Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés 1911 mdrczius 31-én, pénteken, 357 törvénytelen gyermeket veszélyeztetettnek tartanak, a ki angyalnak van predesztinálva. Ilyen körülmények között mondja az a tudós tanár ur, hogy az anyai jogokat a férjhez nem ment nőktől sem lehet megvonni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Én tisztelem mindenkinek a jogát, de sem az államnak, sem a nőnek nem áü jogában, hogy ezt a ' jogát gyakorolja, (Ugy van! Derültség.) Elvégre joga van az embernek arra is, hogy földi maradványait valamely boncztani intézetnek, vagy múzeumnak adja el, csakhogy kevés ember él ezzel a jogával. (Ugy van!) Tulajdonképen ugy áll a dolog, hogy a házasságnak nemcsak az a rendeltetése, hogy utódok maradjanak hátra, hanem az is, hogy az utódokat fel is neveljük. A nagy természet bölcsen ugy rendezte el a dolgot, hogy mentül fejlettebb a szülő, annál többet bizott rá a természet a szülés munkájának befejezése gyanánt. Látjuk, hogy a legalsóbbrendű állatok, mihelyt a világra jönnek, már maguk táplálkoznak, maguk keresik meg élelmüket, stb. A halnál pl. csak annyiban áll az anyai szeretet, hogy a kellő időben sekélyebb vizet keres és lerakja ikráját; többet nem törődik az ivadékával, az embernek azonban utódokat kell nevelnie. Ezen szempontból van tehát nagy szükség a szülőkre, mert a nevelést csak a házasság utján lehet elérni. Mindenféle más tanítást ebből a szempontból vissza kell utasítani. (Helyeslés.) Az a kérdés, hogy mi történjék azokkal a szegény, törvénytelen gyermekekkel. Minthogy ezek csak a legritkább esetben jutnak a házasságban született gyermekekéhez hasonló szerencsés helyzetbe, tehát gondoskodni kell róluk és erre szolgál a gyermekvédelem. Ennél szebb, nagyszerűbb és nemzeti szempontból is hasznosabb intézményt alig hozott még létre a törvényhozás és csak sajnálható, hogy itt-ott olyan jelenségek merülnek fel, a melyek ennek az intézménynek is némi visszafejlődésére mutatnak. (Mozgás és zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy szíveskedj ének a szónokot csendben meghallgatni. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Mihály: Az állam az 1911. évre 8,614.613 koronát irányoz elő gyermekvédelemre. Ebből megtérül 2,609.800 korona, s igy az összes kiadás e czimen 6,040.003 korona. Többletként mutatkozik tehát 1,583.788 korona. Megjegyzem, hogy a többlet valamelyes részben az intézménynek természetes fejlesztése, legnagyobb része azonban olyan adminisztratív természetű dolgokra, fizetésjavitásokra, stb. használtatik fel, hogy magát az intézményt alig fejleszti előre. A mi azt az állításomat illeti, hogy aggodalmaim vannak a tekintetben, hogy az intézmény visszafelé fejlesztetik, csak két dologra akarok röviden hivatkozni. Az egyik az, a mit nagyon sajnosán tapasztaltam, hogy az intéző körökben, igen kiváló és tekintélyes úriemberek között bizonyos ellentétek vannak. Tudom, hogy ebben nem az nyilvánul meg, mintha az intézményt nem igen szeretnék, hanem inkább az, hogy annyira szeretik, hogy egyik többet akar tenni a másiknál, s ezért nem tudnak megegyezni, csakhogy ez az intézmény hátrányára megy. Itt óhajtok kifejezést adni annak, hogy nagyon szükségesnek és nagyon óhajtandónak tartom, hogy ezek a kontroverziák minél előbb kiegyenlittessenek az intézmény érdekében. A másik, a miben visszafejlesztést látunk, az, hogy 11.000-nél több esetben a 12 évnél idősebb gyermek tartásdiját nem fizetik. Van azután több ilyen is, ezekre azonban nem terjeszkedem ki. Igaz, azt mondja az indokolás, hogy a 12 éven felüli gyermek majd kiadatik ide, vagy oda mesterségre. Jó, de azért az állam ne vegye le róluk ellenőrző kezét és segélyezze őket. Látom, ott vannak az országos tanitóárvaház növendékei; közülük azokat, a kik nem tudnak tanulni a középiskolákban, kiadják mesterségre, de az állam továbbra is gondot visel rájuk, az állam védőkezét azok a gyermekek folyton érzik. Ha 10—12 éves korban elbocsátjuk azokat a gyermekeket minden felügyelet nélkül, akkor igazuk van a szombathelyi nőknek, a kik azt mondották, hogy inkább dobjuk a vizbe azt a leánygyermeket, semhogy elbocsássuk minden felügyelet nélkül, mert akkor nem érdemes 12 évig költeni reájuk. A másik dolog, a mi megint visszafejlesztést mutat, hogy a belügyministeriufii azt a rendeletet bocsátotta ki, hogy lehetőleg az anyák lássák el ezeket a gyermekeket. Az a szegény anya, a ki ugy sem tudja azt a gyermeket eltartani, hanem az állam veszi át tőle gondozásra, ruhát sem képes nekik adni, a minek clZ cl következménye, hogy azok a gyermekek lassanként lerongyolódnak a magyar államnak nem valami nagy dicsőségére. Az is visszafejlesztést képez, hogy ujabban, a mint tudom, a Gyermekvédő Ligától megvonta a támogatást a belügyministerium, a mennyiben külföldieknek itt született gyermekeit nem fogja tovább támogatni, ugy hogy április l-ével ezeket a külföldi gyermekeket egyszerűen kidobják. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Horváth Mihály: Ez igy van, bár ne igy volna. Végtelenül sajnálom ezt a dolgot, mert itt évente 4—500 gyermek megmentéséről van szó, a kikből magyar polgárt lehetne nevelni. (Ugy van! balfelöl.) Az 1898: XXI. t.-cz. az úgyis túlterhelt betegápolási alapot jelölte meg, mint egyedüli támaszát a gyermekmenhelyeknek és általában a gyermekvédelemnek. Ez az alap ugy is túlterhelt saját rezsijét is alig birja, s mégis olyan alapot is odautaltunk, a mely szintén fejlesztésre szorul. Mert legyünk meggyőződve arról, hogy ha okosan és helyesen akarunk eljárni és fejleszteni akarjuk gyermekvédelmi rendszerünket, akkor néhány év alatt az erre a czélra szükségelt összeg megkétszereződik, nem 6 millióra, hanem 12 millióra lesz szükség, és azért