Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

S-52 132. országos ülés 19Ü márczíús 31-én, pénteken. községekben az orvos, vagy a kiknek végre kellene hajtani, nincs meg az érzékük a közegészségügy érdekei iránt, (Igaz! Ügy van! balfelől.) vagy talán rosszakaratból sem teszik meg, bár vádolni őket nem akarom, de tényleg azt látjuk, hogy nem lehet végrehajtani. Az orvos intézkedéseiben, a felülről jövő rendeletekben legtöbbször felesleges zaklatást, kicsinyeskedést látnak. Bosszul áll nálunk a betegápolás ügye és hiába áldozunk reá milliókat évről-évre, mégsem tarthatom ezt megfelelőnek ; azt is tudjuk, hogy nagy a kórházhiány az országban és e miatt különösen a fertőző bajok ellen nem tudunk kellőképen küzdeni; a betegek gyógyulása sem kielégítő ; a halálozási százalék, különösen a gyermekeknél, igen nagy. Egész bátran és jogosan állithatom, hogy egyes egészségügyi törvényeink elavultak, revizióra szorulnak, egyes jó törvényeink nincsenek végrehajtva és a melyek végre is lettek hajtva, ujabban mindinkább vissza vannak fejlesztve. (Ugy van ! balfelől.) A midőn ily szomorú képét látjuk közegészségügyi viszonyainknak, figyelembe kell venni az illetékes helyről tett nyilatkozatokat, s elsősorban foglalkoznom kell a t. pénzügyminister ur nyilatkozatával, melyet költségvetési irányzatának betérj esztése alkalmából tett. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A pénzügyminister ur kijelentette, hogy pénzügyileg nagyon rosszul állunk, takarékosságra van szükség s miután, alkalmazottjainak érdekében és más téren is az állam eleget tett erejéhez mérten a kötelességének, többet most nem tehet. Én teljesen méltánylom a takarékosságot, s az emberiség egyik legszebb erényének tartom. Van azonban oktalan takarékosság is; ha a gazda abban takarékoskodik, a mit a gazdasági élet létfeltételként megkövetel, ha a földtől megvonja a trágyát, ha az igás jószágot koplaltatja, tönkre megy. Ép igy takarékoskodhat oktalanul az állam is. Én hiszem, hogy az állam háztartásában teljesen el tudjuk találni, melyek azok a kiadások, a melyek feleslegesek és hol vannak azok az összegek, a melyeket czélszerűen kell felhasználni. A t. pénzügyminister ur azonban tovább ment és azt mondta, hogy varinak különösen az előző kormány által alkotott olyan törvények, a melyek az ő tárczáját állandóan duzzasztják, ezért ezeknek visszafejlesztéséről kell gondoskodnia. A t. pénzügyminister ur felhozott több ilyen törvényt. Én csak azokat emlitem fel, a melyek ebbe a keretbe tartoznak. A tárgyalások folyamán talán lesz majd t. képviselőtársaim között olyan is, a kik a szakkérdések között a többire kiterjeszkednek. A pénzügyminister ur felhozta a gyermekvédelem, a betegápolás kérdését, a községi és körorvosok pótdiját, a nyugdijakat, a kórházak épitési és más költségeit, egyéb egészségügyi intézményeinket, melyek szerinte nagyon megduzzasztják tárczáját. T. ház ! Az a nézetem, hogy elmultak már azok az idők, mikor — hogy népiesen fejezzem ki magam — az emberek ugy szaporodtak, mint a Jakab-krumpli. Ma egész más viszonyok között élünk ; a kultúra, az ember társadalmi együttélése, a szaporodás, mely létrehozta és magas fokra emelte a szükségleteket. . . . (Zaj.). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Horváth Mihály: ... a tudományokat, a kereskedelmet és az ipart, az emberre nézve nem volt előnyös, azt tulaj donképen gyengitette, ugy, hogy ma már ebben a társadalmi együttélésében a bölcsőjétől egész a koporsójáig támogatásra szorul. Nagyon jól tudjuk, hogy a létért való óriási küzdelem a világ ; ebben a küzdelemben a gyengébb elpusztul és csak az erősebb, a ki alkalmazkodik, boldogul valamennyire. De ez is csak ugy tud boldogulni, ha támogatják és igy, mivel a küzdelem nemcsak az egyénért, nemcsak a fajért, hanem a nemzetért, az államért is folyik, az államnak kötelessége az egyént ebben a küzdelemben támogatni. (Helyeslés a baloldalon.) A mikor tehát az ember legfontosabb szükségletei előtt becsapjuk az állam kasszájának ajtaját, a nemzet jövője ellen vétünk. (Ugy van! balfelől.) Ezeket a kérdéseket kötelességünk itt feltárni, és a mennyire lehet, orvosolni. Engedtessék meg nekem, hogy részletesen foglalkozzam ezekkel a hiányokkal. Elsősorban emiitettem azt az óriási hiányt, hogy a községekben és körökben nincs kellő számú orvos. A mai orvosi tudománynak nem az a főfeladata, hogy elsősorban betegeket gyógyitson, vagy nem ez az egyetlen kötelessége, mint régebben volt, hanem nagyon fontos szerepe van a betegségek megakadályozásánál preventiv intézkedésekkel. (Helyeslés.) Az orvos, különösen a községekben, legfőbb őre a közegészségügynek. Ö neki kell gondoskodni arról, hogy meglegyenek mindazok a feltételek, melyektől a jó közegészségügy függ, u. m. megfelelő tisztaság, jó viz, talajviszonyok, stb., mert ezek mind olyan természetű dolgok, melyekkel a betegségeket meg lehet akadályozni. Tudjuk nagyon jól, hogy egyes községekbe be lehet vinni a ragályt. Az orvos kötelessége konstatálni, hogy az behurczoltatott. Bármily nagy a tűzveszedelem, a kezdő pillanatban egy csupor vizzel eloltható. Igy vagyunk a járványos bajokkal is. Ha van a községben szakember, a ki felismeri azokat és el tudja nyomni, egy községet, vagy egy egész országrészt lehet megmenteni. De szükséges, hogy az orvos szakértő legyen, kinek utasítására a hatóságok a megfelelő intézkedéseket megtegyék. Nagyon szomorú, hogy ép azokon a helyeken, a hol orvos nincs, és melyek különben a közegészségügynek Achillessarkai,, származnak a veszedelmek. Az orvoshiányon volt hivatva segíteni az 1890 : XXXVIII. t.-cz. Ez a törvény a körorvosok és községi orvosok fizetését 1600 koronára rendelte el kiegészíteni, azonkívül utasította a községeket, hogy állapítsák meg a látogatási dijakat, gondoskodjanak a megfelelő lakásról, fuvardijakról és biztosította a kör- és községi orvosok számára a nyugdíjigényt. Szegényebb községekben 1200 korona