Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-126
126. országos ülés Í9ÍÍ m veendő, a mi lehetségessé teszi hatalmas ipar és intenzív mezőgazdaság kifejlődését. Már most, az állami feladatok ezen a téren ép ugy nagy konczepcziót kivannak meg, mint a közlekedésügyi politika másik terén. Vasúti politikánk is megállott abban az irányban, a hogy eddig csináltuk. Eddig az egyetlen jelszó volt a központosítás, minden vonalat kiépíteni Budapestre és Budapestről, ugy, hogy egész közlekedésügyi politikánk csak a központ felé és a központtól van elsőrendűleg végrehajtva. Ha valaki valamelyik vidéki nagy városból akar a másikba utazni, a legtöbb esetben eljön Budapestre és Budapestről megy, megtesz háromszor annyi utat, mert igy rövidebb idő alatt és olcsóbban jut el. Ez az állapot meggátolja az egész ország ipari fejlődését és a vidéki városok fejlődését. A mi vasúti politikánk egyetlen létalapja és igazolása a forgalmi viszonyok természetes fejlődése és a forgalom természetes iránya, és mi nemcsak ott vesztünk, a mikor a bevaggonirozott áruk szállításánál többletmunkát végzünk, hanem akkor is, a mikor az üres kocsikat odaszállítják, a honnan szállítani való lesz. Én tehát annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy az állami feladatok közé legelső sorban be kell iktatni a tranzverzális nagy fővonalakat és a nemzetközi fővonalakat, a melyek még hiányoznak; Budapestet és Magyarországot a nemzetközi forgalmi politikában központtá kell tenni, az országos politikában ellenben a legjobb és a legrövidebb közlekedési irányokat kell megteremteni. És ebben a tekintetben elsőrangú szükségletet képez a nagyvárad—fiumei vonalnak elsőrendűvé tétele, a mi folyamatban van, de idetartozik a kassá—temesvári állami fővonal megépítése, a tiszamenti nagyvárosok, kezdve Kassától, Nyíregyháza, Debreczen, Arad, Temesvár, egyenes vonalban feküsznek, a melyeket egy egyenes vonallal kell összekötni; itt keveset kell kiegészíteni és hozzáépíteni, és akkor forgalmi politikánk helyes irányba terelődik, átterelődik a tranzverzális vonalakon a Tisza mentére, mert ez képezi az ország igazi forgalmi gerinczét, és a tiszamenti városok azok, a melyek a jövendőbeli fejlődés legjobb föltételeit magukban foglalják. Ezekben a városokban készülünk az uj egyetemeket elhelyezni. Kassa, Debreczen, Szeged, Arad, Temesvár versenyeznek az egyetemért. Lehetetlenség, hogy a közgazdasági forgalom is ezt az irányt meg ne teremtse. De szükségesnek tartom hangoztatni a budapest—sarajevo— szaloniki vonal szükségességét, a szeged—dalmácziai vasút szükségét, a budapest—odesszai és budapest—galaczi nemzetközi vonalaknak szükségét, a melyekkel ma nem foglalkozik senki, pedig a míg mi e vonalakat ki nem építettük, addig önálló vámterületről és önálló gazdasági életről hiába beszélünk. Hiszen egész országunkat Ausztria forgalmi politikája veszi körül, rcziús 23-án, csütörtökön. 191 és akkor fojt meg bennünket, a mikor tetszik. És ezt nekünk nem kell nagyon hangoztatnunk, de be kell látnunk, hogy Ausztriával szemben ez a legnagyobb hátrányunk, hogy a forgalmi politika tekintetében nem vagyunk önállók. Csak az itt jelen levő Szterényi József t. képviselőtársamra hivatkozom, a ki abban az időben államtitkár volt és a ki megmondhatja, hogy igazam van-e vagj r sem, midőn a következőket mondom: Ha Ausztria semmi egyebet nem csinál egy köztünk kitörő gazdasági harcz esetén, csak épen visszatartja üres vagonjainkat és megfizeti az ezért járó időkülönbözeti dijat, akkor kivonhatja Magyarország összes vasúti kocsijait a forgalomból; azokat vissza sem tudjuk kapni és Magyarországon megáll az egész forgalom. Mielőtt tehát az önálló gazdasági berendezkedésről beszélnénk, előbb az önálló forgalmi politikát kell megcsinálnunk, vízügyi politikát kell teremtenünk, a mely felöleli ugy a tenger mint a folyamhajózást; meg kell teremtenünk nemzetközi vonalainkat Ausztriától függetlenül, ugy hogy szállításunk, a mennyire lehetséges, kiépíthető legyen, s e czélra megfelelő eszközök felett rendelkezhessünk. Igen röviden rátérek ennek a most fejtegetett politikának a kulturális részére. (Halljuk ! Halljuk!) Hiába vagyunk mi ezentúl a közgazdasági politika terén esetleg okosak és erősek, ha ugy hagyjuk kulturális viszonyainkat, a hogy ma vannak. Hiába akarunk nagy közgazdasági fellendülést csinálni, ha az egész nemzedéket ahhoz kéjjest nem neveljük; ha a gimnáziumokat szaporítjuk és ha az ifjúság a gimnáziumokban tanul; ha a gimnáziumot végzett ifjúság óriási perczentje a budapesti jogi fakultásra jő és onnan ugy megy haza, hogy diplomája esetleg van, tudása azonban nem gyarapodott. Az egyetem kérdése, ugy látom, hogy hála Istennek a megoldás felé közeledik, de egyelőre csak olyan formában, hogy a magyar államkincstár próbálja a városokat minél inkább megnyúzni. Versenyfutást rendeztet Kassa, Debreczen. Szeged, Temesvár, Arad, Pécs és Pozsony közt, hogy ki ad többet az egyetemért. Ez tehát a magyar nemzeti politika szükséglete, hogy ha egyik város egy millió koronával többet ad, akkor a nemzeti érdek ellenére is odahelyeztessék az egyetem ? Hiszen e házban Pozsony városának nálam különb barátja senki sem lehet, mert az a becsületes és erős német faj ott megmutatta életrevalóságát, . . . Szterényi József: És hazafiságát is! Lengye! Zoltán: ... és hatalmas nagy ipari várost teremtett. De hogy Bécs szomszédságába, Budapest és Bécs közé, a Bécscsel közúti villamossal összekötött Pozsonyba tegyük a harmadik egyetemet és ugyanakkor a tiszamenti A r onalon Debreczen és Szeged város hatalmas magyarsága kultúra nélkül sínylődjék, ezt akkor
