Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

13Í. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 3Í9 Szterényi József t. képviselőtársunkhoz volt adresszálva. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Már pedig ne vegye rossz néven gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, de azt hiszem, hogy az egész ország függetlenségi érzelmű polgárainak, mondjuk, azt az igazságos véleményét tolmácsollom, hogy soha politikai szempontból gróf Apponyi Albertet Szterényi Józseffel egyszerre vagy egy napon is említeni nem lehet, sem nem szabad. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Szterényi József: Nagyon kedves! Hálás vagyok. (Mozgás. Elnök csenget.) Polónyi Dzeső: Azt hiszem, hogy nem vétek a közhangulat ellen, sőt egyenesen annak véleményét tolmácsolom, midőn ilyen kijelentést teszek. Befejezem tehát szavaimat azzal, hogy mélyen sajnálom, miszerint az igen t. képviselő ur épen az én kis személyemet tüntette ki azzal, hogy velem egy ilyen nyilván félreértésből keletkezett helyzetből folyólag polémiába szállt, őszintén megvallva, sokkal jobban szerettem volna, ha gróf Apponyi Albert nagy talentumával és szónoki képességével inkább arra válaszolt volna meg, a mit a t. ministerelnök ur mondott, hogy t. i. az a koalicziós kormány mocsárba vitte a horvátországi helyzetet. (Mozgás.) Elnök : Ki következik szólásra ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Sem módom, sem jogczimem arra, hogy a most elhangzott vitának horvát vonatkozásaira, a mennyiben azok nem állanak szoros összefüggésben a fiumei kérdéssel, kiterjeszkedjem.. . (Mozgás. Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar:... bár igaza van Polónyi Dezső előttem szólott igen t. barátomnak abban, hogy érdemes lenne az igen t. ministerelnök urnak a tegnapi ülésen el mondott azon megjegyzésével kissé behatóbban foglalkozni, a mely szerint az utolsó években a horvát-kérdést mocsárba hozta az előző kormányzat. Különben ha ez tényleg igy áll és ha ez a koalicziós kormányzat idejére vonatkozott, akkor ott ül a ministerelnök ur háta megett Návay Lajos igen t. képviselőtársam (Éljenzés a jobboldalon.) a többivel együtt. (Éljenzés jobbfelől.) a kik a koaliczióban résztvettek és igen tekintélyes szerepet is vittek. Am tisztázzák az urak addig is, mig módunkban lesz itt a házban nyíltan tisztázni, egymás között a kérdést és magyarázza meg Návay Lajos t. képviselőtársam, hogy nem igaz az, hogy a koaliczió vitte mocsárba a horvát-kérdést. . . Hencz Károly : Nem igaz, mert csak a függetlenségi urak vitték bele Polónyi Gézával az élükön ! ( Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: ...és magyarázza meg neki azt, hogy azok, a mik Horvátországban történnek, természetes következményei annak a 20 éves erőszakos és törvénytelen rezsimnek, a melyet gróf Khuen-Héderváry Károly folytatott Horvátországban. (Elénk ellenmondások és derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök." A t. képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur a ház engedélyét kérte ahhoz, hogy az itt szóban lévő tételen túlterjeszkedve a horvát kérdésről beszélhessen. A t. képviselő' ur ezt nem kérte . .. Gr. Batthyány Tivadar: Nem is akarom. Megmondtam, hogy nem kérem ! Elnök: Kérem tehát a t. képviselő urat. hogy szíveskedjék a szőnyegen forgó tételhez szólni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Előre megmondtam, hogy nem kérek erre a háztól engedélyt, de legyenek nyugodtak, t. képviselőtársaim, lesz még alkalmam arra, hogy ebben a kérdésben felszólaljak. (Felkiáltások jobbfelől: Nekünk is !) Áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a fiumei kérdés némi megvilágítására. B tekintetben előttem szólott két igen t. képviselőtársam, mondhatom, nagyon megkönnyíti helyzetemet és ezért is csak a lehető rövidséggel fogok a kérdéshoz hozzászólni. (Halljuk !) Elsősorban kénytelen vagyok az igen t. ministerelnök úrral szemben egy adósságomat leróni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn néhány hónappal ezelőtt a fiumei kérdést itt a házban és a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, akkor itt a házban, a midőn szemére vetettük a ministerelnök urnak, hogy Fiúménak az autonómiáját és jogos érzelmeit megsértette a fiumei kormányzó azáltal, hogy eltérve az elődöknek állandó praxisától, nem ment el a rappresentanzába magát installáltaim, akkor a ministerelnök ur az ő szokott szellemességével azt mondotta, hogy hogyan mehetett volna el a kormányzó magát installáltaim, a midőn oda meg sem hivták, már pedig a kit meg nem hivnak, az oda el sem mehet. Ezzel szemben én emlékeztetem az igen t. ministerelnök urat és van szerencsém előterjeszteni, hogy 1867-től, illetőleg 70-től kezdve mind a mai napig a fiumei kormányzó installácziója akként történt, a mint azt én elmondottam, t. i., hogy egyetlen egy kormányzó sem várta meg azt, hogy a rappresentanza őt meghívja, nem is tehette, mert hogyha tiszteletben akarta tartani Fiume autonóm jogait, egyszerűen hivatalból, vagy maga, vagy helyettese utján közölni kellett volna a rappresentanzával, hogy Fiumébe mely napon fog érkezni, s felkéri a városi polgármestert, hogy a rappresentanzát hívja össze oly czélból, hogy ő ott magát installáltathassa. Nem fogom valamennyi ilyen hivatalos átiratot felolvasni; kezeim között vannak gróf Szapáry Gézának, gróf Zichy Ágostnak, báró Rosner Ervinnek és gróf Batthyány Lajosnak az installácziójára vonatkozó átiratok. Csekély változtatással ezek az átiratok a következőkép hangzanak (olvassa) : »IUustrissimo Signore ! Mi pregio di partecipare a Vossignoria Illustrissima, che il mio arrivo in Fiume segiurá il 10 aprile a. c. allé