Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131, országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 323 idejében Magyarország törvényes szabadsága és alkotmánya eUen folytatott, helytelen Magyarország szempontjából, de elitélendő magának a dinasztiának szempontjából is. A tételt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Elnök : Miután szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki a tételhez szólni ? Miután szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Most pedig az ülést tiz perozre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Návay Lajos foghíja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! A fiumei ügyeket illető felszólalásokra kívánok reflektálni, a melyek a ministerelnökségi tétel során elhangzottak. (Halljuk !) Polónyi Dezső t. képviselőtársamnak csak annyit van szerencsém mondani, hogy ha talán humorosan fogtam fel az ő beszédének egyik vagy másik tételét, ennek korántsem volt olyan czélzata, mintha ez a humor bármi tekintetben sértő akart volna lenni a t. képviselő úrral szemben ; ha én kedélyhangulatomnak némileg kifejezést adok, ez még nem akarja azt jelenteni, hogy valakit, bárkit is a t. házban sérteni szándékozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt kivánom gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársammal szemben is kijelenteni, hogy ez távol van tőlem. Azt hiszem, hivatkozhatom rá, hogy minden felszólalásomban mindig igyekeztem minden sértő szótól tartózkodni, (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) és azért, ha talán egyszer-másszor jobb lábbal keltem fel és ennek következtében hangulatom kedvező, (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) ezt ne vegyék sértőnek, hanem tisztán egy kedélyállapot, egy lelkiállapot tanuj elének. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Polónyi Dezső t. képviselőtársam a fiumei közjogi és területi kérdést taglalta hosszasabban, a melylyel nekem igen sokszor volt dolgom még akkor, a mikor báni minőségben voltam Zágrábban és az ottani ellenzékkel szemben azon tételt kellett ott képviselnem, hogy Fiúménak közjogi és illetőleg területi kérdése az 1868-iki kiegyezésben végleg rendezve van. Tehát ugyanazon álláspontot foglaltam el már akkor a horvát országgyűlésen, és pedig a többség helyeslése mellett, a melyet a t. képviselő ur itt ma előadott. Ez a kérdés végleg rendezve van, és a mint ő is megemlitette, csakis Fiúménak belügyi kormányzatára vonatkozó némely kérdés maradt függőben és azokat kellett volna és kellene regnikoláris bizottságok utján rendezni. Ez a rendezés meg is kiséreltetett két izben, de egy izben sem sikerült ezen kérdések rendezése, és ezért fenmaradt még ma is az a provizórikus rendezés, a mely az első sikertelen tárgyalások után 1871-ben létesült a magyar és a horvát kormány között és a melynek alapján ma tényleg vezettetik az egész kormányzat Fiúméban. E tekintetben köztünk tulaj donképen semmi különbség nincs, talán csak az, hogy a képviselő ur ugy állitotta oda a dolgot, mintha Horvátországban ezt a kérdést ugy tekintenék, mint a hogy mi ketten ennek a magunk részéről kifejezést adtunk. Vannak ott igenis pártok, a melyek még ezt a kérdést nem tartják befejezettnek és szeretnék ugy feltüntetni, mintha az 1868 : XXX. t.-czikk 66. §-a a terület kérdésére vonatkozólag is Horvátországnak még mindig bizonyos jogokat biztositana. De olyan tényező, a melynek ott súlya van, vagy kormányférfiak, vagy pedig többség, az utolsó 30 esztendőben egy sem helyezkedett ezen álláspontra, hanem igenis az ellenzék helyezkedett az én felfogásom szerint helytelen álláspontra, de ebből általában a horvát felfogás ellen nem lehet fegyvert kovácsolni, mert, mondom, a horvát országgyűlésnek a többsége, különösen abban az időben, a mikor magam is annak az élén állottam, mindig azon felfogásának adott kifejezést és helyeselte azon felfogást, a melyet én is képviseltem ott. A t. képviselő ur azután előszámlálta a statisztikai adatokat, hogy hogyan alakul át Fiume lakossága és hogyan horvátosodik el. Adatai — nem akarom, kétségbevonni — bizonyára helyesek és alaposak, de hozzáteszem, hogy megfelelnek egy egészen természetes szituácziónak, a melyből folynak és következnek. T. i. Fiúménak a geográfiai helyzete olyan, hogy körül van véve minden oldalról szláv, illetőleg horvát lakosság által, és a városok fejlődésének általános törvényénél fogva, azok szokták a növekedő városok népességét növelni, a városok a vidékbeli és a környékbeli lakosságból tápálkoznak, és természetszerűleg a lakosság növekedésével ott a horvát lakosság is növekedik. Ezt nem lehet elősegiteni, és azt hiszem nem segiti elő senki, nem is gátolhatja meg senki; ez magától történik, hacsak valami kinai falat nem akarnánk felépiteni és nem engedni be azokat, a kik oda kivánkoznak. (ügy van ! jobbról.) Ez pedig lehetetlen; ezt nem kivánja senki. A mennyire én tudom, nem is mozditotta elő ezen mozgalmat senki sem, hiszen nem volt abban a helyzetben, sőt nem volt meg az akarat sem rá. Hiszen Fiúménak kormányzata mindig olyan kézben volt, a mely bizonyára mindig ment volt attól, hogy a maga részéről ilyen tendencziákat elősegitett volna. De nemcsak azon férfiak, a kik a magyar kormány nevében ottan hivatásukat végezték, hanem főképen a városi közigazgatás elemei azok, a kik e tekintetben talán a leghatékonyabban működhetnének, a kikről azonban szintén azt lehet mondani, hogy az egész legutóbbi 45 év alatt nem volt reá eset, hogy Fiúménak kormányzata, illetőleg városi ügyeinek intézése más kezekben lett volna, mint az ottani olasz többség kezében, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) a mely igen messze ment abban az irányban, hogy az ő érdekeinek ál*