Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

322 131. országos ülés 1911 márczíus 36-án, csütörtökön. fiumei-e vagy horvát-e — a mint ők ezt egymással szembe helyezik — nem lett volna nap-nap mellett diskusszió tárgya, nem lett volna sajtókampány alapja és nem lett volna a választási kampány tengelye. Gr. Wickenburg Márk: Ezzel agitáltak el• lene ! Azért még nem biztos, hogy ugy van ! Gr. Batthyány Tivadar: Némi alapja volt, s ha e tekintetben igen t. barátom aggódik, ajánlom, olvassa el dr. Groszicsnak is Dumicsicsnak a választási kampány során tett deklaráczióit, melyek szerint, a mikor Vio Antal képviselő ur a városnál szolgált s ott faggatták politikai hitvallása tekintetében, előttük miképen nyilatkozott. Egészen alaptalan nem volt ennek a kérdésnek a felvetése, ezt talán már gróf Wickenburg Márk t. képviselő ur is el fogja ismerni; de ha előzetesen alaptalan lett is volna e kérdés felvetése, az a tény, hogy már Susákon is és Fiúméban is a horvátság dr. Vio Antal győzelmében az ő győzelmét ünnepelte, egymagában mutatja, hogy az igen t. kormány — eltekintve a személyiségtől, a kit tisztelek — helytelen utón jár és helytelen irányban vezeti az egész fiumei politikát, a mikor ilyen horvát allűrökkel kezd dolgozni. (Ugy van! Ügy van I a szélsőbaloldalon.) De mondom, ezek mind kisebb jelentőségű dolgok azzal szemben, a mit egyházi téren látunk. Gróf Apponyi Albert t. barátom épen előbb, a t. ház egyhangú lelkesedése közepette elmondott felszólalásában utalt arra, hogy az előző kormány idejében a fiumei egyházi kérdés már úgyszólván rendezve volt s csak az utolsó hozzájárulásra volt szükség. A midőn a pénzügyi bizottságban az igen t. ministerelnök urat figyelmeztettük az egyházi kérdésre, olyan nyilatkozatot tett, hogy ő egyáltalában nem tudja, hogy ilyen fiumei egyházi függő kérdés is van. ö erről nem tudott semmit. Azt hiszem, most már tudni fogja a t. ministerelnök ur, hogy Fiúméban a horvát agitácziónak legerősebb exponense épen az a tény, hogy Fiumét és különösen az alközségeket elárasztják horvát papokkal, a kik nemcsak az istentiszteleteket végzik, nemcsak a polgárság lelki igényeit elégitik ki . . . Mártonffy Márton : Istenkáromlást végeznek ! Gr. Batthyány Tivadar: Kérem, ne tessék ilyen naiv dolgokat mondani. Itt nem választásokról, hanem arról van szó, hogy az oda hozott katholikus horvát papság Fiume polgársága között az elhorvátositást a legnagyobb mértékben és vallási és papi állásának egész tekintélyével erőszakolja és viszi odáig, hogy legutóbb például Cossalában már egészen nyiltan horvát jelszó alatt folyt a választás, holott ha valaki 10—15 évvel ezelőtt a fiumei alközségben horvát dolgokról beszélt volna, kiverték volna, a minthogy például tőlem mint fiumei képviselőjelölttől sohasem kívánták a választók, hogy akárcsak egy szót is horvátul szóljak hozzájuk, mert magyaroknak tartották magukat. Ma az egyházi agitáczió folytán ott vagyunk. hog}

r az alközségek egy részében, különösen Cossalában a horvátositás már annyira ment, hogy az emberek nyiltan horvát jelszavak alatt dolgoznak. A midőn ezeket látjuk Fiúméban, a midőn — és ez szoros kapcsolatban áll — látjuk azt, hogy a zágrábi horvát egyházmegye, a mely alá közvetve Fiume is tartozik, a horvátositást a Muraközben is a legvégsőkig viszi, annyira, hogy már ugy járnak el a papnevelő intézetben, hogy ott a magyar fiatal embereket, kik a papi pályára készülnek, be nem eresztik, illetőleg kimarják, tűrhetetlenné teszik helyzetüket, csakhogy magyar succrescentia a zágrábi főegyházmegyében ne képződhessék, és azután azon a czimen, hogy nincs magyar papjuk, elárasztják a Muraközt horvát papokkal, kik magyarellenes és horvát propagandát csinálnak a nép között; midőn ezt látjuk egyrészt a Muraközben, másrészt Fiume területén, akkor elvárhatjuk, megkövetelhetjük attól a kormánytól, mely a felsőbb körök teljes bizalmát birja, hogy ott először rendet csináljon és Fiumét a legsürgősebben mentesítse a horvát propaganda alól és ne támogasson semmi olyan politikát, mely Fiúméban a horvát irányzatnak kedvez, másodszor függetlenítse Fiumét a zenggi püspökségtől, a mit annál könnyebben megtehet, mert Fiume sohasem volt. . . Kenedi Géza: A koaliczió miért nem tette ? Gr. Batthyány Tivadar: Ezt épen most méltóztatott hallanai gróf Apponyi Alberttől, Ebben az egy esetben, tisztelt Kenedi barátom, nem jó a koaliczióra kenni a kérdést, mert gróf Apponyi Albert mint kultuszminiszter elkészítette a dolgot, s dűlőre csak azért nem juttatta, mert megbukott a koaliczió. Kész elaborátumra találnak, méltóztassék a megszakított fonalat felvenni és hat hónapon belül azt a befolyást, melylyel az önök kormánya Bécsben bir, melylyel a koaliczió abszolúte nem rendelkezett és azt a barátságot, a melylyel önök iránt gróf Aehrenthal viseltetik, kihasználni, s akkor Fiúménak függetlenítése a zenggi püspökségtől igen könnyen keresztülvihető. Fiúménak egészen mellékes, hogy önálló püspökséget csinálnak-e Fiúméban vagy magyar püspökség alá helyezik-e, mert semmiféle szeparatisztikus törekvéseket nem folytat, csak azt akarja, hogy az egyházi téren őket a horvátositásnak ki ne szolgáltassák. Ezeket kívántam felemlítem. Végül még csak egyet legyen szabad elmondani. Utalva arra a kis differencziára, mely látszólag gróf Apponyi Albert és Polónyi Dezső képviselőtársaim között a dinasztikus politika kérdése körül felmerült, én azt hiszem, hogy itt az az eset állott elő, hogy mind a két félnek igaza van. Gróf Apponyi Albertnek igaza van akkor, a midőn azt fejtegeti, hogy az igazi, a valódi dinasztikus politika az a politika, a mely egyedül válik a dinasztiának is hasznára, ha a magyar nemzeti állam érdekeit istápolja és mozdítja elő az egész vonalon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezsőnek pedig igaza van abban, hogy az a dinasztikus politika, a melyet a dinasztia József császár idejében, melyet a Bach-korszak