Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

314 131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. T. ház ! Fiúméban a világi papság teljesen és tisztán horvát. Tizenegy világi pap van, a kik közül a legtöbb egyáltalán beszélni sem tud máskép, mint horvátul. Állandóan az u. n. ó-szláv (glogoht) liturgiával dolgoznak, horvát prédikácziót tartanak, úgyannyira, hogy ha az olasz autonóm polgárság egy-egy ünnepi napon prédikácziót akar hallgatni, kénytelen Olaszországból hozatni papot. Van ugyan néhány magyar pap, a ki Budapesten végzett, gondolom, öten vannak; ezek azonban állami iskolákban tanárok és ott a hitoktatást látják el. E mellett a világi papság mellett dolgozik a kapuczinusoknak a zárdája, kik egy kolostort tartanak fenn, hol a régibb időben csupa olasz kapuczinus atya dolgozott, mig ma a 25 közül már csak három olasz. Ezek egy nyomdát is állítottak fel, igen nagy költséggel, melyben állandóan jelennek meg agitáczionális röpiratok és pedig mindig pánhorvát szellemű politikai tartalmú röpiratok. T. ház ! Maga a fiumei plébániahivatal rendszeresen és következetesen horvátositja el az olasz polgárok neveit és ezen a réven közforgalomba kerülnek az elhorvátositott olasz nevek. A fiumei autonóm olasz lakosság többszörösen tiltakozott már ugy az u. n. glogolit-liturgia alkalmazása, mint ezen itt felsorolt egyéb tényekkel szemben, azonban mind hiába. A papság — elég helytelenül — szabadon folytathat a vallás czégére alatt nemzetiségi izgatást, a minek a főoka az, hogy ma is a zenggi püspökség hatósága alá tartoznak, mely köztudomásúlag egy kis horvát mezőváros és a pánhorvátoknak egyik főfészke s a melynek a szemináriumából kerül ki a pánszláv és pánhorvát izgató papok legnagyobb része. Annak idején szóba került volt Fiúménak régi kívánsága és illetve törvényre alapított joga, a külön püspökségnek a felállítása. Ferencz császárnak egy régi, 1821 október 31-én kelt rendelete már felállítani rendelte a fiumei püspökséget. Ez a napóleoni illyr királyság megszűnése okából bizonyos politikai okok következtében nem valósult ugyan meg, de Fiume nem szűnt meg követelni állandóan épen ilyen politikai czélok hatása alatt is a külön püspökség felállítását. A koalicziós kormány idejében történt, hogy a zenggi püspökség épen megüresedett és Fiume ismét emlékirattal fordult a kormányhoz, kifejtvén, hogy ugy társadalmi, mint kulturális és vallási szempontból ma nagy szükség volna ezen püspökség felállítására, sőt a fiumei rapprezentanza megbízásából egy küldöttség is ment Rómába, hol Merry del Váltói azt a határozott Ígéretet nyerték, hogy a mennyiben a kormányelőterjesztés erre vonatkozólag megérkezik, 15 nap alatt kedvezően rendezve lesz a kérdés. Tudomásom szerint a kérdés a ministertanácson is keresztülment, és pedig a legkedvezőbb alkalommal, t. i. sede vacante, a mikor legkönnyebb lett volna azt a kérdést mások sérelme nélkül is elintézni. Sőt ugy tudom, hogy a személy kérdésében is már voltak kombinácziók. Mindezek ellenére azt kellett látnunk, hogy a kormányváltozás bekövetkezett, ismét betöltötték a zenggi püspöki széket, a fiumeit nem állították fel és most természetesen képzelhetjük, hogy milyen viszonyok maradtak ott tovább, és ez a zenggi püspök milyen áldásos működést fejthet ki kulturális téren Fiume elhorvátositása terén. T. ház ! Ezt a kérdést elhagyom és méltóztassék megengedni, hogy folytassam adataim felsorolását. A fiumei kórházban 28 ápoló-nővér van; mind a 28 horvát. A horvát párt fiúméban egy agitáczionális bizottságot alkotott, mely állandóan működik, és pedig pénzsegélyekkel, agitácziókkal, gyűlésekkel, társadalmi szervezésekkel, sőt röpiratokkal is. Időszakonként kiadják a »Svojk Svom« czimű röpiratot, melynek semmi egyéb czélja nincsen, mint az, hogy felsorolja s ajánlja a horvát czégeket, a horvát iparosokat és megnevezi azokat az olasz iparos- és kereskedőczégeket, a melyeket bojkottálni kell. Én ezeket a jelenségeket nem kívánom most részletes megvitatás tárgyává tenni, csak mint adatokat sorolom fel. Itt van a horvát kaszinó Fiúméban, a Citaonica, a mely igen erős, lüktető életben nagy működést fejt ki, kulturális czélokra gyűjtéseket rendez, állandóan együtt tartja tagjait. Hogy egyebet ne említsek, szóba került egyszer egy Fiúméban felállítandó horvát népiskola ügye; rövid idő alatt százezer koronát meghaladó összeget gyűjtöttek erre akként, hogy pl. egy hirtelen rendezett tánczmultságnak is 13.000 korona tiszta haszna volt. Méltóztatik látni már ebből is, hogy mily erős érzéssel dolgoznak ott az emberek, a kik sem anyagi áldozatot, sem egyéb fáradságot nem kiméivé, ily erős társadalmi akcziót tudnak kifejteni. Nézetem szerint igen fontos jelenség az is, hogy bizonyos meghatározott helyen miként alakulnak a gazdasági viszonyok. A gazdasági életnek irányítása ma nagyrészt a pénzintézetek kezén van, az összes gazdasági tényezők érdekszálai ott összpontosulnak és igy természetes, hogy a pénzintézetek a kulturális és a gazdasági élet egész folyamatára a legerősebb hatással bírnak. A 70-es években Fiúméban még horvát pénzintézet nem volt. Mindössze három olasz bank volt ott és csak később, a 90-es években, alakult néhány magyar bank, de már ekkor elkezdődött a horvátositás ezen a téren is. A Susákon létezett Küstenländische Bank Fiúméban fiókot létesített. Majd később leszek bátor rámutatni, hogy rövid idő alatt mily ügyforgalmat és mily pénzforgalmat tudott ez a bank csinálni. Ugyancsak akkor kezdődött meg a Fiumei Néptakarékpénztárnak, a mely eleinte teljesen olasz volt, elhorvátositása. 1900 után gomba módra látjuk szaporodni a horvát pénzintézeteket. Egész csomó nagytőkéjű intézetet alapítottak ; a Fiumaner Volksbank, az Első horvát takarékpénztár, a Horvát agrárbank, a Susákon alapított két horvát bank fiókja, a Hrvatska