés által megy előre az a tisztviselő, ugyanehhez ragaszkodnunk kell a közszolgálat érdekében a vármegyéknél is, a hol azután az előléptetésnek választás utján kell megtörténnie. (Helyeslés jobbfelől.) Erre az álláspontra helyezkedett az 1904: X. t.-cz. is, a mely a vármegyei tisztviselők osztálybasorolását elintézte, mert hisz ott is már a szolgabirák és az aljegyzők több osztályba soroltattak: a szolgabirák a X. és IX. osztályba, az aljegyzők a X., IX. és a VIII. osztályba, de egyik osztályból a másikba választás utján lépteti elő a vármegye az illető tisztviselőket. Ugyanezt az elvet kell igénytelen nézetem szerint keresztülvinnünk most is a helybeli előléptetésnek annál a sokkal kitérjesztettebb formájánál, a melyet az állami tisztviselők mintájára a vármegyei tisztviselőknél is életbe kell léptetni. HÉPYH, NAPLÓ. 1910—'1915. VI. KÖTET. Ehhez azonban feltétlenül szükséges az, hogy a státusrendezés vármegyénként történjék, vagyis minden egyes vármegye tisztviselői kara külön státust képezzen, A kérdés az, ütközik-e ez legyőzhetetlen nehézségekbe ? Hogy e tekintetben tisztán lássak és tiszta képet nyújthassak a t. ház elé is, egy kezdetleges próbát tettem, a melyet a világért sem akarok ugy odaállítani, mint egy megérlelt, kész javaslatot, egyszerűen egy vázlatnak méltóztassék azt tekinteni, a melynek semmi egyéb czélja nincsen, mint azt bebizonyítani, hogy ez a feladat elháríthatatlan akadályokba nem ütközik. Nézetem szerint két státust kell minden vármegyei tisztviselői karnak képeznie, a szerint, a mint államtudományi vagy jogi kvalifikáczióhoz van az illető állás kötve. Vagyis a jogi kvalifikáczióval biró állásokra, t. i. az árvaszéki és ügyészségi állásokra külön státust kell alkotni, és a többi hivatalos állásokra ismét külön státust. (Helyeslés.) Az utóbbiakra nézve ugy kontemplálom a dolgot, mint a Vármegyei Tisztviselő Egyesület munkája. Az alispánoknak egy kisebb részét az V-ik, nagyobb részét a Vl-ik osztályba. A főjegyzők nagyobb részét a Vll-ik, kisebb részét a Vl-ba. A főszolgabirák és első aljegyzők — közönyös, hogy ezután másodfőjegyzőknek nevezik-e vagy első aljegyzőknek — nagyobb részét a VlII-ik és VH-be, kisebb részét a Vl-ba. A szolgabirák és többi aljegvzők a X., IX. és VlII-ba, Es most a kérdés az, tudjuk-e ezt a csoportosítást vármegyénként ugy megoldani, hogy minden egyes vármegyében lehetőleg egyenlő arányban csoportosíthassuk a magasabb és kisebb állásokat. Egyetlen egy állás van, t. ház, a hol ezt keresztülvinni nem lehet, és ez az alispáni állás. Ott csak két dolog között lehet választani. Vagy ansziennitás szerint léptetjük elő az alispánok egy bizonyos hányadát a VI. és az V. fizetési osztályba, vagy pedig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a nagyobb vármegyék, a nagy vármegyék alispánjai jöhessenek be az V-be, a hol ismét nyílt kérdés lehet és megfontolás tárgyát képezheti, hogy az ilyen nagy vármegyék alispáni állása már eredetileg az V-ikbe szerveztessék-e, vagy a megválasztott alispán a Vl-ba jusson és csak bizonyos évekig tartó szolgálat után lépjen elő a Vl-ból az V-be. Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy az utóbbit kell választani. Elismerem, hogy ez is bizonyos méltánytalansággal és igazságtalansággal járhat egyik-másik konkrét esetben, de szerintem jóval kevesebbel jár, mint az automatikus előléptetés, a hol tisztán az ansziennitás az irányadó. Mert tagadhatatlan, t. képviselőház, hogy a nagy vármegyék alispánjai nagyobb felelősséggel, több gonddal és több munkával járó állást töltenek be; (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) de tagadhatatlan az is, hogy nagyobb tisztviselői kar élére emelkednek fel, nagyobb versenyt kell 46