Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-127
.127: országos ülés 1911 márczius 2í~én, pénteken. 211 évi állami költségvetés (írom. 205—213) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik ? Szász Károly jegyző: Radicsévics Lörincz! Radicsévics Lörincz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor mint a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés által kiküldött képviselők a közös országgyűlésbe belejutunk, volt szerencsénk kinyilatkoztatni, hogy a vasúti pragmatika kérdése, a mely most is az egész horvát közvéleményt uralja, a mi politikai álláspontunkat kell hogy irányítsa. Azon alkalommal azt is hangsúlyoztuk, hogy e kérdés mikénti elintézésétől fogjuk függővé tenni a közös kormány iránt való magatartásunkat. Mielőtt tehát a költségvetési vitába belemennénk, okvetlenül ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy e fontos kérdésre világos feleletet kapjunk. Van szerencsém tehát a horvát képviselők nevében a t. kormányt teljes tisztelettel kérdezni : szándékozik-e egyáltalában a vasúti pragmatikai törvényt oly más törvényjavaslattal megmásítani, mely a kiegyezési törvény által biztosított jogainkat fogja respektálni, és mikor fogja ezt a törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni ? (Helyeslés a jobboldal hátsó padjain.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Szmrecsányi György! Elnök: Nincs jelen. Hammersberg László jegyző: Nóvák János! Nóvák János: T. ház! Mielőtt az 1911. évi költségvetés tárgyában megjegyzéseimet előadnám, legyen szabad • a t. pénzügyminister ur tegnapelőtti nyilatkozatához pár szót hozzáfűznöm. Ugyanis sajnos, hogy itt a házban kormányszékből hallatszik az a jelszó, hogy a mai viszonyok és körülmények között a legboldogabb nép a kisgazda. Ha ezt a tényt leszögezem és a konzekvencziát levonom belőle, akkor meg kell győződnöm, hogy a t. pénzügyminister ur vagy magasból nézi a kisemberek viszonyait, vagy ha nem azt vette mértékadónak, akkor az Alföldön talán még van néhány '3—400 holdas kisgazda és ezeknek viszonyait vette figyelembe, vagy, ha, mindez a kettő nem áll meg, akkor bizonyára alkalma nyílott a legutolsó választások alkalmával a bécsi pénzen megetetett és részegre itatott választóknak kurjongatását és azoknak ujjongását hallani és ebből következteti, hogy ma a kisgazda kitűnő helyzetben van. (Zaj jobbfelöl.) De ugyancsak itt a kormányszékből hallatszott egy másik nyilatkozat is, a melyről inkább el kell fogadnom, hogy jobban ismeri a nép viszonyait, mint a t. pénzügyminister ur. Ez pedig a földmivelésügyi minister ur nyilatkozata volt, a ki egy interpelläczióra ugyanazon a napon és ugyanazon órában az ellenkező választ aclta, azt mondván, hogy azért nem lehetett a kisgazdáknak a tenyészkoczákat kiosztani, mert olyan nyomorúságban vannak, hogy a koczák számára való óljuk sincs, ••' -. Ha ezt a két nyilatkozatot az ember összehasonlítja, az egyik virágos, rózsás szint mutat, hogy a kisbirtokosnak ma Magyarországon- a legjobb helyzete van, mig a másik, a ki közel áll a néphez és ismeri a viszonyokat, bevallja az igazat, hogy a nép nyomorúságban van.. Ugyancsak ha ezt a két tényt leszögezzük, akkor látjuk, hogy az igen t. pénzügyminister ur, a ki nem ismeri a viszonyokat, hanem csak magasból nézi azokat szemüvegen, talán meg akarta nyugtatni az ország közvéleményét, hogy az a kisbirtokos ma boldog, itt segítésre nincs szükség, a koalicziós kormány által elkészített telepítési javaslatra, valamint a tervbevett segélyekre sincs szükség, ezt mind meg lehet takarítani hadügyi czélokra, és ha Magyarországnak nagy hadügyi ereje lesz, akkor ez az ország általában boldog lesz. Hogy mennyire nincsen igaza, azt bizonyítják, t. ház, a jelzálogbankok és takarékpénztáraknak a telekkönyvbe bevezetett folytonos bekebelezései, bizonyítják a birtokárverések, a melyek évről-évre, nap-nap után lefolynak és a legbővebben bizonyítja a kivándorlásnak a szomorú statisztikája, a mit, akarva vagy nem akarva, de letagadni nem lehet, hogy Magyarországnak ezáltal a nemzeti szaporodása kisebbedik. Hogy a kivándorlásról, mólyen t. képviselőház, a kormánynak nem volna tudomása, azt nem hihetem el, mert hiszen ismeretes előttünk az Atlanti hajóstársasággal kötött szerződés, a melylyel 1920-ig biztosította ismét a kivándorlás lehetőségét. Én itt nem hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur abban a nézetben volna, hogy azok talán valami rózsás kedvű látogatók, a kik kivándorolnak Amerikába, és hogy azokat nem a nyomorúság hajtja oda. Ha tehát ilyen tények vannak, a melyek igenis a nép nyomorúsága mellett bizonyítanak, akkor én azt hiszem, hogy nem helyénvaló az a nyilatkozat a kormányszékből, mikor azt mondja az egyik minister ur, hogy relatíve a kisember a legboldogabb az országban és annak semmiféle segítségre szüksége nincsen. Én igenis bátor vagyok megmondani azt a kisemberek nevében, hogy ezeknek Magyarországon egyáltalában boldogulásuk nincsen. Ezt csak ugy lehetne tapasztalatból mondani a kormányszékekből, hogy ha a t. pénzügyminister ur ép ugy ismerné ezt a nyomorúságot, mint én, a ki ott lent küzdöttem és onnét jöttem ide. Ugyancsak a kivándorlás nyomorúságosstatisztikája mellett bizonyít, hogy nap-nap után a magyar állam területén fogynak a mezőgazdasági munkások és a kisbirtokosok, mert a mint Haller István t. képviselőtársam tegnap igen helyesen kimutatta a statisztikából, 80 százaléka a kivándorlóknak a kisgazdák és a mezőgazdasági munkások soraiból kerül ki. Ez bizonyítja azt á tényt, hogy épen ezek vannak a 27*
