Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés Í91Í márczius 31-én, pénteken. 345 sokkal jobban és hasznosabban működhetik, mint a mechanikus, czentralizált, bürokratikus adminisztráczió. A mi népünk a nemzetiségi vidékeken — ismét saját tapasztalatomból beszélhetek, 22 évi törvényhatósági gyakorlatom nyomán, de meg abból a körülményből folyólag is, hogy választókerületem közönségének két harmadrésze nem magyar ajkú — mondom, a mi idegen ajkú népünk nemcsak engedi magát vezettetni, de meg is kívánja, hogy vezessék. Ha a magyar intelligenczia, a melynek szukkusát a törvényhatóságokban talán mégis csak a törvényhatósági tisztikar adja, nem vezeti vagy nem akarja vezetni ezt a népet, nem keresi az utakat és módokat, a melyeken ezt tehetné, akkor — mivel a nép vezettetni akarja magát, mint a hogy látom én ezt más törvényhatóságokban — odaadja magát annak a vezetőnek, a ki épen feltolakodik, s a ki lehet nemzetiségi agitátor is. Már most a népnek, különösen az idegen ajkú népnek vezetésére — ez csak világos dolog — a törvényhatósági választott tisztviselő sokkal alkalmasabb, mint az az Isten tudja honnan, milyen más vidékről odaküldött, hivataloskodását. poziczióját csakis az élettelen kötelesség szempontjából teljesítő, magára nézve az ottléteit talán csak exihumnak tekintő beamter. Az odavaló tisztviselőt a nép ismeri; tudja, hogy annak minden érdeke, különösen gazdasági érdekei — elsősorban a mezőgazdaságot értem — az övével teljesen identikusak. A nép között megvan még az a patriarchális tradiczió, hogy a falubeli középbirtokost a maga földesurának tekinti, s ha a tisztviselőben azt a földesurat, vagy annak a földesúrnak fiát látja, egy bizonyos tradiczionális, patriarchális vonzódással ragaszkodik ahhoz a tisztviselőhöz, a ki az ő nyelvét is beszéli, tudja, érti, a kihez a nép több bizalommal fordulhat a saját maga nyelvén, s a ki így lehetetlen, hogy sokkal több, produktívabb, józanabb és sikeresebb vezetőképességgel ne legyen felszerelve azzal a néppel szemben, mint az a távolról odajött beamter, a ki talán mechanikusan teljesíteni fogja a maga kötelességét, de azontúl hiányozni fog működéséből az élet, s az a közvetlenség, a melylyel az adminisztrácziónak minden egyes emberhez, a legalsóbbfokú élethez és annak minden nyilvánulásához is hozzá kell simulnia, (Ugy van ! balfelől.J A belügyi kormányzat teendői közé tartozik és így attól várható a parlamenti reform iránti javaslat előterjesztése is. A választói reform kérdésével e helyütt érdemileg foglalkozni nem szándékozom. Az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ezzel a kérdéssel nem foglalkozhatott. . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ohó I Programmja volt ! Halljuk ! Halljuk! jobbjelől.) Akár tetszik, akár nem, én egyszerűen a tényt konstatálom, hogy ezzel a párt mint olyan még nem foglalkozott. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Mozgás balfdől. Elnök csenget.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. YI. KÖTET. Förster Aurél:-Ez már tetszik, ugy-e \ Hammersberg László : Természetestehát, hogy én sem tehetek deklarácziót a párt nevében és természetes, hogy a magam egyéni véleményét sem fejezhetem ki ebben a kérdésben addig, míg az eszmék ki nem forrtak, a párt e kérdéssel nem foglalkozott. Azonban ez mind nem akadályozza meg azon kívánságunk kifejezését, hogy a kormány végre álljon elő e tekintetben a maga programmjával és jelölje meg végre konkrété az alapelveket, a melyek szerint ezt a reformot megvalósítani szándékozik. (Mozgás a szélsőbdoldalon. Halljuk! Halljuk l jobbfelől.) Mert a mai állapotban ez a kérdés nézetem szerint talán igen sok felesleges emócziót okoz. Jelszavak röpködnek, a melyek körül vélnek csoportosulhatni a nézetek, pedig a jelszavaknak az egész világon az a közös sorsuk, hogy alattuk más és más dolgot értenek az emberek. (Ugy van ! balfelöl.) Az egyik az általánosságot emigy értelmezi, a másik amúgy és épen ugy különbözőképen értelmezik a titkosságot, a községenkéntiséget és az egyenlőséget is. (Ugy van! a baloldalon.) És nagyon lehetséges, hogy midőn majd a konkrét javaslatok alapján fogunk tárgyalni, ki fog tűnni, hogy azok, a kik ma ugyanegy jelszót vallanak, akkor tényleg más és más jelszavakat fognak vallani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a jobboldalon.) : Ez a közelmúltban volt így! (Mozgás a baloldalon) Elnök : Csendet kérek ! Hammersberg László: Nehogy tehát áthidal- hatatlan ellentétek származzanak azokból a jelszavakból, a melyeknek tulaj donképeni értelme ma még meg nem állapitható, azért szükséges, hogy a kormány végre határozottan jelölje meg azokat az alapelveket, a melyek mellett ezt a reformot megvalósítani igyekszik, (Helyeslés a baloldalon.) hogy így módjában álljon az ország és a nemzet egész közvéleményének egész határozottsággal kialakulni és az izgalom szűnjék meg. Teljesen bizonyos, hogy akkor az ellentétek a tárgyilagos vita során is sokkal kevésbbé lesznek élesek és sokkal kevesebb nyugtalansággal fog járni az eszmék összeütközése is, hogyha a kellő időben megadatik az alap arra, hogy ezek az eszmék kialakulhassanak és egymással szemben csoportosulhassanak. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Ha csak rám nézve valami szubjektív kénj-szerhelyzet nem fog előállani, nem szándékozom az igen t. ház türelmét e költségvetés részletes tárgyalása alatt ismét igénybe venni (Halljuk! Halljuk!) és épen ezért ezt az alkalmat ragadom meg arra, hogy a t. ház szives engedelmével a belügyi költségvetés egyik részleges pozicziójára, a közegészségügyi tételek csoportjára hívjam fel a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk !) Igen természetesnek tartom, hogy a belügyi költségvetés e tekintetben tetemesebb, jelentékenyebb kiadásokat tartalmaz gyógyítási költségek czimén. Hiszen a szenvedő embereket, a betegeket