Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

324 131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. fentartására megtegyen minden intézkedést, hogy az ő eddig elfoglalt poziczióját fentartsa és megerősítse, sőt azt tartom, hogy nem egyszer túl is ment egy kissé a szükséges határon, midőn a városi polgárságnak azon részével, a mely nem volt olasz, nem bánt mindenkor egészen méltányosan. Lehet, hogy ez védhető álláspont, de semmiesetre sem igazságos álláspont s az ilyesmi idővel rendesen meg szokta magát bosszulni. Ezt csak megemlitem azért, mert szükségesnek vélem, hogy, ha már az ottani helyzetet birálat tárgyává teszszük, ne egyoldalulag, hanem lehetőleg teljesen elfogulatlanul tegyük ezt. (Helyeslés a jobboldalon.) Batthyány Tivadar t. képviselő ur és Apponyi t. képviselőtársam is felemlítették, hogy én a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával felszólalásaikra azt válaszoltam volna, hogy a kormánynak semmiféle programmja sincsen Fiume politikáját illetőleg. E tekintetben szükségesnek tartom kijelenteni, hogy itt közöttünk az én felfogásom szerint egy bizonyos félreértés forog fenn, mert emiitett t. képviselőtársaim felszólalásaikat akkor ugy intézték hozzám, mintha a jelenlegi kormánynak valami uj politikája volna Fiúméval szemben, mintha mi egy uj rendszert, egy uj politikai irányt akarnánk inaugurálni Fiúméban. (Igaz! Ugy van ! jobbjelöl.) Ezzel szemben állitottam én, hogy ilyen uj politikája a kormánynak nincsen, a kormány eddigi politikáját kivánja tovább is folytatni és csak ilyen értelemben és ebben az irányban mondottam azt, hogy nincs olyan különös politikánk, a mely nem felelne meg a múltnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van azután a fiumei püspökség és a katholikus lelkészek kérdése, a melyekről való felfogásomat egyébként egy alkalommal már volt szerencsém itt e házban jelezni. Sajnos, valóban ugy van, hogy midőn ezen jűispökség betöltésére került a sor, akkor még nem voltam annyira tájékozott a felől, mint ma vagyok, hogy micsoda előzménj^ek játszódtak le az én miniszterelnökségemet megelőző időkben. A dolog ugy állott, hogy ezen püspökségek betöltését erősen sürgették és igy a magunk részéről csak annyit tehettünk és tettünk, hogy a püspökségeket betöltöttük. (Zaj és derültség balfelől.) Ennek a lelkészi vagy püspökségi kérdésnek megoldása különben nincsen elejtve, ez egy megoldható, sőt hogy ugy mondjam, talán megoldandó kérdés is lesz a jövőben, azonban, hogy teljesen meg fog-e felelni a megoldás azon tendencziáknak — bocsánatot kérek, de igy kell kifejeznem magamat — a melyeknek képviseletében felszólaltak a t. képviselő urak, abban nem vagyok bizonyos, mert hiszen minden egyháznak az az első feladata, hogy ő saját egyházi érdekeit vegye mindenekelőtt szemügyre, midőn ilyen ujabb intézkedésekről és berendezkedésekről van szó (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) s ilyen kérdésekben, mint azt tudjuk, az egyházaknak mindig az a tendencziájuk, hogy lehetőleg simuljanak a lakosság érzelmeihez s a lakosság nemzetiségi mivoltát is a maguk eg}diázi feladatainak czéljaira hasznosítsák. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A mi pedig az ott most működő lelkészeket illeti, informáczióim szerint semmiféle összeütközésre nincsen ok, a papság teljes nyugalombán él és végzi lelkipásztorkodását, a kik között — legalább azok között, a kik régebben működnek ott — tudomásom szerint egyetlenegy sincs olyan, a ki ne birná teljesen az olasz nyelvet is és igy teljesen meg tudnak felelni hivatásuknak, akár olasz, akár horvát nyelven kell a lakossággal érintkezniök. Ha bárminő panaszok merülnének fel, a kormány természetesen kötelességének fogja ismerni, hogy az igazságnak és a méltányosságnak megfelelőleg járjon el, hogy ott senki jogosan panaszt ne emelhessen. Hiszen azért történtek már a múltban is intézkedések az iránt, hogy ne csak az olaszoknak és horvátoknak legyen ott az ő nyelvükön beszélő lelkészük, hanem hogy a magyarok is olyan lelkészt kapjanak, a ki velük érintkezni képes, mert a magyarok között sokan vannak, akik sem olaszul, sem horvátul nem tudnak. Egy hang (a szélsőbaloldalon.): Azoknak legrosszabb a helyzetük í Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A t. képviselő ur azután igen hosszasan fejtegette, hogy a pénzintézetek és nem tudom mi mindenféle egyéb berendezések ott mind a horvátság javára alakultak át az utóbbi időben. Azt hiszem, hogy ennek semmi esetre sem lehet a mai kormány az oka ; ez egy hosszú proczesszus folyamata alatt történt, még j3edig otyan időkben, midőn a mai kormány tagjai egyikének sem volt alkalma arra, hogy a fiumei ügyek intézésében részt vegyen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt is csak a természetszerű fejlődés eredményezte, a mint Fiume lakosságának nagy része horvát lett, mert hiszen épen a horvátok növelték fel annyira Fiume lakosságát. Nagyon természetes, hogy a pénzintézetek és egyéb berendezkedések is ehhez a körülményhez alkalmazkodtak és a horvátok felhasználták e tekintetben törvényeken alapuló jogaikat 'arra, hogy szervezkedjenek, kaszinót is alapítsanak stb. Ezek mind olyan dolgok, a melyeknek megtörténtét sajnálhatja ugyan valaki, de a melyekről nem lehet azt mondani, hogy bárkinek is a protekcziójával történtek volna. Ezek természetes alakulások, a melyeket azonban, azt hiszem, nem kell még magukban véve ellenséges tüneteknek nézni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon jól el tudom magamnak ezt a helyzetet képzelni, mert hiszen voltam már abban a helyzetben, hogy e tekintetben igen furcsa jelenségekkel álltam szemben, még pedig olyan időben, midőn igazán barátságos viszony állott fenn közöttünk s Magyarország és Horvátország közvéleménye teljesen egyetértő volt, mert báni működésem alatt is volt olyan idő, midőn tényleg igy alakultak a viszonyok. Akkor tapasztalhattam, hogy olyan horvát politikusok, a kiket a magyar közvélemény is jó magyar politikát követő horvá-