Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés 1911 márczius 31-én, pénteken, 341 'titkári állásokat is egyszerűen eltörölni. Ezzel kívá­natossá válnék a törvényhatósági pályát kezdett képzett fiatalság számára a bejutás a ministe­riumba, de egyúttal elkerültetnék az is, a mi sok­szor a képzett elemek bevonásának az akadálya, hogy a minister nem akarja elkedvetleníteni a már meglevő státusbeli embereket azzal, hogy rang­sorban megelőzőleg valakit beilleszszen, a mit né­metül ugy mondanak, hogy einschiebolás. Ennek a rendszernek sok előnye volna. Egyrészt a legjobb elemeket" kaphatná meg a czentrális közigazgatás, másrészt megszűnnék az a bizonyos fokig termé­szetes antagonizmus, mely az állami és a törvény­hatósági státus közt van. Többet mondok, nekem meggyőződésem, hogy ezzel olcsóbbá és egyszerűbbé válnék az admi­nisztráezió. Azok a képzett emberek, lak a tör­vényhatósági közigazgatást és a vidéki életet ismerik, megszüntetnék azt, a miben bizony a mi belügyministeriumunk nyakig benne van, hogy t. i. munkaerejének legnagyobb részét arra forditja és a törvényhatósági tisztikar munka­erejének legnagyobb részét is arra abszorbeálja, a mit ellenőrzésnek nevezünk. Ez a mindenbe való beavatkozás, a legkisebb dolgokban való ide-oda levelezgetés, fölvilágositáskérés igen sok időt elvesz abból, a mit a produktiv közigazgatás igényel. Ez minden valószínűség szerint meg­szűnnék, ha idővel a belügyministeriumba sok olyan elementum kerülne, mely tudná, hol és milyen esetekben szükséges az ellenőrzés vagy a központi kormány beavatkozása, és hol felesleges, és nem töltené el vele idejét és munkaerejét. Azonban ennek a rendszernek egy másik irányban is kellene korrektivumának lennie, neve­zetesen abban, hogy eleje vétessék annak, hogy a törvényhatósági tisztviselői kar legképzettebb, leg­jobb elemei kivétel nélkül a központi szolgálatba törekedjenek. Természetes, hogy a külső szolgá­latban is kivánatos, hogy maradjanak arra való jó és lehetőleg legjobb elemek. Kivánatos, hogy meg­legyen az egyensúly a kvalifikáczió tekintetében is a központ és a vidék között. Ezt úgyis lehetne elérni, hogyha a törvényhatósági tisztviselők státusrendezése végre létesíttetnék. (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Szűnjék meg végre a különb­ség teljesen az állami és a törvényhatósági tiszt­viselők javadalma között. Azért is szükséges a státusrendezés, hogy helyi előléptetésben is lehes­sen a választott önkormányzati tisztviselőt is részesiteni épugy, a hogy ebben az állami tiszt­viselők részesülnek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Legyen lehetséges, hogy a magasabb fizetési fokozatokba is bejuthasson a törvényható­sági tisztviselők egy része, egy része meg az V. fizetési fokozatba is. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Förster Aurél: Majd ha Monteouccoli fogja őket protezsálni, akkor megy. Hammersberg László: A törvényhatósági tiszt­viselők között is akad, ugy mint más státusban is akad kevésbbé érdemes vagy érdemetlen, de el lehet mondani, hogy a javadalmazáshoz képest, ahhoz képest, a mibe kerül, több munkát végez ugy mennyiségileg mint minőségileg, mint bár­mely más tisztikar, az állami tisztviselők státusá­nak bármelyike. Ezt a státust deprimálni, nézetem szerint, nem szabad. Annak a fokozatnak, a melyikre most is fejlődött a törvényhatósági tisztikar minőségileg, visszafejlesztését mindenáron meg kell akadályozni. Hogy mennyire befolyásolja az adminisztráoziót az, vájjon a tisztikar meg van-e elégedve és vájjon biztositva látja-e a maga anyagi exisztencziáját ki a maga munkaképességét és életét a törvényhatósági tisztviselői pályának szenteli, arra nézve nagyon érdekes egy históriai visszapillantás. Nagyon jól tudjuk, hogy Tisza Kálmán kormányzatának majdnem a végéig a municzipálizmusiiak, a választási rendszernek volt hive. Emlékszem, — mert olvastam — hogy az utolsó újévi beszédében, a melyet pártjának üdvözlésére mondott, még hangsúlyozta, hogy a meddig ő kormányon van, nem engedi, hogy tetszetős jelszavak alatt az állam életébe az állam­szoczializmus elvei és elméletei csempésztessenek be. Ezzel nyilván az adminisztráczió államositá­sára czélzott. Pár hónap múlva, ha nem csalódom, még ugyanabban az esztendőben, de nagyon kevéssel azelőtt, hogy lelépett a kormányról, valamelyik vidéki beszédében — ugy emlékszem, választó­kerületében mondta — már egyszerre homlok­egyenest ellenkezőt deklarált, nevezetesen azt mondta, hogy kénytelen letenni a municzipa­lizmus védelméről, mert ime, — azt mondja, — nem kapunk közigazgatási gyakornokot sem, nem kapunk szukkreszczencziát már a törvényható­sági szolgálatba, azt lehetetlen fenntartani, kény­telen tehát ő maga is az államositás hívének val­lani magát. 1904,-ben Tisza István gróf kormányzata alatt az ő propozicziójára a törvényhozás leg­alább félig-meddig egyensúlyba hozta a törvény­hatósági tisztviselők javadalmát az államiakéval. .És mi történt ? Tapasztaljuk, hogy az adminisztrá­czió bajai azóta lényegesen, de nagyon lényege­sen csökkentek már, az adminisztráczió kvalitása lényegesen javult és a képzett, tanult fiatalság — legalább azon a vidéken, a melyre én való vagyok — mondhatom, nagy számmal sereghk a törvényható­sági közigazgatási pályára. Vermes Zoltán : Ez igy van! Hammersberg László: Azonban az állami tisztviselők sok csoportjában bekövetkezett azóta a státus-rendezés, bekövetkezett ez alatt a hét év alatt az illetmények javitása, megint előáUott egy jelentékeny különbség az állami és a törvény­hatósági tisztviselők anyagi helyzete között és, ha ezt a különbséget mielőbb gyökeresen és minden izében meg nem szüntetjük, ismét félni lehet, hogy áUapotamk e tekintetben vissza fognak fejlődni. Volt már szerencsém azon véleményemet és tapasztalaton alapuló meggyőződésemet kifejezni,,

Next

/
Thumbnails
Contents