Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-127
212 127. országos ülés ltíií legsanyarubb és a legnyomorultabb helyzetben és épen ezért vándorolnak ki. Lehet, hogy a kormány talán azon a nézeten van, hogy ez a baj nem baj, mert ez helyre van ütve az által, hogy Galicziából 18—20 ezer ember jön be évenként, a mely galicziai zsidók majd e munkásközönségnek a helyét pótolni fogják, megjavítják az ország helyzetét, a magyar államjjolgárságot megszerzik és ezt az országot boldoggá teszik. Hogyha mi ezt a nyilatkozatot figyelembe veszszük, akkor erkölcsi kötelességünk a pénzügyminister urat arra birni, hogy ezt a nyilatkozatot ne ismételje többször, mert ez nem helyénvaló, nem meggyőződésből ered, hanem csak egy meszelátó, nagyító üvegen néző tapogatózás. És most bátor leszek áttérni a költségvetésre magára és itt elsősorban hivatkozom a hadügyi költségvetésre, a hol igen magas emelkedés mutatkozik, mert hiszen maga a pénzügyminister ur mondja, hogy évenként 40—50 millió koronányi összegre van szükség és ezt nem is szükséges egy uj adóztatás czimén megszerezni, mert hiszen a gyufamonopólium és a szeszmonopolium ezt ki fogja adni. Hát engedelmet kérek, vájjon ezek a monopóliumok kinek a vállára fognak háramlani? Az országnak a legszegényebb lakosságára, a kisemberekre, a kisiparos-osztályra, mert ezek fogyasztanak a legtöbbet, ezek vannak legtöbben a hazában. Ugyancsak egy rendkivüH esettel és példával találkozunk a mai szeszadóztatásnál is. Felhozom azt a példát, hogy ha valaki vált a szeszfőzésnél seprőre, szilvára, cseresznyére, baraczkra, akkor még egyannyit fizet, ha három napra váltja, fizet 24 koronát, mig ha törkölyre váltja, r esak 12 koronát fizet. És ha véletlenül az az anyag nem olyan jó, mint a milyennek a termelő képzelte, és a három napi párolás helyett csak két napot vesz igénybe, akkor daczára annak, hogy mégegyannyit fizet érte, mint a törköly után, nem szabad folytatólag olcsóbb anyagot égetnie, mert megbüntetik 20—30 koronára. Erre nézve nyújtok be határozati javaslatot, a melyben azt kérem, hogy addig is, a mig a szeszadó-tárgyalás megkezdődik, rendeleti utón szüntesse meg a pénzügy mini ster ur ezt a kulturállamhoz nem méltó állapotot, mert ebből az országnak nincs semmi haszna, de a népet zaklatják vele, s a nép meggyűlöli a pénzügyőröket, a kik még ott is, a hol az igazság nem az oldalukon van, kénytelenek a néppel igazságtalanok lenni. Határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a ház a kormányt, hogy a kisüstön való szeszfőzésnél, ha a bárcza lejárta előtt az anyag elfogy, a mely drágábban van váltva, helyette olcsóbb anyagból engedélyezze a főzést a báreza lejáratáig.« Ugyancsak a nép boldogitására czélzó nyilatkozatot leszek bátor a t. házban felolvasni, a márczius 2k-én, pénteken. mely eklatáns például szolgál. Szomorú dolog, de megtörtént az én kerületemben, de nemcsak ott, hanem megtörténik az ország minden részeiben. Ez pedig igy szól (olvassa): »Kötelesek a vállalkozók a részükre negyedrészbe kiadott rétterületekre 2000 négyszögölenként 52 kaszásnapszámot szolgálni és ha ezt nem teljesitik, akkor a kaszás-napszámot az uradalom 3 koronájával felszámithatja.« Nem számos, hogy árvíz vagy esős időjárás esetén a viz elviszi az egész szolgálmányt, a melyet kapnak: azért nekik a szolgálatot teljesiteniök kell. Hogy ez a szomorú tény megtörtént, itt van a bírósági végzés, a hol a feleket 104 koronára csakugyan el is marasztalták és rajtuk a bíróság végrehajtóval meg is vétette az összeget. Ha a magyar kisbirtokosság oda van szorulva, hogy negyedében kaszálja a rétet és 52 napszámot vagyis 104 koronát fizet, ez nem az ő boldogságát, hanem a boldogtalanságát mutatja. Ugyancsak hallottuk itt a t. pénzügyminister urnak egy szép kijelentését, hogy a földtelepités és parczellázás eszméje nincs r eldobva, hanem majd a ház asztalára tétetik le. Én ebben a kijelentésben azért nem bízom, mert hiszen ha a földmivelési költségvetést megtekintem, akkor látom, hogy az erre a czólra már előzőleg felvett 10 millió hiányzik a költségvetésből. Ha tehát ezt az intézményt lehet költségvetés és pénz nélkül megcsinálni, az nagyon üdvös dolog lenne; én azonban ugy tudom, és a tények és a tapasztalatok is ezt bizonyítják, hogy pénz nélkül ilyen nagyfontosságú feladatokat teljesíteni nem lehet, merő képtelenség. Kívánatos a telepítési és a parczellázási törvény megalkotása Magyarországon, — a koalicziós kormány elkészítette már a törvénytervezetet, hiszen akkor olyan szakminister kezelte a földmivelésügyi tárczát, a ki látta, ismerte az országban sínylődő szegény nép baját — mondom, kívánatos ennek megalkotása azért, mert a meglévő bajokon másként, mint egy telepítési, parczellázási és bérparczellázási törvény megalkotásával segíteni nem lehet. Sajnos, hogy a jelenlegi kormány nem terjesztette a ház elé ezt a már kész javaslatot, s hogy a tett nyilatkozatokból még azt sem tudjuk, hogy mikor óhajtja, akarja azt beterjeszteni a kormány. Ha mi erre vonatkozólag megnyugtató kijelentést nem kapunk, akkor nem lehet csodálkozni, mert csak természetes, ha bizalmatlanok vagyunk a kormányok iránt, a mely bizalmatlanságunkat csak fokozhatja az a körülmény, hogy olyan nyilatkozatok tétettek itt, mintha ebben a hazában az a kisember, a kinek segítségére kell sietni, teljesen boldog, a segítésre tehát nincsen szükség. Egy másik súlyos teherként a borfogyasztási adó háramlik a kisebb osztályokra. Ebből szintén szép összeg vándorol be az állam kaszszájába. Megtettem erre vonatkozó észrevételei-
