Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-118

ÍÍ8. országos ülés Í9íi márczius §-én, csütörtökön. lo törvényeket fejlesztettük, — a mint kellett volna nemzeti irányban fejleszteni — hanem véglegesen megállapítottuk azt a szöveget, a mely állítólag benne van az osztrák 67-es törvényekben. Nagy Ferencz: A mienk a korábbi. A .mienk júniusban, az övék deczemberben kelt. Ábrahám Dezső : És érdekes, t. képviselőház, hogy a delegáczióban folytonosan a közös ministerek felelősségére hivatkoznak. Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha egy erősebb kifejezéssel élek, de az egész rekrimináczió nem egyéb egy politikai komédiánál. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert a delegácziót, ezt a ma már közös parlamentté deklarált intézményt arra szervezték, hogy oda bevonulhassanak egyes urak és a kiknek nem tetszik, tiltakozhassanak, a kiknek pedig tetszik, — és fájdalom, ezek vannak többen — azok jóváhagyják azokat az intézkedéseket, a melyeken már változtatni igy is, ugy is, nem lehet. Hát ministeri felelősség ez ? (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz, van egy nagyon jó expediense azoknak az igen tisztelt közös ministereknek. Azt mondják, hogy vállalják a felelősséget érte. De vájjon kivel szemben vállalják'1 A koronával szemben ? Hiszen azt hiszem, hogy erre nincs is olyan nagy szükség, mert hiszen közöttük differenczia nincs, vagy a nemzettel szemben vállalják ? Még nem láttam olyan magyar ministert és olyan közös ministert, a ki, hogy ha a kétféle felelősség, t. i. a felső és az alsó felelősség egymással ellentétbe került, nem mindig a felső felelősséget tartotta volna szem előtt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Voltaképen az egész mostani közös állapot : a hadsereg közössége és az, a mit a delegáeziőkban látunk, nem egyéb, mint a katonai önkényuralomnak a legnagyobb mértékben való megnyilvámüása, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen már méltóztatik hallani azt is, hogy nemcsak nálunk történt ez ellen felszólalás, hanem odaát Ausztriában maguk az osztrákok is, a kik annyira féltve őrzik a hadsereg egységét és magas szinvonalon való megtartását, tiltakoznak ezen horribilis és enormis kiadások ellen és azon módszer ellen, a hogy ezt az osztrák és a magyar törvényhozás kebelébe becsempészni igyekeznek. Ha jól tudom, a hadvezetőség és maga az osztrák hadügyministerium között differenczia]; is támadtak ebben a tekintetben. Hiszen a hadvezetőségnek olyan óriási igényei voltak ; olyan óriási igényeket támasztott és támaszt most is és fájdalom, fog támasztani a jövőben is, hogy a némi felelősséggel mégis tartozó hadügyministernek kellett bizonyos tekintetben kontrakarrirozni ezeket a lehetetlen követeléseket. Méltóztassék megmondani, hogy vájjon melyik törvény és miféle törvényes garancziák azok, % melyek biztositják Magyarország számára azt, hogy a közös ministerekkel szemben Magyarország erejét és megtorló képességét, bármi tekintetben is érvényesithesse ? És méltóztassék nekem csak egyetlenegy szálat, egy köteléket felmutatni öszszes hadseregbeli intézményeinkben, a mely őket hozzánk, a magyar nemzethez fűzi. Hiszen minden egyes körülmény csak arra utalja, minden egyes momentum csak arra ösztönzi őket, hogy a magyar nemzettől minél távolabbra törekedjenek és az érdekközösségnek egyetlenegy szála sem fűzi sem a nemzetet a hadsereghez, sem a hadsereget a nemzethez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Helyes dolog ez, t. ház ? Helyes dolog-e az, hogy mi úgyszólván megvalósítjuk a római pretoriánus uralmat % Hiszen a római pretóriánus uralom nemcsak a nemzet, hanem a császár szempontjából is veszedelmes volt! Hiszen már közeledünk a katonai önkényuralomhoz és ez az oka, hogyha ők valamit kimondanak, ha kijelentik, hogy ennyi meg ennyi száz millióra van szükségük, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt »ohne Weiteres« megszavazzák önök a delegáczióban és azt azután szankczionálja itt a magyar országgyűlés. Az 1867. évi XII. t.-czikkben benne van a magyar hadsereg. Méltóztassék megnézni ennek a törvényczikknek 11. §-át, a melyben a törvény a magyar hadseregről, mint »az összes hadsereg kiegészítő részérők intézkedik. (Mozgás a szélsőbalóldálon.) Csak ennek a törvényczikknek évek hosszú során át történt téves és káros félremagyarázása eredményezte azt, hogy nemcsak hogy nem közeledtünk az önálló magyar hadsereg felé, hanem egy szikráját, egy momentumát sem valósíthattuk meg a hadsereg keretében azoknak az intézményeknek, a melyek csak egy pillanatra is közelebb hozták volna a nemzet szivéhez az egész védszervezetet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a kérdést teszem fel tehát, hogy vájjon magyarnak lehet-e nevezni azt a hadsereget, a melynek sem nyelve, sem vezénylete nem magyar ; a melynek sem a szelleme, sem a jelvényei nem magyarok s a melynek semmiféle olyan intézménye sincs, a mely csak egy pillanatig is megerősítene bennünket abban a meggyőződésben, hogy itt olyan magyar hadseregről lehet szó, a mely tényleg az összes hadsereg magyar kiegészítő részét képezi. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Csak a fentartási költsége magyar! (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Felhívom az igen tisztelt honvédelmi minister ur szives figyelmét a hadsereg tekintetében — mert hiszen magam is katona voltam és mint tartalékos tisztnek is többször kellett már azt konstatálnom, hogy a katonatiszti kar egyáltalában, részint idegen szelleménél, részint pedig a már beléjük oltott közösügyes felfogásnál fogva is teljesen elzárkózik az u. n. czivilbaízstól, mert hiszen ez a kifejezése a czivilekre, a mennyiben pedig ők egy külön zárkózott kasztot képeznek, maguk zárkóznak el az elől, hogy egy j>illanatnyira is közeledjenek a czivilfelfogáshoz, hogy összes