Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

U2 132. országos ülés 1911 hogy közigazgatásunk bajainak igen nagy része a központi kormányhatalom túlon túltengésében és mindenbe való beleavatkozásában rejlik. Ennek a központi kormányhatalomnak a vidéken a törvényhatóságokban a közege a főispán. Erról a se hus, se hal intézményről, a melyről az ember nem tudja, hogy méltóság akar-e lenni, tisztviselő, hivatalnok akar-e lenni, a melynek a törvény tulajdonképen közigazgatási hatalmat és a közigazgatásba való közvetlen ingerencziát nem ad, csak ellenőrző hatalmat, mondom, erről a főispánról csak egyet tudunk : hogy t. i. olyan kormány kezében, a mely vissza akar élni a maga hivatali hatalmával, közönséges politikai ágens. Erre a főispánra az én nézetem szerint, ha csak tisztán közigazgatási szempontból tekintjük az ő állását, semmi szükség sincs, (ügy van ! baljelöl.) Az előző kormány belügyministere, gróf Andrássy Gyula, egyszer oda, a nemzetiségi képviselők padjai felé fordulva, a kik azt állitották, hogy a főispáni állás felesleges, azt mondta: hagyjanak fel az urak a nemzetiségi agitáczióval és akkor igenis elismerem, hogy a főispáni állás tökéletesen felesleges és én leszek az első, a ki annak eltörlését fogom indítvány ózni. Ha már okvetlenül szükséges bizonyos magasabb állami, politikai szempontokból a főispáni állás némely nagyon szűkre szabott vidékeken, hát tartsuk meg azokon a vidékeken, mondjuk azt, restringáljuk pl. — ez is egyik módja volna a reformálásnak — a főispánok számát tizenötre-huszra, mondjuk, a törvényhatóságok egy harmadrészére és az évi költségvetés során kérje és kapja meg a kormány ezt a felhatalmazást, hogy mely törvényhatóságokban alkalmazhat főispánt. Vagy mondjuk, hogy adunk egy főispánnak négy-öt törvényhatóságot, hiszen azt az ellenőrzést, ííapkat a hivatali vizsgálatokat, pláne az olyanokat, mint a milyenek ma szokásosak, — ha egyebet nem tesz, — elvégezheti négy-öt törvényhatóságban egész kényelmesen, ha ugyan nem akarják már ezeket az ellenőrzéseket a központ számára fentartani. Egyet azonban mindkét esetben feltétlenül szükségesnek tartanék és ez az, hogy az a főispán élethossziglan legyen alkalmazva. Ha a főispán feje felett Damokles-kardként lebeg a kormány hatalma, mely őt minden fegyelmi eljárás nélkül elbocsáthatja, vagy kormányváltozás esetén ipso facto el van bocsátva : ez a főispán állását pre- . k riussá teszi és belekényszeríti őt, hogy exisztencziáját minden időben attól várja, a ki őt alkalmazta és igy lesz azután politikai ágenssé. Ha pedig életfogytiglan van alkalmazva, akkor természetes ugyan, hogy az első szervezéskor a kormány saját embereit fogja beültetni, de egy kormánynak exisztencziája sem tart örökké, jön egy másik, egy harmadik kormány és akkor ezek a főispánok, ha különben rátermettek és meg tudják az országnak, de nem a kormánynak az érdekeit a perifériákon óvni, megmaradnak és nem lesz exisztencziájuk hozzákötve kegyelemre a mindenkori kormányok életéhez, (ügy van ! a baloldalon!) márczius 31-én, pénteken. Ma igazán nem más a főispán, mint egy olyan politikai ágens, ki főispáni hatalmával, a törvényben megállapított jogkörével — sajnos, kénytelen vagyok kimondani ismételt tapasztalat ala]> ján — gyakran visszaél és pedig a közigazgatás rovására. Különösen igen könnyen élnek vissza a főispán urak — tisztelet a kivételeknek, — exempla et nomina sünt odiosa — a fegyelmi hatóság terén, és még inkább a felfüggesztési diszkreczionálisjog alkalmazásánál. Tudok eseteket, mikor a felfüggesztés diseretionális jogával igazán csak politikai megfélemlítés, politikai üldözés czéljaira élt az illető főispán. Ki kell tehát venni a főispán kezéből elsősorban minden ingerencziát a fegyelmi ügyekben. Ez felesleges is, mert ha azoknak a hatóságoknak van az alájuk rendelt tisztviselők felett fegyelmi hatóságuk, a melyek az alájuk rendelt közegnek valóban hivatali elöljárói, akkor annak van értelme; de hogy fegyelmi vizsgálatot és felfüggesztést rendelhessen el valaki ellen egy olyan közeg, kinek az illető tisztviselő hivatalosan, közigazgatásilag, tehát intézményileg nem alárendeltje, a kinek hivatali engedelmességgel nem tartozik ; ezt én már elvileg is abszurdumnak tartom. Hiszen ott van a törvényhatósági tisztikarnak a feje, az alispán, ott van felettes hatósága : a közigazgatási bizottság, ott van a törvényhatósági bizottság, a kormány és annak minden egyes ministere. Ezeknek mindegyike elrendelheti adott alkalommal vagy észlelt esetből kifolyólag a törvényhatósági tszitviselő ellen a fegyelmi vizsgálatot és a felfüggesztést is. De hogy minek ezt a jogot még odaadni egy pártpolitikai ágens kezébe, ki ezzel — mondjuk — nem él vissza, de visszaélhet, ezt én megérteni egyáltalában nem vagyok képes. (Helyeslés baljelöl.) Különben is a mi fegyelmi eljárásunk a maga egészében valóságos travesztiája a jogszolgáltatásnak, egyenesen barbár, mert inkvizitórius. Hogy miért legyen az, ki a fegyelmi vizsgálatot elrendeli, egyúttal vizsgálóbíró és egyúttal Ítélkező bíró is, miért ne legyen helye a kontradiktórius eljárásnak, ezt a mai világban a jogélet fejlettsége mellett meg sem lehet érteni. En azt hiszem, hogy nem nagyitok, ha azt mondom, hogy a legközönségesebb bűntetteseknek sokkal nagyobb garancziájuk van abban, hogy az ő ügyük a törvényes igazság szerint, az igazság teljes földerítésével fog megítéltetni, mint annak a törvényhatósági tisztviselőnek a mai fegyelmi eljárási törvény mellett. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának összeállítása olyan, a mely politikai üldözés ellen garancziát egyáltalában nem nyújt egyetlen egy tisztviselőnek sem. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Igaz, hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának van két választott tagj a is, de imperative benne Van két állami tisztviselő. A törvényhatósági tisztviselő ebből ki van zárva, de az az állami tisztviselő nincs, a ki felett Damokles-kardként függ az áthelyezés, a nyugdíjazás és tudja Isten