Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

Í26. országos ülés Í9ÍÍ márczius 23-án, csütörtökön. 199 zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez már az elvetett mag gyümölcse volt! Elnök csenget.) Igen sajnálom, hogy épen gróf Tisza István ur, a ki igen viharos agitationális választási hadjáratokban vett már . részt, néhány ártatlan »abezug« kiáltásból (Nagy zaj.) olyan borzasztó vádat kovácsol ellenünk, (Folytonos zaj és felkiáltások a jobboldalon: Tojások is voltak!) En érdeklődtem az ügy iránt, épen azért, mert sejtettem, hogy reánk akarják majd sózni ezért a felelősséget és azt a határozott informácziót nyertem, hogy az egész nagy tüntetés arra redukálódik, hogy néhány fiatal ember abczugot kiáltott. (Nagy zaj a jobbolda* Ion.) Mélyen tisztelt gróf Tisza István ur, nagyon jól tudja, hogy neki még kellemetlenebb tüntetésekben volt része (Zaj.) és azért mégis megvan, nincs és nem is volt veszélyben akkor sem a magyar haza. (Nagy zaj.) Ebben az esetben ezekből a kicsinyes inczidensekből azt következtetni, (Nagy zaj és közbekiáltások jobbfelöl.) hogy mi terrort fejtettünk ki, igazán nem lehet. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy azokat, a kikről azt hiszi, hogy megnyerheti őket, nagyon szívesen átengedjük. (Zaj.) Ha a képviselő ur abban a Íriszemben van, hogy azok a román nép szive érzelmeinek igaz kéjDviselői, ám legyen boldog ezzel a gondolattal. (Zaj.) Mi azt hiszszük és gróf Tisza István urnak, mint alkotmányos . . . Elnök (csenget) : Ez nem személyes megtámadtatás és a képviselő urnak nincs joga vitatkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Pop Cs. István: T. képviselőház! Maradok tehát kizárólag abban a keretben, hogy személyünkben támadtattunk meg, a mikor összeköttetésbe hozott minket a képviselő ur egy ilyen pártatlan tüntetéssel. (Zaj.) En ezt a vádat képviselőtársaim nevében is visszautasítom és azt hiszem, hogy a t. képviselőházat megnyugtatja az a kijelentésem, a mit becsületszóra tettem, hogy nekünk abszolúte semmi közünk nem volt ehhez az egész, különben teljesen ártatlan jellegű tüntetéshez, (Nagy zaj.) a melyből kifolyólag semmiféle rendőri eljárás nincsen folyamatban. (Nagy zaj.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Haller István! Haller István: Tekintettel a ház fáradtságára, kérem méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésben mondhassam el. (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): A házszabályok szerint még nem lehet feltenni a kérdést az elhalasztásra. (Nagy zaj balfelöl.) En csak a házszabályok értelmében járhatok el, tessék tehát beszélni. (Nagy zaj.) Szmrecsányi György: Miért van ugy felindulva ? (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék előbb helyreállítani a csendet!) Elnök: Tessék kérem beszélni. Haller István: Lukács László igen tisztelt pénzügyminister ur tegnap tartott beszédében igyekezett mindenkivel szemben igazolni azt, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetés egyrészt teljesen reális, másrészt pedig egyáltalában nem állhatnak meg azok az ellenérvek . . . (Zaj.) Eem birok ilyen zajban beszélni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj balfelől.) A képviselő ur fel van hiva, tessék tehát beszélni. (Zaj a baloldalon.) Haller István: Mondom, igazolni igyekezett a minister ur. hogy a költségvetés reális, másrészt pedig teljesen alaptalanok azok az ellenzéki aggodalmak, a melyek főkéjsen a militáris költségek rohamos emelkedése ellen hangzottak fel itt a házban, ós nem állják meg helyüket azok az ellenvetések sem, a melyek felhozattak arra, hogy szemben a militáris költségek óriási emelkedésével, a kulturális szükségletek kielégítésére a jelenlegi költségvetés igen minimális tételeket tartalmaz. Egyszóval, igyekezett megdönteni a t. j>énzügyminister ur a bizalmatlanságnak azokat az indokait, a melyekre az ellenzéki szónokok beszédeiket felépítették, s nekem el kell ismernem, hogy a minister ur saját szempontjából igen jól alapozta meg azt a kijelentést, hogy rendbehozta az állami költségvetést. (Zaj.) Szmrecsányi György: Halljuk! Halljuk! Nem lehet igy beszélni! Elnök: Kérem, tessék csendben maradni, s meg fogja látni, hogy nagyon jól lehet beszélni. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Csak Szmrecsányi nem hallja, pedig mellette ül!) Szmrecsányi György: Én nem is beszélnék ilyen zajban! (Derültség. Elnök csenget.) Haíler István: Mi azonban fentartjuk a bizalmatlanságot és merítjük ezt oly reális okokból, a melyeknek felsorolása után azt hiszszük, hogy ugy a t. ház, mint a pénzügyminister ur egész természetesnek fogja találni, hogy mi a kormány iránti bizalmatlanságból a költségvetést nem fogadjuk el. Azt állította tegnap az igen t. pénzügyminister ur, hogy Magyarországon relatíve a legjobb helyzetben a kisbirtokosok vannak és hogy tulajdonképen a kisbirtokososztály az, a mely teljesen meg lehet elégedve, mely vagyonilag gyarapszik, mely fejlődésképes és a mely csakugyan betölti azt a szerepet, a melyet a kisgazdaosztálynak be kell töltenie, hogy a magyar államnak igazán erős, meg nem roppanó gerincze legyen. Ezzel szemben nekem egészen más a meggyőződésem és bizonyos adatok támogatnak abban, hogy a pénzügyminister urnak ezen optimizmusát valónak el ne fogadjam és erre ne alapítsam azon hiedelmet, mintha a mezőgazdasági, a legnépesebb osztály, a kisbirtokososztály érdekében minden megtörtént volna, a minek meg kellett történnie és hogy ez az osztály nem szorul jelenleg az állam fo-