Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132, országos ülés 1911 márczius 31-én, pénteken. 353 pótdijat is engedélyezett. Ugyancsak ez a törvényczikk az 1876 : XIV. t.-czikk 14. §-át hatályon kivül helyezte, a mennyiben megállapította azt, hogy ne 6000, hanem 5000 lélekre szerveztessenek körorvosi állások. A törvényhatóságok tényleg ezen az alapon szervezkedtek, megállapították a látogatási és fuvardijakat, gondoskodtak lehetőleg a lakásviszonyokról, azonban ez részben végre nincs hajtva, részben nincs jóváhagyva. A mi a körorvosok megkívántató számát illeti, 350 uj állás szervezése vált volna szükségessé, azonban ez 560.000 korona többköltséggel járna, igy azután a pénzügyi helyzet mostohasága miatt legnagyobbrészt törölve lett, s csak 63 községi és 20 körorvosi állás vétetett fel 132.800 korona költséggel, 267 község pedig körorvos nélkül maradt. De nemcsak ennyi, mert azok közül is, a melyekben meg van állapítva a pótlék, soknak nincs orvosa és daczára az ujabb belügyministeri sürgető rendeletnek, hogy igyekezzenek orvost szerezni, ha máskép nem, kötéllel, e községek nem tudtak orvost kapni. Ezzel vázoltam azt, hQgy közegészségügyi szempontból a preventív intézkedéseket véve tekintetbe, mily káros az, hogy nincs elég orvos. Vegyük az érem másik oldalát. (Halljuk! Halljuk !) A ki beteg volt, szenvedett vagy valamely kedves tagja családjának, nyugodtan gondolt arra, hisz pár perez alatt megjön a segítség, mely azért sokszor a szenvedőnek órákat jelent. Tudjuk, hogy ha a fővárosban lépten-nyomon szerencsétlenség történik, a közönség izgatottan várja derék mentőink megérkezését. Ekkor pár perez is örökkévalóság. Méltóztassék elképzelni, hogy Magyarországnak nem tiz, nem száz, hanem több ezer olyan községe van, a hol nem órákba, hanem napokba kerül, mig orvoshoz jutnak. Méltóztassanak venni, hogy milyen hátrányos ez azután közegészségügyi, de meg emberbaráti szempontból is. (Ugy van ! balfelől.) Mi annak az oka, hogy nincs elég orvos a községekben ? Az 1908—909. évi közállapotainkról szóló jelentésben foglalt statisztikai adatok szerint 83-mal fogyott az orvosok száma. A városokban 10.000 emberre 9'7, mig a községekben 1/8 orvos esik. A középarány 2'8. Itt is meglátszik az a nagy aránytalanság, mert ismétlem 9'7 esik a városokra, T8 a községekre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Horváth Mihály: Nem lehet mondani, hogy nagyobb orvoshiány volna. Az egyes városokban és a fővárosban van elég orvos, de a községekben és körökben olyan mostohák a viszonyok, hogy nem szívesen mennek oda. Nagyon sok szegény vidék van, a hol a lakosságnak egy harmada, néha nagyobb része is szegénynek van minősítve, ezektől tehát nem szedhet dijat az orvos. A vagyonosoktól szedhető dijak pedig, miután a megfelelő törvények és szabályrendeletek még nincsenek jóváhagyva, oly csekélyek, hogy csak alamizsnának nevezhetők; 80 fillért, legfeljebb egy koronát tesznek ki, az éjjeli látogatás dijai pedig ennek KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. TI, KÖTET. kétszerese. Azonkívül igen nehéz helyzetben van az orvos, az ilyen községekben és körökben azért is, mert a környezet, különösen a kivel hivatalosan kell érintkeznie, legtöbbször nem művelt emberhez való. Igazán alig talál magához valót, a kivel társalogjon, eszmét cseréljen. A mikor kikerül az egyetemről, a hol művelt emberek között volt, a hol nagyobb társaságokba járt, erről le kell mondania és igen sokszor nagyon rosszakaratú emberekkel találja magát szemben. Nem hivatkozom másra, csak arra, hogy a múlt őszszel nem Magyarországon, hanem a szomszéd országban, a hol talán műveltebb emberek laknak, mint a mi egyszerű viszonyaink között az ilyen községekben, egy jobb vidéken az orvos kötelességét teljesítve bejelentette, hogy tifuszeset fordult elő a községben, és midőn ez felsőbb helyen tudomásra jutott, a katonaság beszállásolása elmaradt. Azok a vendéglősök, kereskedők, a kik hasznot reméltek ezen a réven, megharagudtak az orvosra, bojkottálták, kiüldözték, végül halálba kergették. Nálunk is az a községi orvos, a ki kötelességét teljesítve be meri jelentem, hogy pl. a biró fia vörhenyben szenved, szintén üldözésnek lesz kitéve és igen sokszor tapasztaljuk, hogy intelligens emberek, midőn az orvos a törvény alapján bejelenti, hogy ragályos beteg van a házban, hogy ez által elejét vegye az érintkezésnek, megharagusznak reá. Képzelhetjük azután, hogyan viselkedik ilyen körülmények között a szegény, egyszerű nép ! Ilyen viszonyok között kell küzdenie a szegény orvosnak. Hozzájárul még az is, hogy becsületes lakást is alig kaphat, azután mennyi ingyenmunkát kell végeznie, a mit az állam reáró, hogy előléptetésre nincs kilátása, gyermekei szaporodnak, de nem nevelheti azokat rangjához méltóan. Nagyon jól tudjuk, hogy a legutolsó bakter is falun vagy pusztán csak addig marad, mig gyermekei megnőnek, akkor azután keresi a protekeziót, hogy a városhoz közel jusson, vagy legalább olyan vonalra, hogy a gyermekei bejárhassanak onnan az iskolába. A községi vagy körorvos ezt nem teheti, mert ő nem mehet el helyéről. Ha azután lélekölő munkájában kimerül, kifárad, és a maga és családja jövőjére gondol, rájön arra, hogy nagyon könnyen kidőlhet, mert tudjuk, hogy a mai középéletidő az orvosoknál az intelligens foglalkozásúak között egyike a legrövidebbeknek: 50 év. 25—26 éves lesz az orvos, mire végez, oda kell tehát jutnia maholnap, hogy rokkanttá lesz, ha meghal, családja ki van téve a nyomorúságnak. Ez is egyik főoka annak, hogy épen a községi és körorvosi állások betöltetlenek maradnak, mert ezeknek az orvosoknak a nyugdija nincs biztosítva. Az 1908: XXXVIII. t.-ez., a mely erről gondoskodott volna, még nincs végrehajtva és miután sem a nyugdíj, sem más kérdések, a melyeket ez a törvény elrendel, nincsenek rendezve, az orvosokban — nem tudom — az elkeseredéstől kezdve egészen a törvénytisztelet 45