Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 315 Stediona, a Mercur-bank, a Consovzio Fiumano d'anticipazioni utb. pénzintézet, egymásután, rövid idő alatt keletkezett. Ugyancsak ez idő alatt látjuk az olasz pénzintézeteknek elhorvátositását is. A 70-es években alapított Néptakarékpénztár pl. teljesen horvát kézre került. A Banca Fiumana pedig, a mely szintén olasz alapítás volt, majdnem teljesen horvát kezekbe került. Nem akarok különben e tárgynál hosszasan időzni, de méltóztassék megengedni* hogy néhány főbb pontot emeljek ki a horvát Küstenländische Bank működéséről.E tisztán horvát intézet 1900-ban 500.000 K. alaptőkével, 1,469.000 K. betéttel dolgozott, az adósok tárczája ekkor kitett 843.483 koronát. A többi adatokat elhagyom. 1909-ben már egy millióra emelte alaptőkéjét, betét volt 5,977.000 K majdnem 6 millió ; a váltótárcza felment 2,934.000 K-ra, adós volt a kilenoz év előtti 843.000 K-val szemben 8,845.000 K. Méltóztatnak látni, hogy néhány év leforgása alatt tízszeresére emelkedett az adósok tartozásának összege ezen egy horvát intézet keretében. Az is egy igen jellegzetes dolog, hogy pl. a Cassa di risparmio popolare, mely 1873-ban teljesen olasz alapítván}

7 volt, másfél évvel ezelőtt került horvát kézbe, az első horvát takarékpénztár vette át és most mint annak intézménye szerepel. Ez a bank, mely a régi időben 120.000 K alaptőkével dolgozott és a melyiknek akkor két milliót meghaladó betétje volt, főleg jelzálogkölcsönökkel kezdett operálni és míg a régi másfél év előtti állapotban is mindössze 491.000 K jelzálogkölcsönt adott ki, másfél esztendő után jelzálogkölcsön tárczája egy millió koronával szerepel. Ilyen rövid idő alatt több mint 500.000 K-val több jelzálogkölcsönt helyezett el. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezekhez a jelenségekhez még a következőket fűzzem hozzá. Ezek a bankok a kisipart és a kiskereskedelmet teljes hatalmuk alatt tartják. Maga az ipar és a kereskedelem önmagábanvéve is következőképen alakul. Számbaveszek mindent, még a nagyobb intézményeket is. Kezdjük az állami m. kir. dohánygyárral. Ott már 50%-a a munkásságnak horvát, a másik része részben olasz, részben magyar. A vasútnál 50-szer annyi horvát munkás van, mint olasz. A posta- és távirdánál, a tengerészeti hatóságnál és a kikötői hivatalnál több mint tízszer annyi a horvát, mint az olasz. Az 50 révkalauz közül van 8 olasz, a többi horvát. A pénzügyőrségnél van néhány magyar és talán egy-két olasz, a többi mind kivétel nélkül horvát. Az Ungaro Croatának majdnem összes részvényei horvát kezekben vannak, személyzetének pedig 75%-a magyarországi horvát, 19%-a ausztriai horvát, 5%-a olasz és 1%-a magyar. Talán helyénvaló lesz itt egy perezre megállani, mert valóban elszomorító jelenségeket .észlelhetünk akkor, ha valamelyikünknek véletlenül Fiuméből az u. n. Ungaro Croatán kell valahová elutazni. Egy teremtett lélek nem tud magyarul felvilágosítást adni a hajón és kénytelen az ember saját országabeli intézménynél, mely a magyar államtól szubveneziót huz, kezdve a hajókapitánytól le az utolsó fűtőig vagy horvát nyelven, vagy valami véletlenül ismert más — például franczia vagy angol nyelven beszélni. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbalóldalon.) Szégyenletes állapotok ezek és nem tudom megérteni, hogy egy nemzet, a mely valamit ad önbecsülésére, miként tud ilyesmiket megengedni és . ilyen intézményeket fentartani. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Folytatom előbb megkezdett adataim felsorolását. (Halljuk! Halljuk!) A bőripar, a fakereskedelem, a liszt- és gabonakereskedelem 65%-a a húsiparnak pedig már 95%-a horvát kezekben van. Itt vannak az ügyvédek, 20 közül 11a horvát. Az orvosok közül 35-ből 16 a horvát. Az ingatlanoknak a tulajdona az utolsó évtizedben — még nem állnak rendelkezésemre a pontos statisztikai adatok — de igy nagyjából is meghatározhatólag kétségtelenül igen nagy mértékben szaporodott a horvátok javára. Van azután még egy másik fontos poziczió és ez a katonaság kérdése. Egy ilyen kisvárosban jól tudjuk, hogy milyen nagy társadalmi hatással van a katonaság nyelvének a kérdése. Lenn van 79 darab magyar honvédbaka. Ezzel szemben ott találjuk a hires Jellasics-ezredet, a melynek legénysége teljesen és tisztán horvát. Micsoda politika ez ? Ha mi tisztességes és a jövő szempontjából becsületes politikát akarunk űzni, hát nem tud-e a magyar kormány egy jóravaló somogyi bakaezredet oda leküldeni ? Hiszen ezzel a ténynyel magával az az 50—60 család, a mely a tisztek révén odajön, egymaga egy társadalmi vonzóerőt képez és nagy befolyással van a többi népesség gondolkodásának irányítására, (ügy van ! balfelöl.) Ma pedig a Jellasics-ezred katonái horvát nótákat dúdolva sétálnak a korzón. Az odavaló tisztek is nemcsak állandóan horvátul beszélnek, hanem a csitaonicába is be vannak irva, állandóan ott járnak, az agitáczionális bizottsággal érintkeznek és politikai működést is folytatnak. Ilyen állapotok mellett nem vagyok képes józan észszel megérteni, hogyan lehet olyan politikát folytatni, a minőt a t. kormány a mostani kormányzóval ott inaugurált. Én azt látom, hogy Fiume városa évszázados élet-halálküzdelmet folytat a vele szemben erősebb szlávsággal. Mindmostanáig kibírták, kitartottak becsülettel és hűséggel régi áUapotuk mellett, azonban már sokáig ezt tovább nem bírhatják, nem pedig egyszerűen azért, mert a kormány a kormányzó révén nemcsak nem támogatja őket semmiben sem, de sőt ellenkezőleg, autonómiájuknak napról-napra való nyirbálásával és nyesdeklésével.. . Gr. Batthyány Tivadar: ügy van.! Polónyi Dezső: ... mind gyengébbekké és gyengébbekké teszi őket, ugy hogy ma már igazán nem kell egyéb, mint autonómiájuknak egy kis részébe még belenyisszantani' és az előbb emíi tett neptuni folyamat végeredményekép megfog40*