Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-126
196 126. országos ülés Í91Í i más kérdésre, hanem kizárólag arra szorítkozom, hogy inkább pár rektifikáló szót mondjak a vita folyamán elhangzott olyan megjegyzésekre, melyek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontommal és román polgártársaink egyik-másik tekintélyes tagjával folytatott eszmecseréimmel szoros kapcsolatban állanak. (Halljuk/Halljuk!) Az utóbbi időben ismételten merültek fel különböző téves és tendencziózus híresztelések a sajtóban ezekre az eszmecserékre vonatkozólag. Én nem reagáltam ezekre a híresztelésekre, mert a magam részéről lehetőleg kerülni igyekszem azt, hogy a sajtóba becsúszott téves kijelentésekkel vagy megjegyzésekkel polemicze foglalkozzam. Rakovszky István: Nagyon helyes! Gr. Tisza István: Teszem ezt csakis azért, mert igazán nem rendelkezem annyi idővel, hogy mindazt a valótlanságot elolvassam és figyelemmel kisérjem . . . (Helyeslés jobb félti.) Rakovszky István: Ez igy van! Gr. Tisza István: ... a mi a sajtóban — megengedem, sokszor jóhiszeműleg — megjelenik, és a legveszélyesebb eljárásnak tartom azt, ha az ember egyes valótlanságokat rektihkál, a többieket azonban nem, (TJgy van! jobb felől.) mert azzal kvázi a valóság bélyegét süti azokra, a miket nem rektihkál. Most azonban a vita folyamán Vajda t. képviselő ur is szóba hozta ugyanezt a témát itt e házban és valóban, azt hiszem, ilyen körülmények között mulasztást követnék el, ha a kérdéssel pár rövid rektifikáló megjegyzés keretében nem foglalkoznám. Mielőtt azonban ezt tenném, a t. képviselő urnak egy illúzióját kell szótoszlatnom. A t. képviselő ur bizonyos megelégedéssel konstatálja azt, hogy a magyar közéletnek egyes tényezői a nem magyar ajkú polgártársainkkal való teljes egyetértés politikáját hirdetik és megelégedéssel kiált fel, hogy ime, ez az ő munkálkodásuknak, az ő akcziójuknak eredménye. Hát ne éljen a t. képviselő ur illúziókban. Az én magamtartása ebben a kérdésben sokkal régibb, mint az önök akcziója. (TJgy van! jobbfélöl.) Hogy többet ne említsek, ezelőtt körülbelül húsz esztendővel nyilatkoztam talán először egy nagyváradi felszólalás keretében a magyarság és románság közötti viszony tekintetében; nyilatkoztam majdnem szórói-szóra ugyanazokat mondva, a miket a közel múltban tett kijelentéseimben hirdettem. Én ezekhez a kijelentéseimhez, ezekhez a meggyőződéseimhez ragaszkodom, r daczára a t. képviselő urak szereplésének; (Élénk helyeslés jobbfelöl.) ragaszkodom azért, mert sokkal nagyobb és fontosabb érdekeket látok itt fenforogni és mert sokkal értékesebb tényezőket látok román ajkú polgártársaink sorában is létezni, semhogy én a képviselő urak szereplésének valami kü 1 ;nösebb fontosságot tulajdonitaírczius 23-án, csütörtökön. nék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. képviselőház! Ha közhelyet ismétlek is, de másból most sem indulhatok ki, mint abból a két sarkalatos tantótelből, a miből, gondolom, pártkülönbség nélkül kiindulunk ebben a kérdésben mindnyájan: egyfelől a politikailag vett magyar nemzet egységéből és a magyar nemzeti jellegéből, mint conditio sine qua non-ból, (Élénk helyeslés jobbfélöl.) másfelől azon széleskörű jogokból, a melyeket a magyar nemzet szabadságszeretete ós testvéries méltányossága biztosított ez ország nem magyar ajkú polgárai számára is. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur félreért, vagy félremagyaráz engem, midőn azt mondja, hogy én a románoktól azt kívánom, hogy ők kivetkőzzenek nemzetiségükből. Ellenkezőleg, minden szavammal azt hirdetem, hogy ón respektálom Magyarország román ajkú polgárainak nemzetiségükhöz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz való jogait. (Helyeslés jobbfelöl,) Én nem veszem rossz néven, ha ezekhez ragaszkodnak és hajlandó vagyok teljes testvéri elbánással gondozni mindazon nem magyar ajkú polgártársainknak is minden jogos érdekét, a kik fenntartás és hátsó gondolat nélkül a magyar nemzeti állam szolgálatába szegődnek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az az ut, a melyen meg fogjuk érteni egymást. Ez az az ut, a melyen megértettük egymást német ajkú polgártársainkkal. (TJgy van! jobbfélöl.) Es itt engedjék meg nekem, hogy minden további szószaporítás nélkül belső megelégedéssel utaljak azokra az épen olyan bölcs, mint a milyen hazafias szavakra, a melyeket az erdélyi szászokhoz tartozó egyik tisztelt barátunktól, a tegnapi napon hallottunk. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az erdélyi szászok is ragaszkodnak nyelvükhöz, ragaszkodnak fajukhoz, ragaszkodnak jogaikhoz, - azt hiszem, hogy az erdélyi szászok is egy olyan nagy nemzetnek a tagjai, a melyre gondolhatnak annyi büszkeséggel, mint román ajkú polgártársaink, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) de ezt az állásjwntot bölcsen össze tudják egyeztetni hazafias kötelességeikkel és azzal a tudattal, hogy ők a németség ügyének is azzal tesznek szolgálatot, ha itt Európának ezen a sarkán, ezen a fontos pontján r megerősítik a magyar nemzeti álláspontot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És megelégedéssel utalható , t. képviselőház, arra az óriási javulásra és fordulatra is, á mely szerb ajkú polgártársaink között megnyilvánul. Hiszen szerb ajkú polgártársaink elintézték a nemzetiségi kérdést egymás között, legalább is a legjobb utón vannak, hogy elintézzék, mert ha végignézünk a képviselőház sorain, látni fogjuk, hogy itt igenis a magyarországi szerbségnek érdemes és tekintélyes tagjai foglalnak helyet, és foglalnak helyet magyar szerbek
