Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés lMí márczius Ál-én, pénteken. 351 Horváth Mihály: T. ház! Megengedi az előttem szólt t. képviselőtársam, hogy kiváló és érdekes beszédjére, a melylyel nagy részben egyet is értek, most mindjárt nem reflektálok, de beszédem folyamán különösen egy passzusára ki fogok terjeszkedni. Felszólalásomat a belügyi költségvetésnél főként a közegészségügyi kérdésekre vonatkoztatom. Mivel e kérdések a belügyministerium költségvetésében több pontra vannak elosztva, úgyszólván a pontok legnagyobb részében előfordulnak, bizonyára megengedi a t. ház nekem, hogy ott ezeket összefoglalva általánosságban tárgyaljam, itt-ott pedig kérem az engedélyt arra nézve, hogy a részletekbe bocsátkozzam, hogy tárgyamat igy meg tudjam világitani. (Helyeslés a baloldalon.) A belügyministerium költségelőirányzata 1909-re volt 84,619.562 korona, 1911-re a költségvetésünk 95,603.222 koronára emelkedett. A szaporodás kitesz 11 millió koronát, és a közegészségi költségek előirányzatánál, a mely 1909-ben 23,592.704 korona volt, és 1911-re 28,053.706 korona, ez főleg az 5., 6., 7. czimekre, a közegészségügy, az egészségügyi intézmények, és a betegápolási alap czimeire oszlik meg, ugy hogy a mikor 11 millió előirányzati szaporodást látunk, ebből a közegészségügyekre 4,500.000 korona esik. Most összevéve a többi czim alatt foglalt előirányzati költségeket, ha levonom a 28,053.706 koronából a bevételt, a mely 12,756.000 korona, akkor marad ez a tétel 15 millió, — csak kerek számban említem — azután községi és körorvosok illetményeiknek kiegésztésére 3,532.000 korona, központi kiadásokra 87.000 korona, beruházásokra 406.000 korona, rendkívüli kiadásokra 95.000 korona. Azonkívül jótékony egyesületek czimén és más czimek segélyezésénél néhány százezer korona, szóval 20 millió koronára megy, a mit évenkint az állam egészségügyi czélokra fordít. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a belügyministeriumi költségvetésben, a melynek egy harmadát képezi a közegészségügy, az összes szaporulatnak majdnem fele jut a közegészségügynek, és e szempontból véve az tűnik ki, hogy a közegészségügy talán igen jól van dotálva, mert aránytalanul a tárcza többletének felével emelkedik ez az egyharmad rész. De ha alaposabban vizsgáljuk azokat a tételeket, melyekre az emelkedés vonatkozik, azt látjuk, hogy az tulajdonképen nem a közegészségügy fejlesztésére, nem azokra a preventív intézkedésekre vonatkozik, melyeket előttem szólott t. képviselőtársam, Hammersberg is emlegetett, hanem tisztán csak az emelkedő kiadásokra, melyeket részint a drágaság, részint egyes hivatalok szaporodása, az elhasznált anyagok okoztak, tehát legnagyobbrészt a betegápolási czélokra vonatkoz-. nak, ezek pedig tisztán közegészségügy-politikai kiadásoknak nem nevezhetők. Minden időben, de különösen a jelenben nagyon; fontos dolog, ha hazánk jövőjének fejlődését óhajt-' juk számbavenni mindig a szaporodási viszonyokat, egyáltalában a közegészségügyi teendőket és szükségleteket. Ha vizsgáljuk a népszámlálás adatait, továbbá a kivándorlás által szenvedett veszteségeket és ha figyelembe veszszük azt, a mit a tudomány bizonyít, hogy a legutóbbi három évtized alatt a népesség szaporodási viszonyai lassanként visszafejlődésben vannak, ha látjuk azt, hogy bizonyos járványok állandósulni készülnek, ezek közül az időszaki járványok, nag}

r emberi epidémiák közül a kolera az őszszel befészkelte magát és félő, hogy kitelelt és tavaszszal újból megjelenik, ha tudjuk, hogy a pestis Európa határaihoz közeledik, azután a hasihagymáz, vörheny, melyek állandó járványok, nagy emberáldozatokat követelnek, akkor még azoknak is, kik Pató Pálként azt mondják : ejh, ráérünk arra még, eszébe kell jutni, hogy a közegészségügyi kérdésekkel komolyan kell foglalkozni. (Helyeslés.) T. ház ! Természetesen ilyen illusztris társaságban nekem felesleges volna azzal hosszasabban foglalkoznom, hogy mi az ember szerepe az államháztartásban ; röviden csak annyit említek meg, a mit mindnyájan tudunk, hogy minden népnél és nemzetnél a hatalom és vagyon alaptényezője tulaj donkép az ember, az emberek számától, szaporodási adataitól, munkaképességétől függ valamely államnak politikai jelentősége. (Igaz! Ugy van !) Anglia nagy elhunyt államférfia, Beaconsfield lord mondta, hogy a mely országban az államfők, a vezetésre hivatottak népük jövőjét biztosítani akarják, azokat a statisztikai adatokat kisérjék figyelemmel, melyek a népnevelésre vonatkoznak, a nép szaporodására és erősödésére, mert ha itt visszaesés és rosszabbodás van, méltán félhetnek attól, hogy országuk politikai tekintélye alá fog hanyatlani. Midőn a hétéves háborúban a porosz királynak hadvezére jelentette : uram királyom, fogy az ember, fogy a pénz, az azt felelte : Ne törődj a pénzzel, hanem kiméld az embereket, mert azok szerzik a pénzt. Ebben óriási igazság rejlik. Ha mi is számot vetünk magunkkal, ha tudjuk azt, hogy minden téren több és több igényeket támasztanak, itt vannak a hadügyi kiadások, melyek vérben és pénzben óriási erőfeszítést kívánnak az országtól, és minden téren, tanügy, közigazgatás stb. terén uagy fejlődés előtt állunk, akkor számba kell vennünk azt, hogy megvannak-e azok a tényezők, melyek szükségesek ahhoz, hogy az emberek száma megfelelő legyen, és megfelelő legyen a fokozott munkássághoz a munkabírás is. S ha ezt nézzük, sajnosán vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy erre vonatkozó állapotaink, az u. n. közegészségügyi állapotok nem kielégítők. Némely pontban rá akarok mutatni, hogy melyek azok a hiányok, melyek előbb-utóbb, ha nem orvosoljuk őket, megbüntetik magukat. Elsősorban itt van az orvosi intézmény, a községekben és a körökben. Azután tudjuk, hogy vannak törvényeink és rendeleteink, melyeket azonban nem lehet a perifériákon végrehajtani, mert vagy nincs meg hozzá az, a ki végrehajtsa, különösen