Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

190 126. országos ülés Í91Í márczius 23-án, csütörtökön. tömeg-forgalom nagyrészét akkor, mikor az államvasutak ma azt igen jól elbírják. Es mit érünk el vele? Elérjük azt, hogy búzánk és tengerink egy része bizonyos perczenttel olcsóbb áron kerül Bécsbe és Németországba, vagyis, ha ezt, a vízügyi programm e részét is, kellőleg hajtjuk végre, akkor ez 20 vagy 25 esztendő múlva a nemzeti forgalomnak és termelésnek létszükségleteként lehet beiktatva, ha pedig most csináljuk, akkor egyenesen és kizárólag az osztrák iparnak és az osztrák közgazdaságnak juttatunk vele szubvencziót. Igaz, hogy az Alföld érdekelt népe, nemcsak az érdekelt városok, hanem a munkát kereső közönség is momentán, pillanatnyilag munkát kap és keresethez jut. De méltóztassék ennek a keresetnek közgazdasági fontosságát megnézni akkor, ha ez szakszerűleg és a mérnöki számítás mathematikája alapján használtatik fel ugy, hogy ott kezdjük el ezt a vizműpolitikát, a hol valósággal szükséges. A hajózható csatornák kérdése egyidőben az egész európai, amerikai, oroszországi közvéleményt is mozgatta. Óriási csatornatervek kerültek szőnyegre, különösen Ausztriában, a melyet mi mindig utánozni szoktunk. Es méltóztassék az igen t. kereskedelemügyi államtitkár urnak nyíltan megmondani, — bizonyosan nagyon jól tudja — hogy ezek a csatornatervek legnagyobbrészt csődöt mondottak, bizonytalan időre el lettek odázva. De ha ezek a csatornatervek majd a lét szükségét fogják képezni, a mikor a forgalmi és termelési viszonyok odafejlődtek, hogy a vasút már nem birja a forgalmat lebonyolítani, akkor azok létesülni fognak és mindenesetre jövedelmező bevételi forrását fogják képezni az államnak. Már most, t. képviselőház, rátérek arra, illetőleg ismétlem beszédemnek azon részét, hogy ennek a nagy, hatalmas vízügyi programúinak a keresztülvitele körülbelül egy milliárd koronát igényel az államtól. -Ennyit igényel az államkincstártól, tehát egy óriási nagy összeget, a melynek 45°/o-a völgyzárógátak készítésére, kö-, rülbelül 30°/Va az állam részéről szükséges öntöző művek előállítására és körülbelöl 25%-a az összes hajózható csatornák kiépítésére esik. Azt mondhatják erre, hogy ez egy lehetetlen nagy összeg. Pedig, t. képviselőház, ha ezt az összeget egyszerre lehetne is erre a czélra fordítani, még akkor sem volna kidobott pénz. De hogyha ezt az én számitásom szerint egy hosszú idő alatt — nézetem szerint 50 esztendő alatt — befektetjük, akkor az államkincstár soha ennek az összegnek egyetlen egy óráig sem fogja a veszteségét szenvedni. Mert a milyen mértékben nem fizeti ki magát esetleg egyes vízmüvek felállítása egy vállalkozónak, mert nem éri meg a mesterséges vízműnek kiépítése azt az összeget, a mennyi vizierőt az az illető a maga czéljaira tényleg felhasznál; a mennyire „nem fizeti ki magát talán egyik-másik öntözőcsatorna az egyes vállalkozónak, ugy a nemzet és az állam részéről ennél jövedelmezőbb befektetést gondolni sem lehet. Mert az állam nemcsak a nyert lóerőt kapja meg, nemcsak az öntöző vízművekből előálló vízmennyiséget használhatja fel, hanem az államkincstár megnyeri a szállítási többletbevételt, megnyeri az emelkedő fogyasztási és egyenes adóbevételeket, és ezzel egyúttal a nemzeti élet hatalmas alapjait rakja le, a melynek fejlődésében nincsen megállás, a melynek fejlődését, pénzben kifejezve, ezer és ezer milliókra számithatjuk, mert nem egy vagy kétezer millióról van itt szó, mert hiszen ez az alkotás nem egy napra készül, és így annak nem momentán hatásait kell számítani, hanem évszázadokon keresztül. Épen olyan dolog ez, mint hogyha valaki azt mondaná, hogy Egyiptomban a csatorna nem fizeti ki magát, mert a víz köbméterenkint nem hoz annyit. A magyar nemzet boldogulása, a magyar államiság teljes kifejlődése, a városok fejlődése, az iparnak a megteremtése, az egész nemzeti államnak az alapja.- ez a vízügyi politika. Itt tehát nem lehet arról beszélni, hogy egyetlenegy fillért is meg lehet takarítani, hanem csak arról lehet beszélni, hogy milyen sorrendben, milyen idő alatt és milyen jövedelmezőségi számítás mellett hajtsuk végre ezt a programinot. Mélyen t. képviselőház ! A földmivelésügyi ministerium kiadta a vízi erők kataszterét; ezen kívül a vízi utakról irt egy igen szép munkát Krisztinkovich; a földmivelésügyi ministerium csinált egyéb számításokat is. Ez azonban nem elegendő, mert a mint megcsinálta a vizi erők kataszterét, ép ugy meg kell csinálnia egyszer az öntöző művek kataszterét is. Az egész munkálatot mindkét irányban meg kell nagy vonásaiban és alapjaiban tervezni, és ha egyszer készen van, akkor az összes munkálatokhoz hozzá kell fogni. Akkor azután, nézetem szerint, maguknak a vízműveknek építését a kereskedelmi ministerium hatáskörébe kell áttenni. A kereskedelmi ministerium hatáskörébe, mert ez nem annyira földmivelésügyi, hanem iparfejlesztési és ipari kérdés, az egész vízumpolitikának az igazgatását pedig egy külön erre a czélra kirendelt hatóságnak a rendelkezése alá kell bocsátani, a mely az egész kérdést egységesen kezelje és vezesse, annak aztán a feladata az, a hogy Magyarország térképe és geográfiai helyzete mutatja, hogy a vizeket az országos csapadék-viszonyok szerint gazdaságilag értékesítse, vezesse le; egy nagy központi hatóságra van itt szükség, a melylyel a telefonjelentések, a meteorológiai viszonyok számbavételével ezt az egész vízmennyiséget, a melyet Magyarország hegykoszorui körül felraktároztunk, az öntöző művek czéljaira a nyári hónapokban szakszerűen felhasználhassuk, vagyis az egész ország ezzel a politikával egységes vízügyi igazgatás alá