Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

126. országos ülés 1911 m soraiban olyanok, akik kizárólag ezt az egyedül helyes magyar álláspontot képviselik, (Igazi TJgy van! a jobboldalon.) és hogy maga a szerb közönség kiseperte a maga soraiból azokat a vezérlő egyéniségeket, akik naczionalista, czentrifugális irányban akartak haladni. Ez az az ut, t. képviselőház, a melyre nézve szerintem lépni kell a hazai románságnak is. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) és erre az utra lépett a hazai románságnak egy igen tekintélyes része már is, és a képviselő nrak hiába fogják letagadni azt, hogy a hazai románságnak számban, szellemi és erkölcsi súlyban igen tekintélyes része, aktiv politikai szerepet játszik, tisztán hazafias magyar alapon. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Nézetem szerint mindnyájunknak meg kell minden alkalmat ragadni arra, hogy erre az alapra vezessük reá a románságnak azon részét is, a mely ma aktiv vagy passzív magatartásában, de, fájdalom, ettől az egyedül helyes állásponttól tartózkodik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a törekvés vezetett engem azon beszélgetésekben is, a melyeket a hazai románság egyik-másik tekintélyes fórfiával, a közelmúltban folytatni szerencsém volt. Én, t. ház, ezekről a beszélgetésekről, az ügy jelen stádiumában, bővebben nyilatkozni nem szándékozom. (Felkiáltások a baloldalon: Kár I) Én azt hiszem, hogy ezekről bővebben nyilatkozni nem volna czélszerű, mert én azt tartom ugyan, hogy minden akczió a nyilvánosság elé tartozik, minden tényt a nyilvánosság előtt kell feltárni és indokolni, de minden akczió előkészítése bizalmas stádiumokkal bir, a melyeknek időelőtti feltárása magát az ügyet veszélyezteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a jelen esetben csak két dolgot kívánok megjegyezni. Az egyik az, hogy a dolog természeténél fogva ebben az egész eszmecserében mint magánember vettem részt, egyszerűen mint olyan magánember, a ki abban a, lehet, hogy téves hitben él, hogy egy bizonyos, ha nem is nagy, de bizonyos erkölcsi tőkét gyűjtött fel honfitársai lelkében (Elénk éljenzés jobb felöl.) és a ki ezer örömmel dobná latba ezt az erkölcsi tőkét, ha ezzel az ügynek tehetne szolgálatot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A midőn tehát konstatálom, hogy az én beszélgetéseim egy magánember beszélgetései voltak, a kinek ezekre megbízatása nem volt, akinek beszélgetései senkire másra nézve obligót nem teremthettek, mint saját magára nézve, egyúttal, szemben Vajda t. képviselő ur előadásával, igenis konstatálnom kell azt is, hogy a nemzetiségi kérdés alapfeltételeire nézve is t. barátommal, a ministerelnök úrral teljes szolidaritásban vagyok. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl). A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy szemben mindazokkal a megjegyzésekkel, írczius 23-án, csütörtökön. 197 mindazokkal a támadásokkal, hogy mi mindent kínáltam és ígértem én a románoknak, csak egy tényt konstatálok. Megtörtónt, természetesen olyanoknak rosszhiszemű eljárása és a bizalommal való visszaélése folytán, a kik ellenségei lévén a békességnek, megzavarni akarták a tárgyalásokat, megjelent egy bizonyos memorandum, a melyet a románságnak egy igen tiszteletreméltó és a legszebb intenczióktól áthatott vezérférfia, dr. Mihu János adott volt át nekem. Ebben a memorandumban sok olyan van, a min megütközött, a mit nem helyeselt a magyar közvélemény. Ezzel szemben én csak azt konstatálom, hogy a tárgyalások egyelőre holt pontra jutottak épen azért, mert ennek a memorandumnak számos pontban lényeges átváltoztatásra lett volna szüksége, hogy azt a további megbeszélések alapjául elfogadhassuk. Világos tehát, hogy mindazok a támadások, a melyek a memorandum egyik vagy másik j^ontja ellen irányulhatnak, nem érhetik azt a másik faktort, a ki ezen az álajron tovább nem folytathatta a tárgyalást. A kérdés itt jelenleg bolt pontra jutott azért, mert arra, hogy a megegyezés létrejöhessen, ezen a memorandumon olyan lényeges változásokat kell eszközölni, a melyekhez az adott viszonyok közt még kétes, hogy meg lehetett-e volna nyerni a román közvéleménynek zömét. A feladat az, hogy a román társadalomnak azok a hazafias és több belátással biró vezérelemei, a kik óhajtják a megegyezést, gondoskodjanak a román közvélemény előkészítéséről és megnyeréséről, gondoskodjanak róla, hogy azok a változtatások, a melyek az egységes magyar nemzeti állam szempontjából szükségesek, ezen a memorandumon végrehajtassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem desperálok a végeredményre nézve, én látom érni ezt a kérdést, én látom az elégedetlenséget nőni azokkal szemben, a kik bizonyos vezéri allűrökkel beszélnek a román nép nevében. (Helyeslés jobbfelöl.) De kijelentem azt, hogy én a czél elérése szempontjából szívesen szóba állok mindenkivel, szóba állok még önökkel is, t. kéjtviselőtársaim, mert én azt tartom, hogyha létrejöhet a megegyezés, akkor fátyolt kell borítani a multakra és akkor hátsó gondolat nélkül kezet kell fogni mindenkivel, a Id a békés együttes működést becsületesen és igazán akarja. De engedjenek meg nekem, t. kéjjviselőtásaim, akkor, a midőn Vajda Sándor t. képviselő ur azt mondja, hogy a román népnek csak egyetlen faktora van, melynek megvan a maga hivatottsága és jogalapja arra. hogy béketárgyalásokat folytasson és ez a faktor a román nemzeti párt. engedje meg, akkor a nagyzási hóbortnak egyik legmulatságosabb példájával állunk szemben. (Helyeslés jobbfeM. Zaj. Elnök csenget.) A t. képviselő ur büszkén hivatkozik azokra a szavazatokra, a melyeket ő és elvbarátai kap-