Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-131
318 131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. akcziót keresztülvigyen, a melynek nagyon értékelt egyéb poHtikai tényezők ellenállának. Hát, t. képviselőház, ma már tényleg minden horvát kézben van, az egy iskolát kivéve és ezt Magyarország tétlenül, behunyt szemmel, összefont karokkal nem nézheti, (Ugy van I balfelől.) Mindenféle kérdésről megegyezhetünk a mi horvát testvéreinkkel a jó békesség és testvériség biztosítása szempontjából. Egyet azonban ki kell zárnunk mindenkor és ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi nem engedhetjük meg. hogy Fiume, Magyarországnak egyetlen kikötője és a Fiúméhoz vezető közvetlen vasúti összeköttetés valamikor is a magyar állam, az anyaország közvetlen rendelkezése alól kivétessék. (Helyeslés.) És ha ebben megegyezünk, akkor nem lehet olyan politikát követnünk, a mely ezen anyaországhoz való tartozandóságnak összes társadalmi előfeltételeit megsemmisíti és tisztán a fikeziónak országába tereli ezt az összeköttetést. Én egyet látok. (Halljuk! Halljuk!) Hogy Fiume olasz maradjon : ez a magyar, hogy Fiume elhorvátosodjék : ez az összbirodalmi, annak az összbirodalmi politikának érdeke, a mely az olasz irredentizmust látja maga előtt még ott is, a hol az, részint csak nagyon elvétve és részint csak mint az elhorvátositás elleni reakezió jelenik meg és a hol, a geográfiai fekvésénél fogva, egyáltalán nem aktuális és semmiféle gyakorlati jelentőséggel nem bir. (ügy van ! balfelől.) És a mikor azt látom, hogy Fiúméban nem az olasz elemnek fentartására és megerősítésére, hanem a horvátság terjeszkedésére kedvező politika folyik, ez csak egy ujabb jelenség arra, hogy a magyar nemzeti politikát az összbirodalmi politikával való megegyezésnek politikája váltotta fel. És itt van egy nüansz, egy árnyalat, melyben eltérek Polónyi Dezső t. barátomtól, legalább a formula tekintetében, mert én legalább is más nomenklatúrát használnék. (Halljuk! Halljuk!) Ö azt fejtegette tegnap is és ma is, hogy a dinasztikus politika szempontjából indokolt lehet a trialisztikus képződés létesitése. Helyettesítsük ezt a kitételt, hogy »dinasztikus politika« ezzel, hogy »összbirodalmi politika«. (Elénk helyeslés.) Polónyi Dezső: Ugyanaz ! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek,, nemcsak nem ugyanaz, de határozottan annak ellenkezője. Az a szerencsétlen összbirodalmi politika, mely a magyar nemzeti egység és önállóság letörésére iparkodott, volt mindazoknak a veszélyeknek és katasztrófáknak kútforrása, melyek a dinasztiát koronként fenyegették, mig a helyes és belátó dinasztikus politika nem lehet más, mint a magyar állam egységének és önállóságának, ennek az egyetlenegy organikus erőnek fentartása és megszilárdítása. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés és éljenzés.) Ennek folytán én azt hiszem, t. barátom is elfogadja azt a módosítást, ha én azt mondom, hogy lehet ez összbirodalmi politika, lehet a dinasztikus politika azon aberráczióba beleillő • poütika, a melylyel évszázadokon át magának a dinasztiának kárára sokszor találkoztunk, de semmiesetre sem dinasztikus politika, (Igaz! Ugy van!) mert dinasztikus politika az én meggyőződésem szerint más, mint magyar nemzeti politika, mint a magyar nemzet egységének az önállóságának fentartására irányuló politika nem lehet. (Általános helyeslés és éljenzés.) Ha ebben szerencsésen mindnyájan egyetértünk, akkor méltóztassanak ebből a tételből a konzekvencziát is levonni, különösen azon a területen, a hol, gondolom, napfénynél is világosabb az, hogy a magyar nemzeti politika Fiume olasz mivoltának fentartását és megerősítését kívánja. Méltóztassanak tehát a politikát erre a czélra irányítani és ne méltóztassanak még csak kaczérkodni se semmiféle pillanatnyi érdekek kedvéért olyan tendencziákkal, melyek Fiúméból is egy horvát várost akarnak csinálni, és ezáltal Magyarország összeköttetését a tengerparttal horvát poütikai alakulattól teszik függővé. Polónyi Dezső: Ugy van! Gr. Apponyi Albert: Mivel én számos jelenségét látom annak, hogy egy ilyen — hogy többet ne mondjak — a horvátositással kaczérkodó politika folyik Fiúméban; mivel egyetlenegy tényét sem látom a kormánynak, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mely ezen a nagyon veszélyeztetett és nagyon kényes területen a helyes magyar nemzeti politika érvényesítésének nyomait mutatná, én sem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek a kormánynak ezt a tételt megszavazhassam. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Polónyi Dezső képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kivan szólani. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem értettük félre !) Polónyi Dezső: T. ház! Teljes mértékben átérzem azt a nehéz helyzetet, a melyben vagyok, és kérem is a t. ház szíves elnézését, ha rövid felszólalásommal zavarom azt a mondhatnám, eddig még nem tapasztalt ünnepélyes hangulatot, a melyet gróf Apponyi Albert szavai idéztek itt elő. Lehetetlenség azonban, épen ezen helyes és megfelelő módon folytatandó poütika szempontjából, állami életünk egyes olyan jelenségeire nem utalnom, a melyeknek felemütését igazságérzetem teszi kötelességemmé. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Teszem mindezt félreértett szavaim értelmének rövid helyreigazítása czimén. Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak személye iránt is oly nagyfokú tisztelettel viseltetem, az ő nagy ideálizmusát oly sokra becsülöm, hogy csak kétszeresen kellemetlen a helyzetem akkor, midőn vele némileg polémiába vagyok kénytelen bocsátkozni. Ha azonban t. képviselőtársam jól megnézte volna a naplót, láthatta volna, hogy megjegyzésem egyáltalában nem vonatkozhatott ő reá, hanem az — nyilván valamely integető mozgás hatása alatt — egyenesen
