Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

198 126. országos ülés 1911 márczius 23-án, csütörlőkön. tak. Én ezzel szemben hivatkozhatom rá, hogy hazafias irányi; jelöltekre sokkal több román szavazat esett, mint önökre és elvtársaikra. (Ugy van! Úgy van! a jobbóldalon.) Hivatkozhatom rá, hogy egész vidékeken, például Bihar vármegyében és Máramaros vármegyében a román népnek és a román lelkészi karnak a zöme és a román világi intelligencziának a zöme nyíltan, férfiasan hazafias irányban szavazott. Hiszen megpróbálták az urak Bihar vármegyében és láthatták azt a csúfos kudarczot, a melyet az egész vonalon vallottak. Miért? Mert a román intelligenczia nagy része is itt küzdött a mi táborunkban. Van azután, t. ház, nagyon jól tudom, a román társadalomnak egy jelentékeny sulylyal biró része, a mely — fájdalom — ma még nincs a mi táborunkban, de a mely régen pálczát tört az urak felett; (Ugy van ! jobbfelöl.) a mely régen elitéli az urak eljárását; a mely nagyon jól tudja, hogy önök sokkal több kárt csinálnak a román ügynek, mint a magyar államnak, (Ugy van! a jobboldalon.) de azért ma még nem bir elég bátorsággal ahhoz, hogy sikra szálljon az urak lelkiismeretlen terrorizmusával szemben. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Pop Cs. István : Ezt még sohasem hallottuk! (Félkiáltások a jobboldalon: Majd olvassa el! Elnök csenget.) Gr. Tisza István: Ennek a terrorizmusnak egy díszpéldányát találtuk meg Vajda Sándor t. képviselő ur beszédében is, (Ralijuk! Halljuk!) a ki azt mondta, hogy (olvassa) . . . »elóg sok szürke varjú kísérelte meg a mi táborunkból, hogy a békét létrehozza, azzal a szándékkal, hogy egy esontocskát vagy egy kis darabka rothadt húst magának megszerezzen«. Itt van .tehát a hazafias románok intenczióinak meggyanusitása, (Ugy van! a jobboldalon.) a hazafias románok rágalmazása azzal, hogy ők a legszordidusabb anyagi érdekből cselekszenek. (Ugy van ! a jobboldalon.) Én nem tudom, hogy véletlenül-e vagy sem, de ez a nemtelen hang megteremtette már ugyanazon ülés végén, tegnapelőtt (Élénk félkiáltások a jobboldalon és a szélsöbaloldalon: Elég gyalázat!) a maga mérges gyümölcseit. Egy magyar képviselőt, a ki becsületesen, önzetlenül szolgálta egy hosszú életen keresztül a hazafias román politikának ügyét, a ki tizenkét éven keresztül csendben, nyugodtan végezte kötelességét a maga fontos egyházi állásában a nélkül, hogy bárminő törekvést a saját egyéni ambicziója szemjjontjából elárult volna, akkor, midőn távozott a magyar parlamentből, itt Budapesten (Élénk felkiáltások a jobboldalon és bal felől: Gyalázat!) az ország székhelyén, a parlament kapujában inzultálta egy pár szerencsétlen, éretlen, önmagáról megfeledkezett tacskó. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Gyalázat!) Pop Cs. István: Csak abczugoltak! (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Semmi sem történt. (Felkiáltások jobbfelöl: Hallgasson! Szegy éljék magukat! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István: A kéjn-iselő urak elég vakmerőek Bomániára hivatkozni velünk szemben. Mit gondolnak, mi történnék Bomániában azzal a magyar publikummal, (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) a mely egy román képviselővel vagy egy Bománia mellett lojálisán nyilatkozó magyarajku román honpolgárral szemben igy viselkednék? (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István: Azok a szerencsétlen ifjonezok, remélem, el fogják venni a maguk büntetését a rendőrségtől és az egyetemi hatóságtól, noha tulajdonképen azok részvétreméltó emberek, mert az igazi bűnösök itt ülnek! (Felkiáltások a jobboldalon : Igaz! Ugy van!) a kik demagóg eszközökkel megszerezvén maguknak a nép meg nem érdemelt bizalmát, azt arra használják fel, hogy konkolyt hintsenek és hogy a jobb sorsra méltó, de könnyen elbolondithatő román nép hiszékeny lelkületébe belecsepegtessék a hazaellenes izgalomnak mérgét. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért szemben fogok állani az urak hazafiatlan törekvéseivel mindenkor. (Elénlt helyeslés és éljenzés a jobbóldalon.) Szemben fogok állani nemcsak mint magyar ember, de mint a román nép igazi barátja is, mert meg vagyok győződve róla, hogy a román nép érdekeinek legveszedelmesebb ellenségei önök. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó, meg-tnegujuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbóldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Pop Cs. István szólásra jelentkezik. Félkiáltások a jobbóldalon: Üljön le! Milyen ezimen akar beszélni?) Pop Cs. István: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök: Milyen ezimen kivan a képviselő ur szólni ? Pop Cs. István: Személyes megtámadtatás czimén. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Senkisem támadta! üljön le!) Pop Cs. István: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nem lehet! Nem támadta senki !) Elnök: Csendet kérek! Tessék szólni, kérem. Pop Cs. István: T. ház! Gróf Tisza István kéjiviselö felszólalásában felénk fordulva azt mondotta, hogy a tegnapelőtt rendezett (Élénk felkiáltások j obbfelől: Áhá! hát rendezték. Zaj. Elnök csenget.) állítólagos tüntetés értelmi szerzői mi vagyunk. (Nagy zaj.) E váddal kapcsolatban kötelességemnek tartom becsületszavamra kijelenteni, hogy sem én, sem képviselőtársaim erről semmit sem tudtunk, abba semmi irányban sem előzetesen, sem utólag bele nem avatkoztunk, szóval senkivel ebben a kérdésben nem érintkeztünk. (Folytonos nagy