Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-118

14 118. országos ülés 1911 márczius 9-én, csütörtökön. abban biztosított jogainkat, nem lehet elégszer felhozni, és nem letet elégszer épen az önök szeme elé tárni. Azt mondja a 11. szakasz (olvassa): »Ö Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ö Felsége által intézendőnek ismertetik el«. ív Hát, t. képviselőház, nekünk a hadszervezetünkre és a hadseregre vonatkozó intézkedéseinkben legnagyobb szerencsétlenségünk az volt, hogy eltérőleg más nemzetektől, a hol a nemzet a koronával egyértelműleg, közösen, tehát csak két tényező állapítja meg a hadseregre vonatkozó jogokat és kötelmeket, itt egy harmadik tényezővel is szemben állunk, az osztrák hadsereggel, az osztrák nagyhatalmi tényezővel, az osztrák katonai körök ellenzésével. Nagyon természetes, hogy a mikor a magyar erő, a magyar nemzeti szempont ezen két tényezővel szemben áll, a mely két tényező a legtöbbször kvadrál, akkor a magyar nemzeti szempontok ellen érvényesülnek azok és alig-alig vehetjük fel a versenyt. De talán mégis felvehetnék a versenyt, ha odaát önöknél más politika, más felfogás uralkodnék a nemzeti jogok megvédése szempontjából. Hiszen harmincz éven keresztül — ez a sajnálatos dolog, — és ennek a harminczéves politikának a mostani folytatásán keresztül is egyebet onnan nem hallottunk, mint az 1867 : XII. t.-cz.-ben biztositott minimális nemzeti jogoknak az örökös lefaragását. Ehhez a lefaragáshoz nemcsak a türelmet nyújtották önök, hanem egyes vezéreik még azt a vésőt is, a melylyel segítettek a nemzeti jogokat lefaragni, de ezen vésők és tulajdonosaik nem fognak Michél Angelóképen szerepelni az utókor számára. Abszurdum, hogy egy hadseregben, a mely kell, hogy nemcsak az osztrák, hanem kell,.hogy a magyar érdekeket is megvédje, az u. n. összes hadseregben, — mert óvatosan kerülni fogom a közös jelzőt, mert nem tartom korrektnek és a közjog szempontjából helyesnek :

— már a hadseregbe lépés első tényezője, az eskü is tisztán a korona javára szól, a magyar állam alkotmánya, törvényei ott abszolúte megemlítést nem nyernek. Hát hogy lehessen akkor azt képzelni, hogy ez a hadsereg bármiféle szoros konnexióba kerülhessen magával a nemzettel, a nemzet jogaival. Hogy lehet elképzelni azt, hogy a nemzetnek törvényeit tiszteletben tartsa ez a hadsereg, mikor már az első lépésnél, a hadsereg kötelékébe való jutásnál mellőzik az alkotmányra teendő esküt ? Mi, t. képviselőház, állandóan azt hirdetjük, hogy ott vannak az 1790. évi törvényeink, ott vannak még az ősidőkből származó törvényeink, a melyek az önálló hadsereghez való jogunkat biztosítják. Mert, fájdalom, papiros törvényünk és alkotmányunk van elég, mázsaszámra. (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon,) Ebben talán túlliezitáljuk az összes művelt és nem müveit államokat. Ezekben a törvényekben biztosítva van Magyarországnak önrendelkezési joga minden szempontból, biztosítva van a hadsereg kérdésében is. Es ez másként nem is lehet. Hiszen hogyan méltóztatnak elképzelni egy szuverén, egy önálló államot, egy önálló nemzetet, a mely szabadon rendezkedhetik be minden irányban, egyik legfontosabb szervezetében, épen a hadsereg és a haderő kérdésében, azonban védelmének biztosítása szempontjából semmiféle befolyás számára biztosítva nincsen ? Mert hiszen mit csinálunk most ? Most tárgyaljuk az ujonczmegajánlást és feltételeit, és — a mint látom — a nagy nemzeti munka nagyon nagy mértékben megnyilatkozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a munkapárt ?) Csuha István : Huszonötén sincsenek ! Ábrahám Dezső : Mert önök most egyebet sem csinálnak, mint hogy munkálkodnak, de hogy milyen irányban, azt a késő utókor fogja majd elbírálni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak most megengedni, hogy igen röviden foglalkozhassam az 1867. évi XII. t.-cz. szövegezésével. (Halljuk I Halljuk ! balfélől.) Ez az 1867. évi XII. t.-cz. voltaképen csak a védelem közösségével foglalkozik. Mert hiszen ebben a tekintetben teljesen kongruens a mi álláspontunk az önökével. Mi az 1723-iki törvényczikkek alapján állunk, mi teljesen osztjuk, az ezen törvényczikkekben lefektetett kölcsönös védelemnek és kölcsönös támadásnak feltételeit. Ha a hadsereget önök az 1867. évi XII. t.-cz. alapján fejlesztették volna ki, a mely törvényczikk tényleg biztosítja a nemzeti jogoknak fejlődését, akkor nem állott volna be a mai szomorú helyzet, hogy a nemzeti jogoknak követelését folyton és folyton sürgetnünk kell, sőt nemcsak a követelést kell folytonosan sürgetnünk, hanem tiltakoznunk kell jogaink önkényes lefaragása, elvesztegetése ellen is. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tessék elhinni, t. képviselő urak, hogy egy hadseregnek legerősebb felszerelése nem az ujonczjutalék felemelése, nem a Dreadnougthokba fektetett milliók és milliárdok, hanem a nemzetnek mindenkori szimpátiája, a nemzetnek együttérzése és rokonszenve azzal a véderővel. (Igaz ! TJgy van ! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha rossz az 1867: XII. t.-czikk, ha félremagyarázható — hiszen utóvégre egy nemzetnek életében nincsenek örök törvények — meg kell azt változtatnunk. Méltóztatnak emlékezni, hogy a nemzeti küzdelem idején, mikor az ezt a nemzeti küzdelmet vezető férfiak felmentek Bécsbe Ö felségével a vitás kérdéseket elintézni, egy nagy szerencsétlensége volt a 67-es törvényeknek az is, hogy az osztrák 67-es törvények azokkal nem épen kongruensek. Hiszen, ha jól tudom, a korona épen azt kifogásolta, hogy ő a 67-iki törvényeket másképen magyarázta. És épen az osztrák törvényeket állították szembe a mi törvényeinkkel. És mi igy eljutottunk arra az álláspontra, hogy nem a magyar