Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

360 132. országos ülés Í91i Tosoknak nagyban segítségére lehetnek. (Ugy van! balfelöl). Szeretjük azt mondani, hogy állategészségügyünk kitűnő. Valljuk be őszintén, hogy ez nem a mi érdemünk. 1903-ban vagy 1904-ben — nem emlékszem rá biztosan — megcsináltuk közegészségügyünk államosítását, de csak azért, mert a szomszéd országok, elsősorban pedig Németország elzárta határait. Akkoriban uralkodott a felső vidékeken a ragadós tüdővész és szomszédaink azt mondták, hogy nem lesznek gazdasági összeköttetésben olyan országgal, melynél nincsenek biztonságban a tekintetben, hogy beteg állatot visznek-e ki vagy sem. Felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy az őszszel, a midőn a kolera megjelent és hol itt, hol ott előfordult, mennyire türelmetlenek voltak szomszédaink, mennyire hajtogatták azt, hogy ilyen országgal szemben, a melyben a ragályt nem leket elnyomni, melyből a vészt be lehet hozni, rendszabályokkal kell élni. Igaz, hogy ez nem következett be, de megéreztük hatását. Miután nyerstermelő és nyersterményeket kivivő ország vagyunk, nagyon sok vidék szenvedett, mert a kereskedők nem keresték fel, igy olcsóbban voltak kénytelenek a terményt, főkép gyümölcsöt eladni. Mindezt a gazdasági és anyagi kárt annak köszönhettük, hogy rossz a közegészségügyünk. Ha tehát azt akarjuk, hogy reputácziónk ezen a téren is emelkedjék, ha azt akarjuk, hogy anyagi károkat ne szenvedjünk, akkor szükséges, hogy közegészségügyünket javitsuk, hogy ezt a javítást magasabb nivóra emeljük. Nagyon sajnálom, hogy nem volt a közegészségügynek oly apostola az utolsó évtizedekben, mint a polgári házasságnak Irányi Dániel, a ki közel két évtizeden keresztül minden alkalommal a kultusztárczánál indítványozta : tessék a törvényjavaslatot beterjeszteni. Ha ilyen tekintélyes emberünk lett volna, akkor közegészségügyünk bizonyára előbbre jutott volna. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház, mondhatnám, t. többség ! A kormányzás, a törvényhozás, a kezdeményezés és a végrehajtás, úgyszólván minden az önök kezében van, legalább a belügyekben. Mi egyes kérdéseket előhozhatunk, bírálhatunk, támadhatunk, de nekünk nagyon kevés kezdeményezésünk van, vagy legalább is nem veszik figyelembe. A nagyközönségnek, a lapoknak egy része önökkel van, más része velünk, a harmadik rész sem velünk, sem önökkel. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy egy igazi közvélemény nem alakul ki, mert az emberek elfogultak. De eljön az idő, midőn függetlenül, minden melléktekintet nélkül fognak az emberek ítélkezni, s ez, ugy mondják, a történelem ítélőszéke. Mindnyájan az elé kerülünk. Hogy a történelem ítélőszéke hogyan ítél, milyen vádakat emelnek ott önök ellen, azt nem tudom, de súlyos vádak lesznek. Ha azt akarja a t. többség, hogy enyhítő körülményei legyenek vagy hogy a büntetőjogász nyelvén szóljak, a 92. §. alkalmaztassák, lárczius 31-én, pénteken. vessék meg az alapját annak, hogy hazánkban a közegészségügy a művelt nemzetek közegészségügyéhez méltó legyen. (Helyeslés.) Miután ennek feltételeit a költségvetésben nem látom, azt el nem fogadom a részletes tárgyalás alapjául, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat, mely következőképen szól (olvassa) : »Miután az 1908 : XXXVIII. t.-czikk 26. §-a a községi és körorvosok nyugdíjintézetének létesítését a törvény életbeléptetése utáni egy évre a belügyminister kötelességévé tette, a ház utasítja a kormányt, a nyugdíj szabályzat sürgős elkészítésére, s az 1912. évi költségvetéssel egyidejűleg a ház elé terjesztésére azzal, hogy a megfelelő állami hozzájárulási összeget a költségvetési előirányzatba illessze be.« (Élénk helyeslés és éljenzés a balés a szélsóbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Gróf Tisza István ! (Felkiáltások balfelől: Holnap ! Halljuk ! Halljuk ! jobbjdől.) Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Igyekezni fogok rövidre vonni felszólalásomat, de azért mégis a t. ház kegyes engedelmét kérem, hogy lehetőleg rövid időre esetleg a két órai időn túl terjeszkedhessen! ki. (Helyeslés. Halljuk t Halljuk !) Felszólalásra késztet elsősorban a vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének kérdése, vagy hogy a szokásos kifejezést használjam, a vármegyei tisztviselők státusrendezésének ügye. Nyilt ajtókat törnék be, hogyha a vármegyei tisztviselők státusviszonyainak, fizetési osztályokba való beosztásuknak javítására irányuló mozgalom jogosult volta mellett érveket kívánnék felhozni. (Igaz! Ugy van!) Az kétségtelen, hogy az a helyzet, a melyet 1904-ben teremtett a törvényhozás a vármegyei tisztviselői karra nézve és a mely akkor nagyjából talán megfelelt a méltányosság és igazság követelményeinek, azóta lényegesen megváltozott az állami tisztviselők státusviszonyainál keresztülvitt javítások következtében. (Igaz ! Ugy van !) Hogy egyebet ne emütsek, arra az egyetlen tényre kívánok ma utalni, hogy azon rendelet értelmében, a mely a városi tisztviselők illetményeinek szabályozására irányul, a tízezernél több lakossal bíró rendezett tanácsú városok polgármestere a VII. osztályba, rendőrkapitánya a VIII. osztályba soroltatott, a mivel szemben a főszolgabíró csak 15 évi szolgálat után juthat a VIII. osztályból a VII. osztályba. (Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, felesleges több érvet felhozni arra, hogy ez a törekvése ä vármegyei tisztviselői karnak feltétlenül jogos. (Ugfvan! jobbfelől.) Baross János: Ez igaz ! Gróf Tisza István: Es ha — a mint ez természetes dolog — az ilyen kérdéseket objektív argumentumoknak kell is eldönteniök, — azt a vágyamat és azt a törekvésemet, hogy ezen