Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 325 toknak ismer horvátországi működésük alapján, abban az órában, a melyben Fiume területére léptek, egyszerre ellenségekként tűntek fel. Ez képtelenség és ugy állitani oda a dolgot, hogy minden horvát ember, a ki Fiúméban él, Magyarországnak ellensége : olyan álláspont, a melyet magyar szempontból nem lehet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért magyar szempontból azt tartom kívánatosnak, hogy ne tegyünk ilyen - megkülönböztetéseket. Mindenki a mi barátunk, a ki politikánkat Fiúméban előmozdítja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Melyik politikát ? Az a kérdés, hogy milyen politika ?) Gr. Khuen- Héderváry Károly ministerelr»ök: Ez a szempont kell, hogy vezéreljen bennünket. Eddig mindig az olaszok voltak azok, a kik ezt a helyes politikát követték s nekünk nincs okunk ettől eltérni, de elvileg azt tartom, bogy tartsunk mindenkit barátunknak, a ki barátunk akar lenni. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : És ha nem akar ? Elnök csenget.) Különben, a mint előbb is emiitettem, a fiumei helyi hatóságnak, a mely választás utján jön ott létre, volna leginkább módjában a Polónyi Dezső t. képviselőtársam által felpanaszolt összes jelenségeknek útját állani s egyedül csak az volna tulaj donképen abban a helyzetben, arra pedig sohasem lehet ráfogni, hogy bármilyen horvát politikának kedvező tendencziák vezették volna ; meg is tettek tudomásom szerint mindent, hogy ezt meggátolják, de nem tudták meggátolni, mert a természetes fejlődésnek ők sem tudták útját vágni. Igyekezetünknek oda kell irányulni, hogy azok is barátságos politikát kövessenek Magyarországgal szemben, a kik eddig azt nem tették, vagy legalább ugy vannak feltüntetve, mintha barátságtalanok volnának. A t. képviselő ur azután felhozta, hogy egyikmásik vállalkozásnál a munkások nagy része, 50, vagy nem tudom hány százalék horvát. Hiszen az természetes, hogy ha a lakosság nagy része horvát, akkor a munkások nagv része is csak horvát lehet és mivel nemcsak fiumei horvát vesz részt ott a különféle munkákban, hanem a közelfekvő vidékekről is jönnek oda kenyérkereset czéljából, miután közelben horvátok laknak, természetes, hogy azok a munkások horvátok, mert messzi vidékről, pl. az Alföldről nem megy a magyar ember munkát keresni, mert az kap másutt is . . . Polónyi Géza : Azt elküldik a Pool-hoz. (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . hanem a közelfekvő Horvátországból, a hol az emberek nagy része a természet mostohasága következtében nem tud megélni és kénytelen, mint annak idején a szuezi csatorna épitésénél, máskor a Kaukázus erdeiben, vagy Amerikában kenyerét megkeresni. Természetes, hogy ha ezek Fiúméban munkát kapnak, tehát a közelben, akkor inkább ott fognak foglalkozni és igy a közelfekvő nép adja a munkások nagy részét. Ez nem természetellenes dolog, hanem egy természetes proczesszus, a melyet nem segit elő senki, de nem is tartóztathat fel senki a világon. Nem tudom, hogy miért jelezte a t. képviselő ur a jelenlegi kormányzót, mint olyan egyént, a ki nem volna képes állása betöltésére és nem tudom, hogy micsoda alapon gondolt ennek kifejezést adhatni; igaz, hogy nem is indokolta ezt meg ; de az ilyen általános megjegyzésével szemben azt kell, hogy hangoztassam, hogy a mostani kormányzó igen hosszú ideig működött Fiumében, teljesen ismeri az ottani helyzetet és viszonyokat, és oly nyugodt temperamentuma egyéniség, a ki ezzel az igen sokszor izgatott közönséggel szemben, épen ezen sajátságánál fogva, talán a leginkább alkalmas arra, hogy az ellentéteket elsimítsa. Kívánom, hogy ez a működése ezen a téren sikeres legyen. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A t. képviselőtársam nagyjában Polónyi Dezső képviselőtársam felfogásában osztozik és egyben egy megkülönböztetést is tesz, hogy mi a dinasztikus politika és mi az összbirodalmi politika. Nem tudom, hogy ki képviseli ma az összbirodalmi politikát, ezt nem ismerem. (Tetszés jobbfelől. Derültség hálj elől.) A t. képviselő ur ugy állította oda a dolgot, hogy az elszlávosodás, a melynek Fiume most is ki van téve, ez az u. n. összbirodalmi politikának volna a következménye. Én bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, — mert hiszen ez is szóba került — hogy Dalmáczia hogyan szlávosodott el; ez is az összbirodalmi politikának produktuma volna. A dolog ugy áll, hogy tényleg ezelőtt 30—40 esztendővel Daimácziában a városoknak közönsége nagy részben el volt olaszosodva, még pedig az abszolutizmusnak hatása alatt. És mihelyest az alkotmányos élet Ausztriában is beállott és ott a népesség akarata érvénjTe jutott, ez egyedül megváltoztatta az akkori helyzetet és Dalmáczia népességének megfelelőleg a városok is átalakultak és újra horvát városok lettek. Mert a ki csak egy kissé figyelemmel kiséri az ottani fejleményeket, arra a tapasztalatra fog jutni, hogy a dalmát városok lakóinak az a része, a mely azelőtt 20—30 esztendővel még olasznak vallotta magát, igen kevés kivétellel, mert neve, származása szerint horvát volt, csak egy bizonyos időre, felvette volt az olasz kultúrát, különösen az osztrák hatóságoknak, a melyek akkor tényleg összbirodalmi politikát képviseltek, nyomása alatt és protekcziója mellett. A mint ez az összbirodalmi politika megszűnt és alkotmányos élet lett ott, természetszerűleg átfejlődött a dolog oda, a hova a népnek többsége ezt magával hozta. Ezért, azt hiszem, nem helyes összekeverni az ilyen dolgokat, a melyek természetszerűleg állanak elő, és azokat olyan erőknek imputálni akarni, a melyeknek én ma még képviseletét sem tudom, hogy hol keressem. (Igaz ! ügy van ! jobb jelöl. Derültség balfelől.) Ez téves felfogás és nem vezet arra, hogy megértsük egymást és a megértés alapján helyesen oszszuk be politikánkat és ugy alkalmazzuk, hogy tényleg a mi érdekeink megyédésö