Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

358 132. országos ülés 1911 nagyon, helyesen ujabb forrásokat kell keresnünk. És itt elfogadom azt, a mit az igen t. pénzügyminister ur ajánlott, hogy igenis az állam az összes apasági kereseteket vegye át és érvényesítse a természetes apák ellen a lehetőségig. Hogy a törvények ezt mennyiben engedik meg, nem tudom, de a kormányzatnak minden esetre lesz alkalma arra, hogy ezt megcsinálja, s ha ebben a tekintetben egyik jövedelmi forrásként ezt tudnók beállítani, ez nagyon helyes volna. De engedje meg a t. ház, hogy egy másik dolgot is felhozzak. A pénzügyminister ur nem hozta ezt fel jelentésében, pedig nem uj dolog, sokat emlegették, csak most fel van frissítve, melegítve, ez azon urak adója, a kik 30 éves korig nem nősülnek, köznyelven agglegényeknek nevezik, ezek az urak, hogy lehetőleg helyesen fejezzem ki magamat, járnak a házasélet rózsás kertjében a nélkül, hogy anyakönyvvezetői engedélyt kérnének, élvezik a rózsákat, de tüskéit vajmi ritkán. (Mozgás és derültség.) Egy hang (a jobboldalon); Hová tűzik a rózsát ? Horváth Mihály: Egészen jogos, hogy ezek fizessenek. Ha többet nem, annyit be tudunk venni, hogy a gyermekek ne járjanak rongyosan az utczán, és 5—600 gyermeket meg tudunk menteni, a kiket a Liga támogat, és ezekre nézve a szükségletnek elég van téve, és mi megtettük kötelességünket. Hogy ez nem olyan különös dolog, arra nézve hivatkozom a nagy német birodalom példájára; jaár héttel ezelőtt ott elfogadták egy képviselő indítványát, hogy az agglegényeket tessék megadóztatni kulturális czélokra. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt is mondta képviselő, hogy azokat a nőket is adóztassák meg, a kik 30 éven túl nem mennek férjhez. Ily kegyetlen nem tudnék lenni, mert nem akarok az előbb hivatkozott tudós professzornak érvet szolgáltatni. Én csak a férfiakra vonatkoztatnám. A mi a másik részit illeti a gyermekvédelemnek, vannak olyanok, a kiket nem lehet elhagyatottaknak nyilvánítani, a kiknek szülei .olyan helyzetben vannak, hogy tarthatják a gyermekeket, de ezeknél is nagy a halandóság. Röviden szólva erről, az első feltétel, hogy legyen legalább orvos. Itt is nagy az orvoshiány. Az 1876. XIV. t.-czikk kötelezően rendeli, hogy a hétéves gyermeket gyógyítsák. De mit csináljanak ott. a hol nincs orvos, a hol napokig kell menni, a míg orvost találnak? Hiszen addig a gyermek meghal. A másik feltétel, hogy a törvényt becsületesen végrehajtsák. (Zaj.) Elnök: Kérek csendet! Horváth Mihály: Elviszik egyszer a gyermeket az orvoshoz, az ir vényt neki, azzal vége van. A halottkém előtt megmutatják: gyógykezelték. Pedig ez nem gyógyítás. A legutóbbi kimutatás szerint 44'3 százaléka az elhalt gyermekeknek olyan, a ki orvosi márczius 31-én, pénteken. kezelés nélkül halt meg, orvost sohasem látott. Ez óriási arány. Sümegi Vilmos." Erre nincs pénz. Horváth Mihály: Köviden még a gyermekhalandósággal kajscsolatosan egy aktuális kérdést akarok tárgyalni. A múltkor egy törvényhatóság irt a képviselőházhoz, hogy az egyke ellen tegyen valamit. Az országos egészségügyi tanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ez fontos kérdés, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben említettem, hogy a statisztika szerint, az utolsó három évtized alatt Magyarországon az azelőtt igen nagy gyermekszaporaság fogyatkozóban van. Én e kérdésre nézve, ugy tudom, ugy tapasztalom, hogy nem egészen ezeknek tudandó be, de a természet átalakulásának, a mely átalakítja a mi keleti jellegünket nyugativá, és ezzel jár a kisebb szaporodás. Oly vidéken vagyok, a hol ezeket a dolgokat nem látjuk, nem tapasztaljuk. Nálunk az Alföldön a szegény népnek a gyermek még áldás. A kisgazdák közt az a boldog, a kinek többje van. Három éves korától fogva használhatja. Elszegődik, keres; 8—10 gyermeke van valakinek, odaadja szolgálatba, mindegyik keres, és ebből jut egy kis pénz, egy kis föld. így tehát a sok gyermek nem baj neki. De félő. hogy ha a közállapotok rosszabbodnak, ha drágaság lesz, akkor rosszabb helyzet fog bekövetkezni. Különösen a kishivatalnokoknál, szolgáknál, altiszteknél már hét gyermek gondot ád, hét darab kenyeret szelni, hét pár czipőt vásárolni stb. nehéz dolog. Baross János: Eőleg ha Tauffer tanár biztat, hogy ne legyen gyermek. Horváth Mihály: Sokszor mesterségesen szorítják a szegény embereket arra, tessék csak megkérdezni egy sokgyermekíí családapától, mondjuk egy hivatalnok embertől, hogy ha cselédet akar fogadni és azt mondja, hogy három gyermeke van, a cseléd már fintorgatja az orrát, ha pedig hetet mond, akkor sarkon fordul és ott hagyja. (Zaj.) Városokban a házmestereknek titkos utasításuk van, hogy azt kérdezzék először a lakástkoresőtői, hogy hány gyermeke van, és ha azt mondja, hogy többecskén van, szépen becsajvja előtte az ajtót. Ezek ellen kell küzdeni, (Igás! Ugy van! balfelöl.) hogy mesterségesen ne akaszszuk meg a fejlődést, hanem jutalmazzuk az ilyen embereket. (Helyeslés.) Én ajánlom a kormány és a törvényhatóságok figyelmébe, hogy ha arról van szó, hogy valakit kinevezzenek vagy alkalmazzanak, különösen kis hivatalnokoknál az egyenlő kvalifikáczió mellett azt nézzék és részesítsék előnyben, kinek több gyermeke van. (Helyeslés.) A költségvetésbe fel van véve 500.000 K tuberkulózis és járványok elleni védekezésre. A tuberkulózis borzasztóságát nem kell fejtegetnem, csak hivatkozom arra, hogy a legutóbbi hivatalos statisztika szerint 75.000-en felül haltak meg tuberkulózisban Magyarországon. Ebben a számban pedig sok eset nem foglaltatik, mert