Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-118

118. országos ülés 19li márczias 9-én, csütörtökön. 23 nemzeti gondolattól, hogy a hazafiság gondolata vezérelje a hadsereget küzdelmeiben, harczaiban, mert e nélkül minden hadsereg leszáll a zsoldos seregek nívójára, a hol emberek vagy kenyérkeresetből, vagy kényszerből, de nem lelkesedésből, nem hazafiságból, nem meggyőződésből, nem egy nagy ideális czélért, saját nemzetük nagyságának biztosítása czéljából szolgálnak és harczolnak. Én tehát csatlakozva azokhoz, a miket előttem szólott képviselőtársaim, különösen Bakonyi Samu t. barátom tegnap itt elmondott, már ezen szempontból, védelmi szempontból, a nemzet nagy érdekei és a dinasztia érdekei szempontjából is, meggyőződve arról, hogy a nemzeti gondolatot és érzületet még az 1867 : XII. t.-czikkben lefektetett paritás elvéig sem vagyunk képesek keresztül vinni, igenis a leghatározottabban vallom, hogy Magyarország, a monarchia és a dinasztia érdekében állana a hadsereget minél előbb nemzeti alapon önállóan szervezni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magától értetődik, hogy a midőn ezen elvi állásponton vagyok, a midőn kötelességemnek tartom ebben az irányban szerény tehetségemmel ezt a gondolatot, ezt a törekvést éleszteni, ébren tartani, ennek propagandát csinálni, a midőn a jövő nagy reményeinek dolgozom, hogy akkor számitok a ma realitásával, számitok azzal is, a mit a mai viszonyok között tenni kell és tenni lehet, számitok azokkal a tényezőkkel és körülményekkel, a melyekkel ma ezt a hadsereg-kérdést egyáltalában valamikép a nemzet szempontjából, a nem;:, .i érdekéből előbbrevinni lehet. S itt azután át kell térnem az u. n. nemzeti követelmények kérdésére, az 1876 : XII. t.-czikkbon lefektetett, de soha az életben keresztül nem vili. u. n. paritás ügyére is. (Halljuk ! Halljuk ! a széhőbaloldalon.) Itt emlékeztetem elsősorban a t, házat ar;a, hogy a legutóbbi viták során gyakrabban hallottuk azt a szemrehányást, sőt ha nem is szemrehányólag, Hoffmann Hugó altábornagy ur is felemlítette a delegáczióban, hogy a koalicziós kormány kikapcsolta a katonai kérdéseket, s igy természetesen a nemzeti irányú fejlődés sem volt lehetséges, mert hiszen a koaliczió kikapcsolta ezeket a kérdéseket és a választói jogot fogadta el priusként, s ezzel szemben épen a hadügyminister képviselője utalt arra, hogy most megváltozott a helyzet annyiban, a mennyiben az igen t. többség ismét bekapcsolta a katonai kérdéseket. A választások során ez tényleg igy volt, a mennyiben az igen t. többség programmjába felvette, habár csak egészen általános nyilatkozatokkal, azt, hogy a hadsereg fejlesztése is szükséges ; annál határozottabb formában méltóztatott azonban az igen t. többség és kormány az u. n. kilenczes bizottság programmjának még meg nem valósított részeit szorgalmazni és sürgetni. Ez egy kormányzati programm volt, ezzel tehát le kell számolnunk és nekünk nincsen jogunk a kormány összességétől a nemzeti követelmények terén ma többet kívánni, mint azt, a mit a választásoknál beígértek. Határozottan jogunk van azt kívánni és biztosítani, hogy legalább e téren ne méltóztassék ugy eljárni, mint a készfizetésekkel, mert ezeket is jól beígérték a választások előtt és tegnap aztán nagy tapssal méltóztattak megszavazni oly törvényjavaslatot, a melyet czak und pack meg lehet enni, ha benne van a készfizetések felvétele. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én megint az alkotmányosság és parlamentarizmus szempontjából nézem, hogy hogyan áll az a kérdés, hogy a t. kormány a 9-es bizottság programmjára nézve mit vallott, mit valósított meg. Ha nem valósított meg semmit, a mint hogy nem valósított meg semmit mind e mai napig, akkor hogyan áll ez a kérdés ? Én ugy az októberi, novemberi bécsi delegáczióban, mint most a Budapesten megtartott delegáczionális tárgyalások során ismételten kérdést intéztem a közös hadügyminister úrhoz, hogyhát mi van a 9-es bizottsági programmpontokkal ? Tudjuk, hirdetve volt, hogy a közös hadügyminister ur nagy barátja a 9-es bizottsági programmpontok megvalósításának, híve ezeknek, és hogy meg is fogja valósítani. A t. kormány megígérte e programm megvalósítását a képviselőválasztásokon. Ezt annál inkább kötelessége volt megtenni és kötelessége ma keresztülvinni, mert hiszen a többségnek igen tekintélyes, számban és súlyban tekintélyes része a választások előtt néhány hónappal tudvalévőleg az Andrássy féle tervezetek sorári többet kivánt ennél ; a 9-es bizottság programmján túl kívánta még az u. n. századnyelvet. Én ugyan soha tisztában nem voltam, ma sem vagyok tisztában azzal, hogy mi is akart lenni ez a századnyelv, de ugy voltak kegyesek ezt beadni, hogy a 9-es bizottsági programmon túl is akarnak valamit az urak. Természetes tehát, hogy a volt alkotmánypárti és most munkapárti t. képviselő uraknak kétszeresen kötelességük követelni és sürgetni és keresztülvinni, hogy legalább a választások előtt általuk redukált programm keresztül vitessék. Már most, hogyan állunk e kérdéssel ? Egészen a novemberi delegáczióig Magyarországon mindenki azt a felfogást vallotta e kérdésben, hogy a kormány, majd ha a véderőreformot fogja előterjeszteni, ugyanakkor hozza a 9-es bizottság programmjának megvalósítását. Ez volt a közvélemény, a közhit. A választók is ezt hitték, habár nem mondom, hogy csak ezért választották meg az urakat; (Derültség a szélsőbaloldalon.) hanem a választóknak igy lett beállítva. Hiszen szavaztak a t. urakra a készfizetések miatt is. Darvai Fülöp: Régi ráfogás! Elkoptatott ráfogás ! (Mozgás. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Én, t. képviselőtársam, nem azt a készfizetést értem, a mit a választási kasszák gyakoroltak, hanem azt értettem, a melyet méltóztattak most Darvai Eülöp t. képviselőtársam szavazatával együtt eltemetni. Mondom, a nemzetnek ugy állították be a dolgot, és az volt a felfogás egészen múlt évi novemberig