Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

346 132. országos ülés 1911 márczius SÍ-én, pénteken. gyógyítgatni oly primitív emberi kötelesség, a filantrópia oly kötelessége, hogy ebben épen az államnak, mint leghatalmasabb kommunitásnäk és egyénnek —• hogy ugy mondjam — kell mindenekelőtt jó példával előljárnia. Nem is kifogásolom azokat az összegeket, a melyek ezen a czimen be vannak állítva. De a betegek gyógyítása — nem tudom, helyesen fejezem-e ki magam — tulaj donképen közegészségügyi közigazgatás, de nem közegészségügyi politika. Az a közegészségügyi politika, a melyet a kormányzatnak követnie és gyakorolnia kell, az a profilaxis. Es profilaktikus intézkedésekre bizony nagyon minimális, elenyé- ' szően csekély összegek vannak a költségvetésbe beállítva, pedig még sokkal nagyobb szükség van a profilaxisra, mint a már megbetegedett emberek gyógyítására, mert az generácziókat ment meg, tesz életerősebbekké. Ez volna tehát a helyes közegészségügyi politika, nem pedig az, hogy a mikor azon generácziók tagjai már megbetegedtek, azután a posteriori gyógyításban részesítsük őket. S ha a profilaktikus intézményekre felvett költségeket nézem, egy tételen akad meg a szemem. a mely szerint ivóviz-szerzésre 100.000 K irányoztatik elő. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy e tekintetben nem teszek lényegesebb szemrehányást a kormánynak, mintha mulasztást követett volna el. Tudom, hogy a kormány nem fejlesztette vissza e részben a költségvetést, mert hiszen az előző évi költségvetésekben is, nem tudom, mennyi esztendő óta, benne szerepel ez a 100.000 korona, de más czimen, a mennyiben az volt mondva, hogy : »szegény községeknek ivóvízzel való ellátása* ; most »ivóviz-szerzés« szerepel. Nem tudom, van-e valami értelme a nomenklatúra ezen megváltoztatásának ; de akár van, akár nincs, rá kívánok mutatni arra, hogy ez olyan elenyésző csekélység a reális szükséglethez képest, hogy nem tudom nem is tized-, nem is század-, de még ezredrészét sem képezi annak, a mire valóban szükség volna. Csak abban a választókerületben, a melyet én képviselek, legalább 8—10 község szenved a legnagyobb mértékví vízhiányban; nemcsak hogy ivóviz nincs elég, hanem még az állattenyésztést is hátráltatja az, hogy itatóvíz nincs ; a tűzbiztonság szempontjából pedig a legnagyobb veszélynek vannak kitéve ezek a községek. És ha segítségért, támogatásért folyamodnak, kétségtelenül elismerem, hogy a földmivelésügyi kormányzat rögtön mozgósítja a maga apparátusát, megcsináltatja díjtalanul azokat a terveket, a vízvezetékek terveit stb., azután előáll a költségvetés ; a legkisebb falunál egy, mondjuk, másfél vagy két kilométernyire fekvő forrás vizének bevezetése belekerül 10—12.000 K-ba. A melyik község azután véletlenül besurran az ajtón, t. i. a sok retortán, vármegyei, közigazgatási stb. retortán és a két ministerium retortáján keresztül a belügyministeriumiiak abba az osztályába jut, a mely ezt a 100.000 K-át reparcziálja, mondom, a melyik véletlenül kellő sorrendet kapott, az azután kaphat kilátásba helyezést a következő, vagy a második esztendőre, hogy meg fogja —• gondolom ez a praxis — a költségszükséglet felét kapni. De egv szegény kis községnél, 3—400 lakossal, a melynek népessége vízhiány miatt nem tud szaporodni, a mely nem képes vízzel ellátni a maga szukkreszczencziáját, ugy hogy e miatt is kénytelen magát expatriálni, mondom, egy ily 3—400 lakossal biró községnél a költségek másik fele mégis 6000 K-át tevén ki, ez a 6000 K a legtöbb esetben már 2—300% pótadóval jár. Ily módon szegény községeket ivóvízzel ellátni, ily módon ivóvizet szerezni nekik teljes lehetetlenség. A vizszerzésnél és általában a községeknek ivóvízzel való ellátásánál, nézetem szerint, oda kellene törekedni és az volna az ideális profilaxis, a generácziók jövője, a nemzet fizikai megerősítése szempontjából, hogy minden népiskola mellett egy fürdő is legyen, a melyben a gyermekeket legalább hetenkint egyszer megfüröszszék és megmossák. (Helyeslés. Mozgás.) Bármennyire nevetségesnek látszik talán első hallásra, nekem meggyőződésem, hogy az a nép, az a nemzet fogja felülmúlni, túlszárnyalni és a létért való küzdelemben egyszerűen leverni a többi népeket és nemzeteket, a mely a leghamarább fogja megvalósítani azt, hogy minden népiskola, minden elemi iskola mellett legyen egy fürdő, melyben a gyermekeket hetenkint legalább egyszer alaposan megfüröszszék. (Általános helyeslés.) Ezt ajánlom a belügyi kormánynak figyelmébe. Inkább fordítsunk kevesebbet a már megbetegedett emberek gyógyítására, és többet arra, hogy a magyar nép, a magyar nemzet életerős generácziót, egészséges generácziót hozzon létre, nagyobb prosperáló erővel birjon, hogy a küzdelemre képessége, a munkára ereje, testi és szellemi ereje nagyobb legyen, s igy megállhassa helyét a nemzetek nagy versenyében. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Végére értem felszólalásomnak. Nem látván a ministerium programmjában és az erre irányuló költségvetésben a czéltudatos közigazgatásnak képét és megalapozását, sőt erősen gyanakodván, hogy a kormány a nemzet közszabadságainak garancziáit visszafejleszteni hajlandó e téren, nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldahn. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Szterényi József! Szterényi József: T. ház! (Halljuk!) Három kérdésben kívánom a t. ház szives türelmét rövid időre igénybe venni: egyik a városok állami dotácziójának kérdése, a melyre az előadó ur tegnapi beszédében és itt előttem szólott t. barátom is utalt; a másik a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése, a melyet Hammersberg László t. képviselőtársam szintén részletesen tárgyalt; a harmadik egy nemzetiségi körbe tartozó kérdés, a szászság helyzete a magyar politikában. Az előbbi kettőt illetőleg egy kérést intézek a t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez ; az utóbbit illetőleg pedig, hogy felvilágositólag hassak közre egy kér-