Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

320 131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. ora 11 a. m. col treno ferroviario proveniente da S. Péter. Interesso quindi Vossignoria di convocare per il giorno medesimo allé ora 12 m. una seduta deli Inelita Rappresentanza Municipale e disporre 1' oportuno per la mia installazione«. -'- '^ Vagyis a kormányzó értesiti hivatalosan a polgármestert, hogy ekkor és ekkor érkezik Fiumébe és hivatalból kéri fel a polgármestert, hogy hívjon egybe egy megállapított napra rappresentanza-ülést, hogy ő ott magát installáltathassa. Az összes kormányzóknak installáoziójára vonatkozó megfelelő meghivók a kezem között vannak, ezekből meggyőződhetik a ministerelnök ur arról, hogy ismét, mint már annyiszor ilyen kérdésekben, tévedni méltóztatott, a mennyiben igenis 1870-től kezdve mindenkor maga a fiumei kormányzó kezdeményezte és kérte, hogy a város gyűlést tartson, hogy ő ott magát installáltathassa. Midőn tehát a jelenlegi kormányzó máskép járt el ebben a kérdésben, a midőn a ministerelnök ur szerint arra várt, hogy őt meghívják, a maga félhivatalos nyilatkozata szerint pedig azért, mert ő attól tartott, hogy a rappresentanza őt nem fogja szívélyesen fogadni, eltérve az előző évtizedes szokástól és attól a tradicziótól, a mely irott törvény hiányában százszoros lelkiismerettel volna betartandó, igen is, az igen t. fiumei kormányzó ur legalább is brüszkirozta, megsértette Fiume lakosságának autonómiája iránti érzelmeit akkor, a midőn az instál] ácziónál mellőzte a rappresentanzát. \M Kötelességem volt ezt felemlíteni s most már csak egészen röviden rátérek arra, a mit előttem szólott, t. képviselőtársaim, különösen pedig Polónyi Dezső t. barátom, konkrét adatok felsorolásával is kifejtettek, hogy Fiúméban tervszerüleg egy olyan politikai irányzatot követnek, a mely egyszerűen Fiume olasz nyelvű, de határozottan magyar érzelmű lakosságának elnyomásával, félretolásával a horvát elemeknek mindinkább való előtérbe tolását és érvényesülését idézi elő, a mi végelemzésben oda kell, hogy vezessen — a mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam itt kifejtette — hogy igenis Fiúméval is ugyanazt a rendszert követik, a melyet követtek Dalmácziával. En élénken emlékszem, hogy a midőn mint fiatal tengerésztiszt Dalmácziában jártam, az összes dalmát városok még mind olaszok voltak, nyelvükben, adminisztrácziójukban és érzelmükben. Azzal a rendszeres politikával azonban, a melylyel ott is áUandóan üldözték, állandóan kompromittálni igyekeztek felfelé és lefelé az olasz elemet, az olasz elemben örökké irredentistákat, az olasz királyság felé tendáló elemeket láttak, az osztrák kormányzati rezsim e tervszerű eljárásával félretolta az intelligens, kultúrában magas nivón álló olasz elemet és elszlávositotta Dalmácziát. Ugyanazon az utón haladnak az igen t. urak ; sajnos, a mostani ministerelnök ur és kormányzatának működése alatt rohamlépésekben haladnak ugyanezen irányban, az elhorvátositás irányában. (Derültség jobbfdől.) Csodálom, hogy igen t. barátom e felett nevet, nagyon csodálom, mert vannak tények, a melyeket sem nevetéssel, sem mással meg nem történtekké tenni nem lehet. Higyje el nekem az én t. barátom, hogy igen nehezemre esik, hogy épen a jelenlegi fiumei kormányzóval, az ő politikájával szemben kell állást foglalnom, hiszen évtizedes relácziók kötnek engem hozzá, de akkor, a mikor helytelen utón jár ilyen országos érdekű kérdésben, — nagyon sajnálom — de megmondom mindenkinek a magam véleményét. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Igen furcsa eljárást követnek az urak egyáltalában Fiúméval szemben. Gróf Apponyi Albert is utalt előbb arra, hogy a mikor a pénzügyi bízott ságban ezt a kérdést szóba hoztuk, a ministerelnök ur azt mondta, hogy neki abszolúte semmi tervei és szándékai Fiúméval nincsenek. Ezzel szemben a fiumei kormányzó ur, a mikor iiutalláczió helyett egyszerűen fogadta az állami tisztviselői kart, egy beszédben nyíltan proklamálta a háborút, kijelentette, hogy a küzdelmet felveszi és még hozzátette azt a szerencsétlen, ilyen állásban soha meg nem engedhető kijelentést is, hogy nem ugy, mint az előbb történt, nem ugy, hogy majd esetleg békével lehet ezt a kérdést megoldani, hanem, hogy igenis itt az egyik félnek le kell törnie. Már most minthogy az egyik fél a fiumei kormányzó személyében a magyar államhatalom, a másik fél psdig a város olasz ajkú lakosságának nagy részét képviselő . . . (Ellenmondás jóbbfélől.) Bocsánatot kérek, ez igy van, ezt megmatatták a mostani választások is, mert a mostani választás knál a legkevesebb, a ki a t. munkapárti jelöltre szavazott, volt az olasz ajkú elem, hanem ezek a szavazatok hivatalos szavazatok, a kormányzattól függő szavazatok, magyar és nem magyar szavazatok voltak s azon kivül ozavaztak a horvátok. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Nam szavaztak ! Rezervában voltak ! Gr. Batthyány Tivadar: Kik ? (Felkiáltások jobbfelöl: A horvátok !) Igen, a horvátok ? Vagyok bátor mindjárt bemutatni a t. háznak a »Riecki List«-nek és a »Hrvatsko Pravo«-nak czikkeit, a melyekből azt fogja látni a ministerelnök ur, hogy azon rezervában álló horvátok a mostani fiumei képviselőválasztást horvát győzelemnek tekintik. Ezt a Riecki List »6yőztünk« czimű czikkben irja meg, »győztünk«, ők a horvátok. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A nélkül, hogy szavaztak volna ! Gr. Batthyány Tivadar: Kérem, nem kellett nekik mindnyájuknak szavazni. A t. ministerelnök ur rosszul van informálva. Igen sokan szavaztak, clc kellő óvatossággal azt a taktikát követték, hogy a horvát vezérférfiakat nem szavaztatták h, hogy ne kompromittálják még jobban a dolgot. (Mozgás.) így van, elég jól tudom. Tény az, hogy Maylender kevesebb szavazatot kapott, mint most dr. Vio Antal, pedig az olasz elein Fiúméban csak többet tartott és inkább