Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

200 126. országos ülés 19ÍÍ márczius áS-án, csütörtökön. kozottabb támogatására és arra, hogy a költségvetésben minél nagyobb összeget kelljen kihasítani a támogatására. Az a tény, hogy a magyar földön több mint 3000 millió korona jelzálogteher nyugszik, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) egyáltalában nem mutat arra, hogy ennek az osztálynak a vagyoni gyarapodásával meg lehetünk elégedve, mert nagyon természetes, hogy a 3000 miMió korona jelzálogtehernek az egyik iró által kiszámított 197 millió korona évi kamatja súlyosan nehezedik a földbirtokra, és a 3000 millió korona jelzálogteher annak a birtoknak •& jövedelméből oly óriási részt foglal le, hogy ezt egészségesnek egyáltalában nem lenét mondani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ebben a teherben kell feltétlenül egyik okát keresni annak, hogy a kisbirtokososztály a maga helyzetét nem tartja rózsásnak, sőt ellenkezőleg, lépten-nyomon találkozunk olyan jelenséggel, a mely ráirányítja figyelmünket a kisbirtokososztály nyomoruságaira és dekadencziájára, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ennek a 3000 millió koronához, a melyet némelyek csak 2600 millióra tesznek, bár vaunak olyanok, a kik 3000 millió koronán felül is becsülik a jelzálogterheket, a melyeket pontos statisztika hiányában kiszámítani nem lehet, hozzá kell számítani azon személyes adósságokat is, a melyekkel a kisbirtokososztály feltétlenül igen súlyosan van megterhelve és a melyek majdnem elérik e jelzálogadósság nagyságát. (Ugy van! Halljuk! balfelöl.) Egy másik bizonyíték a mellett, hogy a kisbirtokososztály helyzete nem olyan rózsás, mint a hogy azt a t. pénzügyminister ur elképzeli; az a tény, hogy 1909-ben végrehajtás folytán beálló birtokváltozás volt Magyarországon 16.638, vagyis az előbbi évvel szemben . . . Szmrecsányi György: Mncs előadó! Hol az előadó ? (Zaj.) Haller István: ... fél ezerrel több, és a végrehajtás folytán (Zaj. Elnök csenget.) gazdát cserélt birtokok értéke kitett 48,661.000 K-t. Az a tény, hogy végrehajtás által évenként circa 48—50 millió korona értékű vagyon gazdát cserél, s ennek nagyobb része épen a kisbirtokososztály kebeléből kerül ki, ez is mutatja, hogy a kisbirtokososztály rózsás helyzetéről beszélni Magyarországon egyáltalában nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) De van még egy adat, a mely mutatja, hogy a kisgazdaosztály és a magyar föld eladósodása még nem is érkezett el azon nyugvóponthoz, a melyből kiindulva a javulást észszerűen remélni lehet. Mert a kimutatások szerint a jelzálogteher évenkénti növekedése ez idő szerint már felülhaladja az évi 200 millió koronát. Ez a növekedés természetesen nem vezethető vissza arra, hogy a kisgazda- és egyáltalában a magyar földbirtokososztály anyagilag erősödnék, mert nem hiszem, hogy az anyagi erősödéssel párhuzamosan haladna a jelzálogadósság növekedése. Hoványi József: Pedig azzal muszáj haladnia, különben nem kap a földbirtok jelzálogkölcsönt ! Haller István: Természetes, hogy a birtok értékemelkedése egyik mód és ok arra, hogy azt jelzálogteherrel jobban meg lehessen terhelni és hogy a pénzintézetek a jövőben több jelzálogadósságot engedélyezzenek a kisbirtoknak, azonban ezt az értékemelkedést korántsem lehet olyannak venni, a mely teljesen megmagyarázná a magyar föld nagyobb megterheltetését és a 'jelzálogtehernek évi 200 millió korona növekedését. (Zaj.) Hogy a kisbirtokososztály nem gyarajaszik, azt végül semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a kisbirtokosok kezében lévő föld Magyarországon fogyóban van. (Ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Hol?) Huszár Károly (sárvári) : A takarékpénztáraknak jobb a statisztikájuk! (Zaj.) Haller István: A mennyiben a képviselő urat ez még nem győzte volna meg arról, hogy lehetetlenség nálunk a kisbirtokos-osztály helyzetét rózsásnak tekinteni, leszek bátor egy jobb statisztikával élni, a melynek helyességét talán, nem fogja kétségbe vonni, mert a kormánynak 1909. évi jelentéséből van véve. A kivándorlás a legmagasabb ponton a statisztika szerint 1907-ben kulminált. Ekkor 209.000 kivándorló volt ebből az országból. A kivándorlási statisztika j>edig azt mutatja, hogy áldozatait a kivándorlás főkép az önálló kisbirtokosokból és a mezőgazdasági munkásokból szedi. Hogy a mezőgazdasági munkások rossz sorsa feltétlenül causalis nexusban van a kisbirtokosok rossz sorsával, azt senki kétségbe nem vonhatja, mert ha a kisbirtokosok fizetni tudnák tényleg a magasabb napszámbéreket és el tudnák tartani azt a mezőgazdasági proletariátust, a mely Magyarországon van, akkor a kivándorlásra nem volna ok, illetőleg a kivándorlás semmi szin alatt nem ölthetne olyan arányokat, mint a minőket jelenleg mutat. Már most a kormány által kiadott jelentés szerint 1909-ben a kivándorlók közül önálló kisbirtokos 19%, mezőgazdasági munkás 52°/o, önálló iparos ezzel szemben csak egy százalék, kereskedő nem egészen egy fél százalék, ipari munkás mindössze 9°/o. Igen t. ház, nem tudom elgondolni már most azt, hogy mivel lehet megmagyarázni a kivándorlás ez alakulását, mikor épen az .önálló kisbirtokososztály adja az összes kivándorlók 19%-át és a mezőgazdasági munkások teszik ki 52%-át, ha nem ez osztály rossz anyagi viszonyaival. Ezekből semmiesetre sem lehet arra következtetni, hogy a magyar kisbirtokos helyzete ebben az országban, viszonyítva a többi osztályokhoz, teljesen kielégítő. Utóvégre igaz, hogy relatív a jólét és enaiek tüntette fel a t.