Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-118

12 118. országos ülés 19ÍÍ márczias 9-én, csütörtökön. Még furcsább állapot az, hogy akkor, a mikor attól a közembertől megkövetelik, hogy vér­adóját lerójja, hogy három éven és nem tudom én hány gyakorlaton át szolgálja a hazát, a haza sor­sának intézésében egyáltalán semmi befolyása nincs. Nézetem szerint, a ki jó katonának, annak jónak keli lennie arra is, hogy akármilyen kicsiny szavával, de hozzájárulhasson annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy mi történjék az ő véradójával. (Igaz ! Vgy van ! bal felől.) Mégis csak embertelen­ség azt követeim valakitől, hogy szolgáljon, hogy tegye meg kötelességét hűségesen és pontosan, vigye esetleg a bőrét vásárra a hazáért, de abba, hogy mi történjék az ő véradójával, beleszólása ne legyen. (Vgy van/ balfélől.) A ministerelnök ur első kijelentése az volt, és a többség részéről nagyon sokat hallottuk, hogy nagyon szükségesnek, fontosnak és sürgős­nek tartja az általános választói jog megalkotását. Gróf Tisza István t. képviselőtársain ennek elle­nében azt mondja, hogy biztosítani kell az intelli­gencziának a vezetést. Szerintem, nem kell azt biztosítani, mert az az intelligenczia, ha csak­ugyan intelligenczia, vezet úgyis, ha semmiféle jog sincs neki biztosítva ; ha pedig nem intelli­genczia. akkor hiába van neki a jog biztosítva, akkor legfeljebb zsarnokoskodik és bitorol olyan jogokat, melyek meg nem illetik. Én nem hiszem, hogy abban a legényben, a ki katonának jó és hazáját szolgálja, ne lenne annyi hazafias érzés, hogy meg tudná állapítani, mi jó a hazának. Azon ellenvetésre pedig, hogy itt izgatók vannak, kik fellázítják a népet az ész intelligenczia]a el­len, azt felelem, hogy azok az izgatók csak azért érnek el eredményt, mert foglalkoznak a néppel, az intelligenczia pedig azért nem tud az izgatókkal megbirkózni, mert nem foglalkozik a néppel. Ha az intelligenczia foglalkoznék a néppel, az izgatók munkáját teljesen paralizálni tudná. De mivel nem foglalkozik vele, háttérbe szorul és természetes, hogy az izgatóknak nagyon jó dolguk van nálunk az országban és a népet egészen hatal­mukba kerítik. Ha majd nem így lesz, ha a néptől a legkisebb embernek ds lesz választói joga, akkor az intelügencziának saját létfentartása érdekében gondja lesz arra. hogy azt az emberanyagot fel­világosítsa arról, hogy miben nincs az izgatóknak igazuk és miben van, egyenesen rá lesz kénysze­rítve arra, hogy a néppel foglalkozzék. T. képviselőház ! Azt mondják itt most, hogy egyszerűen a régi njonczkontingenst szavazzuk meg s a régi terheket és ezek ellen tulajdonképen fel sem kellene szólalni. Azonban mégis kíváncsi volnék arra. hogy tulaj donképen mi van a kilenezes bizottság programmjával, mi van a katonai bűn­vádi perrendtartásban a magyar nyelv jogával. Nem tudom megérteni, hogy miért húzódik ez a dolog olyan soká, hiszen már innen-onnan 8—10 éve kisért. Most sürgős tárgyalások folynak ebben a dologban, de semmiféle felvilágosítást nem tudunk kapni arra nézve, hogy biztosítva van-e már a ma­gyar nyelv joga. Ez is egy évről-évre megújuló gravamen, mert a hogy megszavazzuk rendesen az ujonezokat és a hadsereg részére szükséges költ­ségeket, ép ugy évről-évre kérjük, hogy váltsák be ezeket a már oly régen kapott Ígéreteket, a ki­lenezes bizottság programmja és a katonai bűnvádi perrendtartásban a magyar nyelv joga tekinteté­ben. Hiszen talán ennyi év után már be lehetne fejezni a tárgyalásokat és kaphatnánk pozitív cselekedetet és nemcsak ígéretet. Megvalósulnak-e ezek az ígéretek, avagy ezek is olyan sorsra jutnak mint" annyi más Ígéret Magyarországon ? Hiszen azt csak meg lehet követeim, hogy megértse a katona legalább azt, hogy mivel vádolják, s olyan nyelven védekezhessék, a melyet megért. Meg­történhetik, hogy védője esetleg hibát követ el, hogyan korrigálja a hibát a delikvens, ha nem érti mit beszélnek róla. Ha ilyen csekély tekintettel sincsenek Magyarország államiságára, ha ilyen kisszerű dologba sincs beleszólásunk, akkor részem­ről igazán feleslegesnek tartom a magyar parla­ment működését. Mikor a bankjavaslatot tárgyaltuk, azt mond­ták, hogy nagyobb egységek jobban megállják helyüket a világban. Ugy látom, hogy most, mikor az ujonczjutalékot tárgyaljuk, megint csak az a felfogás, hogy egy nagyobb egység, a gemeinsame Armee jobban megállja a helyét, mintha két külön hadsereg lenne, a magyar és az osztrák. Én pedig erre azt mondom, hogy ez nem mindenben van igy. Moltke, ki elég szaktekintély volt e téren, azt mondta : Getrennt marschiren, vereint schlagen. Az a 16 Corps sohasem fog egy testben operálni, hisz nem lehetne élelmezni sem. Ha ezek külön kolon­nákra lesznek osztva, talán csak nem lesz akadály arra, hogy a tiszt a legénységgel a saját anyanyel­vén érintkezhessek ? Hogy az a tiszt tanuljon meg németül, hogy legyen egy egységes nyelv, a melyen a vezetők érintkezni tudnak, azt, ugy hiszem, senki sem kifogásolja ; hogy azonban azt a szegény nyomorult bakát azzal öljék meg, hogy neked minden áron meg kell tanulnod németül, mikor ennek abszolút semmi értelme nincs, ezt a magam részéről megérteni nem tudom, (Ugy van I a szélső­baloldalon.) Mielőtt akár ujonezokat, akár katonai költ­ségeket megszavazna a parlament, a szuverén jogokat tisztázva kellene látni és tudnia kellene ugy a parlamentnek, mint az országnak, hogy a hadsereg tulaj donképen »Meine Armee«-e % vagy közös-e a hadsereg a nép és "a legfelsőbb hadúr között, és számithatunk-e arra, hogy kifejlődik valaha ebből a hadseregből az, a mi a t. túloldal szerint is tulaj donképen a rendeltetése; hogy megvédelmezze az országot, megvédelmezze a népet, hogy annak is szolgálatot tegyen, a ki pénzével és véradójával fentartja: a népnek. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Az ülést öt perezre felfüggesztem.

Next

/
Thumbnails
Contents